Szomorúan tapasztalom, milyen sok ismerősöm, köztük fejlődéslélektant és nevelésmódszertant tanult (vagy inkább csak hallgatott?) pedagógusok, védőnők osztják a mai gyerekeket és szüleiket erős stílusban minősítő, gyermekeink jövőjéért aggódó blogger irományait, aki szerint ha engeded hisztizni a gyermeked, megérdemled, az integráció egy nagy hazugság, mi pedig lusták vagyunk nevelni a zsarnok, uralkodó gyermekeinket, akiktől félünk, ezért inkább megvásároljuk a nyugalmunkat, és ha így folytatjuk, jajj nekünk.

Bár egyszerűen csak tovább görgethetnék, mégsem mehetek el szó nélkül a jelenség mellett, mégpedig azért, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy eleve leírunk, minősítünk egy generációt, aminek a tagjai néhány éves, vagy még meg sem született kisgyermekek anélkül, hogy eszközöket adnánk a szülők kezébe, amivel az alfa generációt hatékonyan tudják nevelni.

A pedagógia, mint a legtöbb tudomány fejlődik és igazodik a mindenkori társadalmi elváráshoz. Egyrészt mindig az adott embereszményhez kell(ene) igazítani, másrészt újabb és újabb kutatások látnak napvilágot azzal kapcsoaltban, hogyan is fejlődik az ember mind testileg,mind lelkileg. Hogyan tanítható hatékonyan, hogyan lesz sikeres, egészséges ember?

Egy katonaállamban, mint például Spártában jó gyerek az, aki jó katona lesz felnőttként, aki erős, fitt, testileg egészséges, nem kérdez, nem filozofál, csak parancsszóra cselekszik. Egy kommunista diktatúrában, mint amiben a gyermekeink nagyszülei nevelkedtek és a legtöbb ma dolgozó pedagógus tanult és kezdte el pályafutását jó gyerek az, aki nem tűnik ki a többiek közül, akiből jó munkás és elvtárs lesz, aki jól tűri a monotonitást, aki tiszteli a tekintélyt, nem kérdez feleslegesen, nem jár új utakon és képes saját igényeit a köz érdekei alá rendelni. Ami ezen célokat eredményezi az autokratikus vezetési stílus, a frontális oktatás, a sajátos nevelési igényűek elkülönítése, és ami még használ egy diktaturának, a megfélemlítés, és a korai kötődés akadályozása. Hiszen az a gyermek, aki megtanulja, hogy ő értékes, az ő igényei legitimek, kielégíthetőek, hogy bízhat kezdetben az Édesanyjában, később pedig a tágabb környezetében, hogy visszajelezhet, kérdezhet és visszajelzéseket kap  nem felelt volna meg a kor elvárásainak. 

A legújabb kutatások rámutattak, hogy a magzat már a pocakban is képes érzelmeket kifejezni, a hozzá gyakran beszélők hangját megkülönböztetni, hogy az aranyórának, előtejnek, gyakori és igény szerinti szoptatásnak milyen pozitív hatásai vannak mind a testi, mind a lelki egészségre, és az intelligencia szintre is. Ehhez képest 70 éve még érzéstelenítő nélkül végeztek műtéteket csecsemőkön, akik jórészt bele is haltak ebbe a sokkba. 20 évvel ezelőtt még épphogy csak felmerült, hogy az Édesapák is jelen lehessenek gyermekük születésénél, és sajnos még ma is ott tartunk, hogy van olyan kórház, ahol az egészséges kisbabát is elkülönítik az anyukájától.

Ma már tudjuk, hogy a magzatmáz mennyire fontos egy újjszülöttnek, nemrég pedig csap alá tartva kefével sikálták le rólunk. Édesanyáinkat és nagymamáinkat arra ösztönözték, hogy bárhogyan is üvöltünk, ne szoptassanak meg 3-4 óránál gyakrabban, hogy mindegy, mi mit kommunikálunk, egy jó anya megtanít minket a sötétben kiságyban alvásra, az éjszaka csendben levésre és arra, hogy úgy álltalában és lehetőleg senkit ne zavarjunk. Nem volt szüleinknek ideje arra, hogy kivárják, mikor választanánk el magunkat, vagy mikor érnénk meg a szobatisztaságra. Ma már tudjuk, ezek milyen fontos életszakaszok, és türelmesen várunk akár 3-4 évet is, nekünk másfél évet sem adtak rá. 

Jó gyerek az, aki szépen eszik, mindent, amit elé tesznek, és akkor, amikor elé teszik. Jó gyerek az, aki jól alszik, illedelmesen köszön, csöndesen játszik, önállóan elfoglalja magát a szobájában, de szó nélkül megosztja a játékát azzal, aki csak elkéri, nem szól bele a felnőttek dolgába, nem felesel vissza, és tűri, hogy idegen felnőttek csípkedjék, simogassák, sőt, felszólításra bárkit megpuszil. A jó gyerek megül a fenekén és megtanulja, ami a tankönyben van. 

Miközben felnőttünk belenőttünk egy világba, ahol egy biztos van, mégpedig a változás. A tankönyvekben leírtakat sokszor írták újra azóta, a jól tanulással megszerzett friss diplomáinkkal sokan közülünk Londonban sültkrumpli sütéssel kezdhettük a pályafutásunk. Körülnéztünk, és azt tapasztaltuk, hogy a Földünket ellepi az előző generációs szemét, amit nekünk kell újrahasznosítani és felszámolni. Észrevettük, hogy a házasságok több,mint fele válással végződik, míg az együtt élő párok élete sem mentes a játszmáktól és elidegenedéstől. Időközben beletanultunk és természetes közegünkké vált az internet világa. Képesek vagyunk keresni, szűrni az információk között. Nem csak úgy bambulunk bele a telefonunkba és pötyögünk a billentyűzeten, ahogyan azt sokan hiszik, hanem dolgozunk, olvasunk, filmet nézünk, zenét hallgatunk, térképet használunk, beszélgetünk rajta.

Nemrég még óriási pánik volt, hogy mi lesz az Y és Z generációval, ha felnő. Jelentem, felnőttünk, munkába álltunk, sőt, sokan közülünk már középvezetői szintre jutottak nagy cégeknél. Amióta a munkaerőpiacon vagyunk, egyre több a munkahelyi wellbeing szolgáltatás, a munkahelyi sport, egészségügyi szűrések, irodai masszázsok, coachingok, munkahelyi pszichológusok teret kaptak a munkahelyeken. Számít a munkahelyünk társadalmi felelősségvállalása, a béren kívüli juttatások, a céges programok. Egyre több cég vezeti be a részmunkaidőt és az otthoni foglalkoztatást.

Tőlünk is elvárnak, és mi is elvárunk, ha pedig valami nem tetszik, változtatunk.Legyen szó munkahelyről, párkapcsolatról vagy lakhelyről. Nem vagyunk hajlandóak benne maradni az ismerős rosszban, szerintünk a kitartás nem erény önmagában. 

Azt látjuk, hogy az előttünk lévő generáció élete annyira más volt, hogy elegendő útravalót, segítséget nem kaphattunk tőlük. A mai legkeresettebb szakmák 20 éve még nem léteztek, míg a 20 éve top szakmák, már nem igazán léteznek. A háztartásunk átalakult, a férfi-női szerepek változtak, a jó munkaerő ma már nem csupán elvégzi a feladatát, de folyamatos készenlétben van, azonnal reagál, mindig elérhető, és képes gyorsan önálló döntéseket hozni, terveket, elméleteket kidolgozni. 

20 évvel ezelőtt még a postást kellett várni napokig egy válaszlevélért, napokig várhattunk a nyaraláson készült fotókra, ma egy órán belül válaszolunk az emailjeinkre és szinte azonnal egyéb üzeneteinkre. A családi fotókat rögtön látjuk, szerkesztjük és megosztjuk. Egy mozifilm nemrég még 3 órás volt átlagosan, ma már másfél óra alatt játsszák le ugyan azt az információ mennyiséget, többet ki sem bírnánk. Lehet sopánkodni, hogy ez milyen rossz, de ez van, így élünk, és ebbe a világba születtek bele a kis alfa generációs gyermekeink.

Az alfa gyerekek szülei nagyrészt egyetemet végzett 30-asok, akik gyakran külföldön is bizonyították rátermettségüket, és ez nagyban alakította is őket. Van saját, nem örökölt világnézetük, hobbijuk, társaságuk. Nem elvárás házasodniuk vagy családot alapítaniuk, sőt, egy olyan társadalomban vállalnak gyereket, ahol egyre népszerűbbek a gyerekmentes hotelek, éttermek és helyek. Manapság fiatal párként csak magunkra számíthatunk és azért vállalunk gyermeket,  mert valóban szeretnénk. Gyakran  éveket is várunk arra, hogy a várt csoda megfoganjon, éppen ezért már önmagában is csodálatosnak tartjuk azt, hogy ő megszületett.

Az alfa gyerekek szülei mindketten részt szeretnének vállalni a gyereknevelésből. Az édesapák is jelen akarnak lenni, ahol csak tudnak. Ezek az apák nem mondják a kisfiuknak, hogy ne bőgjél, nem vagy lány. Ezek az apák foglalkoznak a saját érzelmeikkel is, kommunikációs és párkapcsolati előadásokat hallgatnak, nemcsak hajlandóak beszélni az érzelmeikről , hanem fontosnak tartják kifejezni azt és dolgoznak önmagukon.. Ezek az Apák és Anyák nem elégszenek meg azzal, amit a nagyszülők, védőnéni és doktornéni mond. Megtanulták, hogy az információkat szűrni kell és utána járnak a dolgoknak.Felkészülten várják a kisbabájukat, szeretni akarják, nem pedig betörni. Bababiztossá teszik a lakást és teret adnak gyermeküknek, nem pedig tiltanak és járókába kényszerítenek. 

Azt gondolod, nem neveljük gyermekeinket? De igen, csak épp más értékeket tartunk fontosnak, mint elődeink. Tisztában vagyunk azzal, hogyan nevelhetünk olyan gyermeket, aki képes lesz eligazodni abban a világban, amiben most élünk. Fontosnak tartjuk, hogy tudja kezelni az érzéseit, hogy legyen önbizalma, hogy tudjon érvelni és értékelni. Hogy képes legyen szűrni és keresni a tömérdek információ között, amivel elárasztanak bennünket. 

Engedjük hisztizni őket? Igen. Engedjük, hogy megéljék az érzéseiket. Annyi inger éri őket csak egy hétköznapi bevásárlás alkalmával, amennyi előttük még egy gyermeket sem. Az utcára kilépve rohanó emberek, forgalmas utak, mindenféle zaj, plakátok és kirakatok bombáznak minket, és őket is. Csoda, hogy túlpörögnek? Csoda, hogy a fejlődésben lévő idegrendszerük néha hisztit produkál? Nem az. És mi ezt tudjuk is, és megtanuljuk kezelni is, csak lehet, hogy épp nem abban a 2 percben, amit te az életünkből egy áruház közepén látsz. Azon vagyunk, hogy megtanítjuk őket arra, hogy megéljék és kezeljék az érzelmeiket, az őket ért stresszt.

Lefizetjük őket édességgel és minden-félével? Én nem így látom. Ha Apa vehet sört magának, Anya pedig csokit, akkor ők miért ne választhatnának valamit, amit szeretnének. Ha van választék, és többféle étel a hűtőben, miért ne dönthetné el mindenki, mit szeretne enni? Ha cipőt próbálok magamnak a boltban, miközben a kisgyermekem is velem van, és az elemi szükségleteit kell visszafognia, tehát nem hangoskodhat, nem szaladgálhat, nem mászhat és pakolhat, akkor cserébe miért ne kedveskedhetnék neki valami kis aprósággal megjutalmazva és megerősítve a pozitív viselkedést? Mi nem abban hiszünk, hogy szidjunk és büntessünk, hanem abban, hogy motiváljunk és megerősítsünk.

Hová fajulhat még a világ? Nem tudom. De azt igen, hogyha megnézem az utóbbi 100 év történéseit, nem tudom, mit követhetnénk még el, ami eddig meg nem történt. Gondoljunk csak az amerikai feketék, vagy az európai zsidók helyzetére, a háborúk kegyetlenségeire, vagy a diktatúrák világára. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, vagy keress rám instán, szeretettel várunk!

Ahogy megjelenik az a bizonyos két csík, már nem csak a saját jövődön dolgozol, sokkal inkább a pici jövője és sikeressége lesz minden vágyad. De vajon mitől lesz sikeres egy ember, és hogy tudunk mi segíteni neki?

Erre a kérdésre talán legtöbben azt válaszolnánk, hogy a magas intelligencia szint, a kiemelkedő tehetség, megnyerő külső, megfelelő orientáció, kapcsolati tőke, erős iskola járulhat hozzá leginkább egy ember sikeréhez. 

Ezek valóban jól jönnek, de ahhoz, hogy egy gyermek valóban élni tudjon a lehetőségeivel és megfelelően kibontakoztathassa a képességeit, emellett elfogadják, szeressék és képes legyen megtartani a minőségi kapcsolatait, mindenek előtt egy fejleszthető készségre van szüksége.

Erre mutat rá a Marshmallow kísérlet, amit előszőr a 60-as években végeztek el a stanfordi egyetem kutatói 4 éves kisgyermekekkel. A teszt során a vizsgálatot végző személy egy pillecukorkát tett a kisgyermekek elé. Elmondta nekik, hogy nyugodtan megehetik most is, de ha várnak egy kicsit, (15 percet), amíg visszajön, akkor két pillecukrot kapnak. Ez egy nyomon követéses teszt volt, így később bebizonyosodott, hogy azok a gyerekek, akik tudtak várni 15 percet a dupla cukorkára sokkal sikeresebbek lettek minden téren, mint azok a társaik, akik hamar bekapták az eléjük tett édességet.

Itt meg tudjátok nézni a kísérlet egy későbbi megismétlését:

Sikeres ember tehát az lehet, aki bízik a jövőben, a környezetében, és ezért képes akár lemondani ma valamiről, hogy holnap sokkal többje legyen. Legyen szó tanulásról, takarékoskodásról, baráti, párkapcsolati kompromisszumokról.

Ha óvodás korú gyermeket nevelsz, otthon is megcsinálhatod vele ezt a kísérletet. Érdemes, hiszen a jóhír az, hogyha nem is megy neki, még fejlesztheted sok-sok tapasztalati játékkal, élménnyel.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Amikor Manócska  a pocakomban volt,  elképzeltem, milyen anyuka leszek, hogy telnek majd a mindennapjaink, gyereknevelési elméleteket gyártottam, amik mentén nevelni szeretném. Sok mindent tudtam már a gyerekekről, a fejlődésükről, volt már több éves pedagógiai tapasztalatom, de fogalmam sem volt, milyen igazából anyának lenni. Milyen az, amikor a gyermekekkel való foglalkozás nem a hivatásod, és a gyermekek nem a munkahelyeden vannak, hanem otthon, veled? Milyen az, amikor a gyermeked tényleg mindig ott van, mindent tőled vár, te jelentesz neki mindent?

Amikor megszületik a kisbabád, hirtelen annyi érzés tölt el. Egyszerre vagy kimerült, de határtalanul boldog is. Érzed, hogy ő a legfontosabb kapcsolat az életedben. Meg akarod óvni, megmutatni neki a világot, szeretni és gyönyörködni benne. Sok mindent érzel, csak azt nem, hogy mást csinálnál, máshol lennél inkább. 

Aztán telnek-múlnak a napok, a pici ügyesen növekszik, te is egyre gyakorlottabb leszel. A legtöbb anyuka élete a kisbaba első szülinapjáig nagyon hasonlóan telik. A picik totyogó korában viszont álltalában két táborra oszlik az anyukák társadalma. Az egykéket nevelő édesanyák viszonylag hamar visszatérnek a munka világába, míg a több gyermeket vállaló édesanyák kezdetben a kis totyogós mellett újra várandósak lesznek, majd a pici és a kicsi életének történései határozzák meg a hétköznapjaikat. Esetleg később még több gyermek érkezik, ők főállású anyák lesznek, és gyakran megkapják a "csak anya" bélyeget. Erre válaszul születnek a cikkek, posztok, kis videók, melyben talán társadalmi nyomásra, de azt próbálják bizonygatni, hogy az ő anyaságuk igen is munka, még pedig jóval keményebb, mint bárki másé, aki munkabért kap.

Dolgozó anyukaként tényleg nem értem, miért olyan fontos sok háztartásbeli anyukának, hogy munkaviszonyként kezeljék azt, ami sokkal több annál. Az, hogy családanya vagyok, egy fontos családi viszony. Sokkal többet teszek érte, és sokkal kevésbé mérhető a megtérülése, mint egy munkának, mégis fontosabb.

A munka az munka. Lehet az hivatás, szerethetem nagyon, de addig csinálom, amíg az megtérül. Egy szerződéses viszony, amiben le van írva, mit vár tőlem a munkáltatóm, és mit kapok ezért én cserébe. A munkaviszonyt bármikor felbonthatom, beteget jelenthetek, szabit vehetek ki, de a gyermekemnek mindentől függetlenül az anyja maradok akár dolgozom, akár otthon vagyok.

A gyermekemnek lehetek a legszebb és legokosabb tündérkirálylány a világon, ez viszont nem fog számítani a munka világában, míg lehetek akármilyen magas pozícióban, az nem fogja érdekelni a gyermekemet, ha közben nincs elég közös pillanatunk. A munkabéremet a céghez hozzá tett értékeimért kapom, ott az számít, hogy hogyan tudom megoldani a feladataimat. Hogyan, mi alapján kaphatnék bért a családban betöltött szerepemért?

Anya vagyok akkor is, ha dolgozom, és akkor is, ha épp háztartásbeli vagyok. Sőt, 70 évesen is,anya egy anya, csak épp a hatásköre és felelőssége változik. 

Ha főállású anya vagy, légy büszke rá. Hoztál egy döntést a családodért, pár évre háttérbe szorítod a karrieredet, hogy otthon lehess a gyerekeiddel. Ha zavar, hogy mások előtt föl kell vállalnod, hogy  aktuálisan nem folytatsz kereső tevékenységet, vizsgáld meg az okokat, mielőtt megbántódsz. Szeretnél változtatni? Szívesen visszamennél, vagy kipróbálnád magad új helyzetekben? Ha így van, biztosan találsz rá megoldást. Ha pedig tényleg örömmel maradtál otthon, élvezd ki és teljesedj ki nyugodtan ebben. Mindenki látni fogja a mosolyt az arcodon, észreveszik az eredményeidet. A gyermekeknek pedig nem egy önfeláldozó, hanem egy boldog anyára van szükségük legyen az dolgozó mami, vagy háztartásbeli.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Amikor a kisbabádból ovis nagyfiú lesz, egyre több mindent lesz kedve készíteni, kipróbálni. Nyáron és ősz elején jól bevált program az ovi utáni játszóterezés, de ahogy jönnek a szürke, esős hétköznapok, beszorolunk a szobába. Ilyenkor jó, ha van a tarsolyunkban valami jó móka, ami gyorsan bevethető, nem igényel hosszú előkészületet. Ilyen a krumplinyomda is. A klasszikus krumplinyomdát általában úgy csinálják, hogy a félbe vágott krumplit faragják késsel tovább. Nekem eszembe jutott valami más.

Hozzávalók:

• Krumpli
• Kés
• Élesebb fém sütikiszúró
• Dekor filc
• Alufólia
• Ragasztópisztoly
• Festék
• Ecset
• Papír

Újjnyi vastagságú szeletekre vágtam a krumplit, a közepét kiszűrtam őszi mintájú süti formával (alma, falavelek). Kis kezében jól elférő, könnyen megfogható nyomdákat kaptam így minden féle faragás nélkül. 

Mivel nem szerettem volna, hogy ecsettel összefestékezzen mindent, a nyomda pedig úgy nyomda, ha van mibe belenyomni, így kis filc lapokat ragasztottam vastagabb alufóliára ragasztópisztollyal, majd ezeket itattam át színes festékkel.

Ezután festettem neki egy fatörzset ágakkal, amit kedve szerint díszíthetett a különböző nyomdák segítségével.

A végeredmény gyönyörű lett, kikerült a hűtőre, és nagyon jól szórakoztunk. Kedves Anyukák és óvónénik, ha tetszik az ötlet, próbáljátok ki ti is!

Az eredeti cikket, és hasonló diy ötleteket itt olvashattok: Mindennapi kreatív blog 

Mintha tegnap lett volna, amikor az első reggeli rosszullét után izgatottan figyelted, hány csíkot mutat majd a teszt. Nemrég még csak a műszerek mutatták, most már pontosan tudod, éppen mit csinál a kisbabád. A kezdeti gyenge kis buborékos cirógatóból igazi rúgások lettek, a pici hol a hasfaladat, hol a hólyagodat nézi labdának és eddz kitartóan minden nap.

A kedves kis gömbölyödő pocakod valódi teherré nőtte ki magát. Édes teher, hiszen életed legszebb kapcsolatát rejti, de azért mégis csak teher. A kecses tipegés helyett elefánt módjára cammogsz, meg-megállva és igencsak esetlenül érzed magad. Már olyan hétköznapi dolgok se mennek egyedül, mint a lábad elé nézés, szőrtelenítés, kádból kiszállás, cipő becsatolás. Van, amikor jót nevetsz esetlenségeden, és hálás vagy a segítségért, de azért már szívesebben csinálnád ezeket inkább egyedül. 

A jeggyűrűd a valaha vékony gyűrűsújjadról a dobozába költözött vissza, cipőt pedig most már az utolsó darabos leértékelt polcon is biztosan találsz az eredetileg mammutoknak készült topánkák közül. Hányinger ugyan már nem gyötör, gyomorégés annál inkább, így legjobb barátnőd, Rennie nélkül már egy tapottat sehova se mész, ha pedig megérkeztél valahova, első dolgod a legkisebb helységbe sietni, de van, hogy már odafele is meg kell állnod valahol könnyíteni magadon, ha épp a hólyagoddal játszanak odabent.

Ha eddig úgy érzeted, jófejek a  barátaid és rokonaid, vegyél részt józanul egy baráti iszogatós estén, vagy ha bátor vagy, menj el a 8. hónapban egy igazi vidéki lakodalomba, és figyeld meg, hogy mulat a magyar úgy, hogy te egy kortyot sem ihatsz. Ülsz az asztalnál a szexi kis has fölött masnis csipkeruhádban, hasadat simogatva, miközben körülötted egyre hangosabbá és kiszámíthatatlanabbá vállnak az emberek. Minden-féle random vendég kér fel táncolni, miközben az ülés is rosszul esik, és minél többet isznak, annál kevésbé értik meg, hogy te táncolás helyett inkább csak itt ücsörögnél. Egyre hangosabbak lesznek az összefüggéstelen beszélgetések, magzatod benned veri az asztalt, hogy mi ez az egész, Anya, te pedig már alig várod, hogy végre haza menjetek, és kialudhasd ezt a nagy jól szórakozást. Párod ekkor jófejségből összekeni a szépen sminkelt arcod az ujjlenyomat fának kirakott tintával, ami piásan lehet, hogy nagyon vicces, de nálad eltörik a mécses, itt a vége, hazamentek.

Alap izgatottság és készültség, tenni akarás az egyik oldalon, fáradékonyság, feledényesség, és fájó végtagok a másik oldalon. Pedig még be kell vásásrolni mindent a kisbabának, tapétázni, babaszobát berendezni, és minél több információt gyűjteni. Írsz egy listát bababeszerzés névvel, ahol minden fontos, nélkülözhetetlen vagy cuki babaholmit felsorolsz, amit feltétlenül be kell még szereznetek. Összeállítod a teendők listáját, mit hol kell beszerezni a  baba születése után, mi dolga lesz apának, mit kell vinni a kórházba, milyen gyógyszerek, babafürdetők, és egyéb szerek kellenek a babának. Ezeket naponta átrendezed.

Órákat töltesz a babaszobába, és próbálod oda képzelni a kisbabádat. Már csak ő hiányzik, de nagyon. Olyan jó lesz már belenézni a szemébe.  Vajon fogsz tudni pelenkázni? Jajj, még meg kell nézni az összes babagondozós videót. Mit is kell csinálni a köldökcsonkkal? Hogy is fürdetjük a babát, jajj, hogyan fogom öltöztetni? Újra és újra megnézed a videókat, és úgy izgulsz, mintha életed legnehezebb vizsgájára készülnél. 

A babakocsik típusait már jobban felismered az utcán, mint a fiúk az autó márkákat. Van esernyőre csukható, lapra csukható, gumikerekű, kis-és nagy műanyag kerekű, masszív és könnyű szerkezetes, 3 in1 és sport, olyan, amit szemből is tolhatsz és háttal is, uv szűrős, lábzsákos. Sajnos a kávédat még nem tudja megcsinálni, és a gyerkőcöt se ringatja majd helyetted, de a világ leszuperebb babakocsija már a tiád. Betolod a házba, és ott nézegeted, próbálgatod, csodálod addig is, amíg a pici belefekhet végre.

Beszerzel azért egy hordozó kendőt is, hátha szükségetek lesz rá, és a szülős videókon kívűl legalább kendő kötős videókkal is okosodhatsz.

A választott kórházadban szülésfelkészítő tanfolyamot szerveznek. Izgatottan indulsz útnak, de a kórházban kiderül, hogy a tanfolyam az Óperenciás tengeren is túl van, mégpedig az Öveghegy kellős közepében, júliusban. Bizonyára azért zárják be a kismamákat egy üveg tetejű verembe a kórház egy jó messzi szegletébe, hátha az üvegházban gyorsabban érik me méhük gyümölcse. Neked pedig ez az egy tapasztalat is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy tudd, többet ennek a tortúrának inkább nem tennéd ki magatokat, készülsz inkább online. 

Nézed tovább inkább a szülős videókat. Egyre jobban pánikolsz, tudod, hogy nem kéne ezeket nézni, de nem tudod nem nézni.Közben pedig imádkozol, hogy létezzen mégiscsak a Mikulás is, meg a Gólya is, és nagyon bízol benne, hogy ez az egész szülés történet tulajdonképpen csak egy csúnya összeesküvés része, amivel a fiatal nőket ijesztgetik, és azért is születnek kistesók, mert minden első szülő nő megtudja a titkot, mégiscsak a Gólya hozza. Ezt az elméletedet egy gyenge pillanatodban megosztod az orvosoddal is. Meglepődésedre nem küld el a pszichiátriára, sőt, elmeséli, hogy van gólya szobor is a kórházban, így egyre biztosabb  leszel a Gólyás elméletedben.

Most aludd ki magad, pihenj, amíg tudsz - javasolják a földi boszorkányok. A földi boszorkányok azok a drága nők, rokonok és utca emberei, akik akkor bújnak elő előszőr, amikor a pocakod már látszik, és addig maradnak kértelen tanácsaikkal, beszólásaikkal és rémtörténeteikkel, amíg gyermeked fel nem nő.

Na ezek a kedves földi boszorkányok álltalában mindent jobban tudnak nálad, röntgen szemeikkel megmondják gyermeked nemét, súlyát, fekvését, érkezésének napját. Tudják, mit kéne enned, csinálnod, érezned. Hogyan illik és nem illik egy kismamának viselkednie és öltözködnie, mennyivel volt nehezebb régen, és mi a felesleges babaholni a kelengyétek közül. Nem mulaszják el elmesélni, másnak milyen rettenetes volt a szülése, milyen komplikációk, betegségek lehetnek, és milyen könnyen halnak az újszülöttek. Ha azt tervezed, veled alszik, biztosan lesz egy történetük, ahol anyuka ráfeküdt az újszülöttre és ezzel nyomta agyon, ha külön tervezed altatni, feleőtlen vagy, hiszen nem fogod hallani, hogy lélegzik-e, és mi van, ha megfullad. Hason ne altasd majd, mert megfullad, de háton se, dert lenyeli a böfit és megfullad...

Most pedig pihenésre buzdítanak,hiszen az ő logikájuk szerint előre is ki lehet pihenni az elkövetkező 18 évet, de legalább is a csecsemő korra és a szülésre rá lehet pihenni. Na igen. Lehet. Valakinek bizonyára, de biztosan nem egy mindennapos terhes nőnek. Mikor végre megtalálod a számodra elviselhető alvó pózt, kis focistád addig rúgdos, amíg pózt nem váltasz. Újra megpihennél, de ekkor pisilni támad kedved, majd még 10-15x egymás után újra. Mire végre elalszol, de ekkor rád törnek a szorongós rémálok, vagy a lábfájás, vagy csak úgy az éjszaka közepén felébredsz, leülsz a gyerekszobában, nézed egy kicsit a csillagokat, amit az éjszakai fény vetít, aztán nagy nehezen újra visszaalszol. Másnap ráguglizol, és kiderül, hogy a te nagyon okos kismama tested úgy készít fel a szülés utáni gyakori kelésre, hogy előre felébreszt. Úgyhogy ennyit a nagy rápihenésről. 

Egyre inkább anyukának érzed magad. Elkezded érezni annak a súlyát, hogy te most már nem csak önmagadért vagy értékes, azt érzed, hogy semmi, semmi nem mindegy, ami veled történik, mert egy kisember édesanyjával is történik. Kisembered számára jó ideig te jelented az egész világot. Már miatta sem mindegy, milyen az egészséged, a párkapcsolatod, hogy bánnak veled az emberek. Meg kell vívnod a harcaidat a pici érdekében is, ebben a hormonjaid nagyon sokat segítenek, hiszen nekik köszönhetően szinte mindenkivel hadban állsz olykor. 

Minden nehézség ellenére nagyon boldog vagy, hogy kisbabád benned növekszik, és jól érzi magát. Kezded úgy érezni, hogy egyre jobban ismered. Tudod, mikor alszik, mikor van ébren. Ha izgatott vagy, veled örül és kalinpál, ha a nagy melegben inni kezdesz, érzed, ahogy ő is örül. Amikor kezedet a pocakodra teszed, odabújik hozzád, odanyomja kis fejét, vagy épp a popóját úgy, hogy még ki is dudorodik. Amikor Apa simogatja, érzed, hogy megismeri, máshogyan reagál rá, ha pedig idegen kezek tapogatják a pocakod, azonnan abbahagyja a rúgkapálást. Reagál az éneklésre, zenére, beszédre. Úgy érzed, igazi kis egyéniség már most is, és már minden vágyad, hogy magadhoz ölelhesd végre.

A cikk első részét itt, a másodikat pedig ide katintva éred el.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Amióta édesanya lettem, egyre sűrűbben tapasztalom, hogy idegenek már-már idegesítő módon, hivatlanul és váratlanul igyekeznek bele szólni a gyereknevelésembe. Az pedig talán senkinek sem újdonság, micsoda viták tudnak kialakulni különböző táborok között. Természetes szülés pártiak, szoptatás pártiak, babykomposok, hurci mamik, alvástréningezők és együtt alvók, bolti ételt adók, és házi bio hozzátáplálók mind mind próbálják megtéríteni és olykor lenyomni egymást interneten, játszótéren, akárhol. Ilyenkor általában vérre menően próbálják meggyőzni egymást az álláspontjukról, de ami talán még ennél is rosszabb, egy idő után feladják, és közlik, mindenki úgy neveli a saját gyerekét, ahogy akarja.

Mindig is pörgős, divatos csaj voltál? Szereted a jövés-menést, függetlenséget, de anyaként most már a kisbabád nyugalma és boldogsága a legfontosabb? Nem feltétlenül kell választanod kisbabád igényei és saját magad között. Legyél te is hurci mami!  Öltsd magadra a kisbabád és jelenj meg stílusosan, bárhova is mész! Íme néhány ötlet, hogyan csináld:

Legyen szó csajos kávézásról, bevásárlásról, vagy családi eseményről, egy szép hordozó kendővel nem foghatsz mellé. Végtelen sok megkötési variációjának csak a kézügyességed és fantáziád szab határt, így legyen egy, vagy akár több hordozó kendőd otthon, megjelenésed garantáltan változatos lesz, míg kisbabád nyugodtan alszik, vagy nézelődik rajtad.

Szívesen kipróbálnád a hordozást, de nem szeretnél kendő kötéssel bajlódni? Akkor a karikás kendőt, mei tait és csatos hordozókat neked találták ki. Egyszerű technikával pillanatok alatt indulásra készen lehettek.

  Csodáljátok meg a hóesést, tegyetek egy nagy sétát összebújva! Kötheted a picit a kabátodon kívülre, vagy próbáljátok ki a közös hordozó kabátot.

Nem kell többé az alacsony padlós, akadálymentes járműveket és helyeket keresni, a hurci mamik oda is eljutnak, ahova babakocsival lehetetlen. Válassz megfelelő hordozó eszközt és kiegészítőt, és szabadulj ki a négy fal közül anélkül, hogy kisbabádnak nélkülöznie kéne akár csak egy percre is. Mutasd meg a világnak, milyen tündöklő, trendi anyuka vagy. Bárhova is mész, a siker garantált!

Ha valaki tudja, hogy milyen csinos, jól öltözött nőciből a terhesség és szoptatás nyomán 15 kg-mal teltebbé és gyakorlatilag ruhajléktalanná válni, az én vagyok. Nagyon-nagyon sokat kutattam a módját, hogy maradhatnék így is vonzó nő, míg vissza nem alakulok, a sztárok apparátusa híján, egy átlagos elsőszülő mami időhiányával küzdve, az első év útvesztőjében. Nem is a diétáról vagy a mozgásról szeretnék most beszélni, ezek nagyon fontosak, de egyrészt a fogyásig is van élet, másrészt nem csak a kilók rontják az anyukák külalakját. Ott vannak a karikák, az idő örökös hiánya, az idegeskedés, az alkalmak hiányával szembenálló sportos igények, a has visszahúzódásának lassú folyamata, a szoptatás, az önbizalom megcsappanása stb. stb.

Mégis alaptételem, hogy attól, hogy kisgyerekes anya vagy, nemcsak slamposnak nem kell lenned, hanem viheted tovább eddigi stílusodat a babakocsival a játszótérre, a baba-mama klubba vagy bárhová. Lehetsz nőies, romantikus, sportos, divatos vagy elegáns is. Persze nem azonnal, az első hónapok túlzottan feladják a leckét, hogy magunkat csinosítsuk. Nem is minden nap: vannak helyzetek, amire csak egyféle viselet jó. Mégsem kell, hogy mindörökre foglyul ejtsen a macinaci és a szopipóló: a visszaszállás a ringbe tulajdonképpen egy szép folyamat, amit megélni örvendetes és tanulságos lehet. Ki tudja, lehet, hogy ezután egy sokkal kiérleltebb stílusú nő tér vissza az utcára?

Íme a tapasztalataim, amik talán Nektek is jól jöhetnek:

1. Felejtős terhesruhák: Tudom, hogy van, aki két terhesség között is boldogan hordja a terhesnadrágjait, mégis javaslom kipróbálni a fokozatos bedobozolásukat, és régi/új ruhadarabok visszavételelét, mert nagy örömet okoz. Sosem felejtem el azt a diadalmas érzést, amikor megvettem az első normál nadrágomat a szülés utan, és a többi váltást azóta is, ami mind ünnepélyesen jelez egy új korszakot. Arról nem is beszélve, hogy annál jobb lesz aztán újra belebújni a nem széthordott várandós rucikba.
2. Éjszakai sikk: Bár az éjszakák nehezek, az ember önbizalmát mégiscsak fel tudja dobni, ha szép hálóingben vagy pizsamában látja viszont éjjeli, kifacsart önmagát. Még ha szoptatósak is, és elég gyakran mosandók az anyatej mindenhová hulló cseppjei miatt, egy próbát megér.
3. Csini melltartó: Másik nagy mérföldkő számomra a csinos melltartók világába való visszatérés volt a vastag, sokszor formátlan, díszítetlen, bár praktikus szoptatómelltartók közül. Ha már nem szoptatsz egész nap, vagy nyár van, és könnyedén mozdíthatod a melltartó pántjait, vedd vissza a klasszikusokat! Egy csini/ színes/ csipkés melltartó nemcsak szép, hanem végre megfelelően formálja a melleidet, a neked való fazon (!) kiemelheti új adottságaidat, és egy csapásra újra szexinek érezheted magad!
4. Viszlát óriásbugyik, helló csinos, melltartóval harmonizáló darabok!
5. A körömlakkozás egyszerű, gyors, látványos és kikapcsoló módja az anya nővé válásának. Pikkpakk megvan, és utána mindig felderülsz, ha kezedre pillantasz, miközben másoknak is azt üzened, hogy a hullámok nem csaptak össze teljesen a fejed felett (pedig dehogynem), hiszen a részletekre is időt tudsz fordítani. Mivel nincs mindenkinek kiváló kézügyessége, nem győzöm hangsúlyozni a terhesség alatti tanulás és begyakorlás lehetőségét!
6. Néhány mutatós sminktipp aranyat ér: egy kis pirosító, egy jó színű, bármikor előhúzható színezett ajakápoló, a szemed megfelelő hangsúlyozása, hatásos korrektor vagy alapozó a szemed köré, egy jó minőségű szempillaspirál gyors és nagy erőt ad.
7. A pelustáskának is jár egy kis szabadság! Szerezz be egy táskabetétet, hiszen nincs időd átpakolászni, így könnyedén válthatsz táskát - amiből eddigi életed során már biztosan beszereztél párat. :-) Ha ez a sok táska elég átláthatóan van tárolva, akkor szemernyi baba nélküli idődben vagy a pelenkázótáska mellett váltogathatod őket, és stílust csempészhetsz a mindennapjaidba.
8. Egy koppanó sarkú, csinos, mégis kényelmes cipő, amit hétköznap is hordhatsz, nagyon hatásos lehet - koppanásai nyomában rögtön visszaváltozol anyuciból nővé.
9. Hajkérdés: véleményem szerint az ápolt haj alapfeltétel, ebből a legrosszabb napokon sem tudok magam számára engedni. Zuhanyozni, hajat mosni nekem még a férjem reggeli távozása előtt működik, ha ez megvan, jöhet már bárminemű káosz, nagy baj nem lehet. Ha ügyes vagy, valami egyszerű és praktikus frizurát is rittyenthetsz, ilyenek pl. a fonások - mivel baba mellett megtanulni fonatokat készíteni mission impossible, újra nem győzöm hangsúlyozni a terhesség alatti tanulás lehetőségét. Utólag annyi mindent megtanulnék az alatt a 9 és fél hó alatt!
10. Éljen a napszemüveg, amelytől a legrosszabb napodon és a legrosszabb szettedben is stílusosnak érezheted magad!
11. Mennyire jól áll télen-nyáron a barna bőr, melyet, ha szolizni nem szeretsz, tavasztól megszerezhetsz tudatos babakocsis séták és strandolások, gyerekprogramok alatt (például megfelelő kivágású felsőkkel).
12. Felvidíthat bármelyik napon, ha van egy csomó sikkes kis kendőd vagy sálad, amiket naponta variálhatsz az öltözékednek megfelelően.
13. A táplálkozástan tudomány: Nagyobb hízás esetén bizony nem jön rosszul egy másoknál már bevált dietetikus elérhetősége sem, ha nem alakulnának jól a dolgok: egy konzultáció is aranyat ér, hát még a mintaétrend. 
14. Személyes szakemberek: Ha nagy gáz van az új bőrödben, megkérdezhetsz egy személyi edzőt vagy egy személyes stílustanácsadót is, ami persze luxus, de néha sokkal kevésbé hasznos dolgokra is elszórunk ugyanennyi pénzt (én például, ha új alakom kapcsán előbb megkérdezek egy stílustanácsadót, az ő árának sokszorosát spórolom meg a gyermekem első 8 hónapjában feleslegesen megvett dolgokon). Kérhetsz például ilyesmit a szülinapodra vagy karácsonyra!
15. A változatosság gyönyörködtet: ne ugyanazt a farmert gyűrd folyamatosan, hanem próbálgass, vegyél néha kényelmes szoknyát, tunikát, nyári ruhát, kötött ruhát - amiket előtte szerettél. Maximum elrontod: úgysem látnak túl sokan! De ha sikerül valami új, jól álló dolgot találni, hatalmas lesz a sikerélményed. Összes életszereped közül, hidd el, a női van most a legnagyobb válságban, ahhoz, hogy újra teljesen jól érezd magad, ezt is rendbe kell tenned. Lényeg, hogy Te elégedett legyél.
16. Te: A humornál, egyéniségnél és intelligenciánál nincs a világon szexibb dolog, és ezek nem a méreteken, a gyerekek számán vagy a szülés óta eltelt időn múlnak. Találd meg őket magadban!