A fenti kifejezés nem szakszó, annál is inkább érdemelne egyet magának, olyan fontos része a női életnek. Amikor az ember lánya sikeresen kijutott a párkeresés útvesztőjéből, maga is meglepődik rajta, hogy épen és egészségesen megúszta a harcot, és megtalálta a nagy Őt. Ha szerencséje van, az esküvő napjáig is eljutott, a legjobb barátnők sem vesztek el a koszorúslányruhák tervezése közben, és a családok boldogan fogadják az új tagokat. A szerencsés fiatal nő otthont talál, és megtanul főzni, mindenesetre úgy átalakítani a jól megszokott szingli-életmódot, hogy helyet kapjon benne egy férfi is, a maga bogaraival, levetett zoknijaival, hatalmas esti étvágyával, a tévéjével és a meleg testével a paplan alatt. És félmosollyal vagy hálás nagymosollyal visszanéz a fiatal nő, már inkább fiatalasszony, és biztatja a barátnőit, hogy a párkeresés egy olyan társasjáték, amit meg is lehet nyerni, és minden rendben lesz, egy kedves férfi oldalán.

A filmek rendszerint ezen a ponton érnek végig, holott újabb fejezet kezdődik itt a női életben. Amikor már azt hittük, hogy mindent megnyertünk, újabb versenyfutás indulhat. Lassan, de biztosan gyökeret ver a szívünkben a vágy egy olyan kis élet után, amelyik egyszerre építi magába a saját és a kiválasztott férfi génjeit. Egyre inkább ellágyulunk a kis szőke fejek felett az utcán, amelyek előtte csak bosszantottak, letöltünk egy ciklusnaptárat a telefonunkra, elkezdjük mérlegelni a karrierterveinket, és megtetszenek a kismamaruhák a H&M-ben. Kinek-kinek milyen gyorsasággal robban vagy kúszik be az életébe az anyaság vágya, és a szeretkezés új értelmet nyer, ami akár még szebbé teheti a szexuális életünket. A boldog, reményteli állapotba azonban könnyen vegyül szomorúság, amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak. Valaki már az első, naiv reménykedéssel eltöltött hónap végén könnyekre fakad, de mindenképpen megindul a babavárás jellegzetes lelkiállapota, amely az eltelt idővel egyenesen, a frusztrációtűréssel fordítottan arányosan válik csöndes (vagy akár tomboló) neurózissá. Lassan megjelennek a tünetek: kényszeres gondolatok a termékenység időszakában, a menstruáció közeledtével egyre inkább; a szexuális élet vad hullámzásba kezd attól függően, a ciklus mely időszakában járunk éppen; az addig oly szépen felépített női önbizalom megrendül; a jövővel kapcsolatos tervek a feltételezett terhesség felé kalandoznak, és ettől válnak függővé. Megjelenik a Facebook-os babaképek okozta irigység, a terhességgel kapcsolatos honlapok és fórumok egyre gyakoribb látogatása, az orvosi időpontok sűrűsödése, a havonként lejátszandó néhánynapos gyászidőszak… Ha ezen tünetek listájából minimum öt ismerősnek tűnik, talán Te is szemben állsz az általam babaváró neurózisnak nevezett pszichés jelenséggel, amely egy kicsit valóban másállapot. Legtöbbször a férfiak, a még gyermektelen (pláne szingli) barátnők számára érthetetlen az a hihetetlen erejű vágyakozás és irracionális fájdalom, amit egy még meg sem fogant babával kapcsolatban érezhetünk.  Egészen ősi ösztön kapcsol be ilyenkor a női lélekben, amelynek árjával szemben úszni szinte hasztalan. Meg kell tehát próbálnunk meglovagolnunk a hullámokat!

Íme, néhány ok, amiért olyan nehéz a 21. századi fiatal nőnek szembenézni a két kis kék csík nélkül múló hónapokkal:Megszoktuk, sőt megtanultuk, hogy mi irányítjuk az életünket, és amit akarunk, tudatos elhatározással, jól irányzott lépésekkel, megfelelő eszközökkel mindig el tudjuk érni. Nem számítottunk rá, hogy van még az életünknek olyan területe, amelyre kevéssé vagyunk hatással. GPS vezet ki az erdőből, mikró melegíti fel rögtön az ételünket, hajszárító szárítja meg percek alatt a hajunkat, nem is vagyunk a várakozáshoz szokva. Kivéve most, amikor újra az anyatermészetre, a hormonrendszerünkre és a tudattalanunkra vagyunk utalva, és csak várhatunk, türelmesen.

• Ha minden jól megy, az anyaságvágy idejére megtanultuk, hogyan állítsuk glédába, és vonjuk irányításunk alá a testünket is: tudjuk, hogyan tüntessük el a narancsbőrünket, egyenesítsük ki a hajunkat, kontrolláljuk a testsúlyunkat, barnítsuk a bőrünket, fehérítsük a fogunkat – most pedig a női szerveink titokzatos és kiszámíthatatlan törvényei döntenek helyettünk, s alig rendelkezünk hatással erre a varázslatos, és bízzunk benne, bölcs törvénykezésre.
• Babakérdésben ezidáig nagyszerű módszereink voltak – hogy ne legyen kisbabánk… Éveken vagy évtizedeken keresztül küzdöttünk azon, hogy megakadályozzuk a gyermekáldást, és meg voltunk győződve róla, hogy egyetlen apró feledékenység, baleset vagy késlekedés megváltoztatja az életünket. Nehéz most elhinni, hogy mégsem mindig ilyen egyszerű a gyermekáldás, és hogy a másik irányba, teherbe esni nincsenek ugyanilyen egyszerű módszerek.
• A környezet néha udvarias, néha empátiát nélkülöző érdeklődése sem sokat segít: ahogyan a szerelmünk megjelenése előtt a magánéletünkről, a házasságkötésünk előtt a férjhez menésről szerettek érdeklődni, most a gyermekáldást siettetnék ők is (mert persze a javunkat akarják).

Mit tehetnénk? Íme 11 tipp a babavárásra való várakozás időszakának megkönnyítéséhez:

1. Találjunk új célokat magunknak, amelyek megvalósításába bevonódunk, és csak úgy repülhet az idő!
2. Legyenek a), b), c) terveink a jövőre nézve, hogy ne minden a gyermekáldás lehetőségére legyen építve!
3. Nézzünk szembe önmagunkkal, miben lehetünk még felkészületlenek a családalapításra, és használjuk ki az időt arra, hogy ezeken a dolgokon alakítgassunk! Lehet ez az önbizalmunk erősítése, a derűs optimizmusunk és életvidámságunk továbbfejlesztése, a családtagjainkkal való kapcsolatunk erősítése vagy a világban érzett biztonságunk megélése – mindaz, ami jó, ha egy újszülött gyermek anyukájának sajátja! Végülis mit szeretnénk, a leendő kisbabánk mit tanuljon meg tőlünk a világról, az életről és önmagunkról?
4. Nézzünk szembe azokkal a dolgokkal, amelyek az anyaság, nőiesség kapcsán hátráltathatják egy kisbaba megfoganását, és komolyan dolgozni kellene rajta: valójában hogy áll a kapcsolatunk szénája, mennyire tudunk azonosulni női és leendő anyai szerepeinkkel, hogyan is állunk az anya-gyerek viszonnyal (beleértve a saját anyánkkal való kapcsolatunkat)? Mindezek a lelki tényezők nagyon határozottan befolyásolják a gyermekáldás eljövetelét, hiszen a pszichénk kihat minden sejtünk működésére. Ha nem hisszük, olvassuk el Lux Elvira magyar pszichológusnő könyveit!
5. Élvezzük, hogy van még egy kis időnk kettesben élni a kiválasztott férfival, és vasárnap délelőttönként nagyokat aludni, hancúrozni, majd reggelizni az ágyban, szórakozni járni, barátságokat ápolni, táncolni tanulni, utazni, kulturális életet élni, kiteljesíteni a szexuális életünket… Mindezekre pár hónap várandósságtól kezdve erre egyre kevesebb lehetőség adódik majd!
6. Élvezzük a lehetőséget, hogy időt kaptunk a karrierünk építgetésére, a saját stílusunk kialakítására, régi céljaink megvalósítására, a testünk feszesítésére, önmagunk fejlesztésére, egyszóval mindenre, amire egy fiatalasszony bámulatos energiájával és újkeletű bájával lehetőségünk van. Ha anyák leszünk, automatikusan a gyermekünk kerül a középpontba, élvezzük, hogy most magunkat erősíthetjük még meg: minden boldog pillanatunk, gazdagodó személyiségünk hozzájárul, hogy nemsokára jó anyák lehessünk!
7. Alakítsuk a testünkkel való viszonyunkat jóra, megbízhatóra, tanuljunk meg kommunikálni vele. Számtalan lehetőség adódik erre jógától a táncig, meditációtól (illetve rokonától, a relaxációtól-imaginációtól, legyen az keresztény meditáció, agykontrolll vagy autogén tréning) az areob mozgásokig (futás, úszás, areobic) és határaink szélsőséges feszegetéséig (pl. spárta futás). Tűzzünk ki célokat, amikért dolgozhatunk: Balaton-átúszás, félmaraton futás stb.! Ha megtanulunk együttműködni a testünkkel, ráhangolódva előbb, ügyesebben, boldogabban érhetjük el a céljainkat pl. a fogantatást, a várandósságot, a szülést és az azt követő regenerálódást.
8. Imagináljuk (azaz képzeljük el relaxált állapotban) testünket és önmagunkat, mint az áldott állapotra a maga idejében nagyszerűen alkalmas otthont egy kisbabának!
9. Élvezzük ki fiatalasszonyi nőiességünket és szépségünket, még akkor is, ha ez az időszak esetleg már nem feltétlenül a kacér nőiességről, a csábítás gyakorlásáról, a lehetséges legfeszesebb testalkatról vagy arcbőrről szól. Lehet, hogy már nem a miniszoknyák között élvezetes keresgélni, hanem elegánsabb, jobb minőségű ruhák között válogathatunk. Lehet, hogy nem a buszon szólít le valaki, hanem egy tárgyalópartner hosszabb, komolyabb elismerő pillantása ad visszajelzést (amit csak csöndesen nyugtázunk magunkban). Talán a házasélet kicsit kerekdedebbé is formál, és mégis jót tesznek az arcunknak a lágyabb, melegebb vonások. Sokszor az intelligenciánkkal vagy a műveltségünkkel hódítunk, nem a provokatív stílusunkkal. Éljünk ezzel a szereppel, és azonosuljunk ezzel a másfajta nőiességgel is, hiszen az anyává válás része, és most van lehetőségünk kiélvezni, mielőtt a kismamaságunkat akarnánk befogadni!
10. Azonosuljunk más szempontból is újfajta női szerepünkkel! Ne felejtsük el, hogy a házasságkötéstől vagy az egész életre elkötelezett együttéléstől elindul egy másik fajta női kiteljesedés, a feleség és háziasszonyi szerep kidolgozása, amelyben több helyet kap a gondoskodás, az áldozatvállalás, az otthon megteremtése, az ételek készítése, az otthonunk gondozása. Mielőtt anyává válunk, még van időnk megtanulni élvezetessé tenni magunknak ezeket fájdalmas kötelességteljesítés helyett. Mutassuk meg a világnak, hogy lehet kreatívan alkotni a konyhában, praktikusan és gyorsan végezni el a takarítással járó feladatokat, örömünket lelni az otthonunk csinosításában, újfajta hobbik megtalálásában!
11. Bár nagyon nyomasztóak a sűrűsödő bejelentések a baráti körben, és könnyen érezhetjük magunkat az anyai körből ismeretlen okokból kizárt kakukktojásnak még a legszorosabb barátnőink között is, de ne hagyjuk saját magunkat áldozat szerepbe tolni! A fent felsorolt dolgok mind lehetőségek, még ha mi magunk az azonnali anyaságot választottuk is volna, ám valamiért az Isten, a sors, a biológia úgy döntött, nekünk kicsit később jön el az anyaság ideje. Keressük meg a saját 11 pontunkat, amiért jól jöhet számunkra ez az anyaság előtti időszak, és az értelmet, magyarázatot arra, vajon mit akarhat ezzel tanítani nekünk az élet, kinek ahogy tetszik. Melyek azok az életfeladatok, amelyek még ránk várnak a gyermekvállalás előtt?

11+1.Jótanács: Arra koncentráljunk, mennyi nő vált anyává körülöttünk előbb vagy utóbb, mennyire természetes, sorsszerű része ez a női életnek. Nekünk is lesz gyerekünk, csupán egy kis türelmet és kitartást kell tanulnunk most, miközben feledve a múló időt, esélyünk van az élet élvezetére, hogy elmondhassuk majd gyermekünknek: mi aztán igazán tudtunk élni!

Szerző: Mamajókedvű

Lépten-nyomon svéd és norvég hős apákba botlom az interneten, akik hónapokig otthon maradnak a kisbabájukkal, miközben párjuk újra munkába állhat. Képsorozatokat nézhetünk arról, hogyan tolják a babakocsit, porszívóznak, etetnek, fürdetnek, altatnak, főznek, mosogatnak, kávéházakban ülve hordákba verődve élvezik az otthon töltött hónapokat, sőt, még edzőterembe is elviszik a piciket.

Olvashatuk arról, micsoda nagy lehetőség ez a családoknak, hiszen a statisztikák szerint is az utóbbi években nőtt ezekben az országokban a gyermekvállalási kedv, a párok jobban megértik egymást, hiszen egyenlő részt vállalnak a gyermeknevelésből, és bizony, példát vehetne minden ország a svédekről és norvégokról, hiszen ott lám, a gyakorlatban is megvalósul a nemek közti egyenlőség...

Elképzeltem, ahogy vasárnap családi körben együtt ünnepeljük Babóca első szülinapját, torta, gyertya, családi fotó kipipálva, este összebújva elaltatom a kisfiam, azután fejek egy kis anyatejet, átbeszélem apával a másnapi teendőket, a baba napirendjét, kikészítem a munkába menős ruhámat, majd álomra hajtom a fejem. Éjszaka még kétszer visszaaltatom a nyugtalan Babócát, de reggel 7-kor, mikor ébred, már Apa várja a peluscserével és reggelivel, amíg én a tükörnél sminkelek. Adok egy gyors puszit mindkettőnek, integetünk, majd munkába indulok…

Elképzeltem, mégis elképzelhetetlennek tartom, hogy nálunk ez működjön. Nem azért, mert nem szeretek dolgozni, sőt! Nagyon jó érzés felnőttek között hasznos munkát végezni, szépen kiöltözni, asztalnál, nyugodt környeztetben ebédelni, érezni, hogy a munkámnak értéke van, hogy számítanak rám. Apában is megbízom. Tudom, hogy meg tudná oldani. Nyilván lennének kisebb-nagyobb balesetek, míg összerázódik Apa, Babóca és a háztartás, de nem félek attól, hogy minden összeomlana nélkülem. Talán 1-2 ilyen nap tanulságos lenne mindkettőnk számára, azonban biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem érezné igazán a helyén magát ebben az új helyzetben, és ami engem illet, a legkevésbé sem lennék boldog.

Gyermeket várni, életet adni, csecsemőről, izgő-mozgó kúszó-mászóról, totyogóról gondoskodni igazi kihívás. Egyszerre gyönyörű, idegtépő, változással teli és olykor monoton.

Gyakran panaszkodunk kisbabás anyukák, hogy be vagyunk zárva, nem alszunk eleget,fáj a fejünk, leszakad a derekunk. Gyakran érezzük,  hogy a férjünk nem ért meg, nem segít eleget, nem veszi észre azt, amikor nincs egy szabad percünk, a pici még a wc-re is utánunk jön, a kávét hidegen isszuk, a gyermektelen barátnőinket alig látjuk, mindent húsz részletben csinálunk, mire végzünk, így egész nap csak házimunkázunk és mások után pakolunk, mégis romokban a lakás, ami jobban zavar minket, mint azelőtt, hiszen ezt látjuk állandóan. Gyakran alig várjuk, hogy legyen pár óra kimenőnk, amikor csak úgy lazán és felnőttesen jól érezzük magunkat.

Ez mind így is van, azonban nők lévén ennél sokkal összetettebbek vagyunk. Megszokott tőlünk, hogy nagyon sok féle érzelmet érzünk egyszerre, és gyakran nem is azt mondjuk, amit valóban gondolunk, ráadásul a várandósság, szülés és szoptatás alatt olyan hormon hadjáratnak vagyunk kitéve, amit csoda, hogy épp ésszel kibírunk mind mi, mind a környezetünkben élők.

Több, mint 9 hónapig fejlődik bennünk a legcsodálatosabb kis ember, akivel találkoztunk. Érezzük, ahogy mocorog, ahogy reagál a hangunkra, vagy épp arra, amit eszünk, iszunk. Hallja, ahogy beszélünk, amit hallgatunk. Velünk van mindig, mindenhol. Mindent érez, mindent hall amit mi is, mindenhova jön, ahova megyünk. Mielőtt megszületne már ismerjük egymást és kötődünk egymáshoz.

Ezalatt átrendeződünk nőből anyává, felkészül a testünk a gyakori ébredésekre, a szülésre, szoptatásra. Onnantól fogva, hogy két csík jelent meg azon a bizonyos teszten nincs olyan perc, hogy ne gondoljunk Rá. Bármit csinálunk, bárhol is legyünk eszünkbe jut, érezzük, simogatjuk a pocinkat, elmosolyodunk, állandóan rá gondolunk.

Nem szeretnék egy olyan férfit, aki kiveszi a kezemből a gyereket és dolgozni küld az esély egyenlőség jegyében. Sokkal inkább szeretek egy olyan férfit, aki társam az életben, és a gyerek nevelésben. Aki ha kell, többet dolgozik és több pénzt keres, aki egész nap szeretettel gondol ránk, és amikor haza tér, örömmel hallgatja, mit csinált aznap a gyerek. Aki mókázik, játszóterezik, pelust cserél, mesét mesél,  ha kell, fegyelmezi vagy megnyugtatja  a picit, amikor velünk van. Aki észre veszi, ha nehéz napom volt, és figyelmesen hallgat. Aki kitereget, ha a mosó gépben felejtettem a ruhát, vagy bevásárol, pizzát rendel ha én aznap nem jutottam el a boltig se. Aki tudja, hogy milyen pelenkára van szükség, és nem jön zavarba sem a baba boltban, sem egy drogériában. Meleg szendvicset és limonádét készít, amíg babát altatok. Aki támogat, ha úgy döntök, hogy újra munkába állok, és abban is, ha oviig babázok. Aki tiszteli bennem és értékeli az Anyát, de szereti és kívánja a Nőt is, aki vagyok, és aki mellette lehetek. Ilyen férfit szeretek, és ilyen Apát álmodtam a gyermekemnek, mert Anya is és Apa is pótolhatatlan, de amit nyújtani tudnak, az nem felcserélhető.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

"Hát lehet egy kisbaba mellett unatkozni?"Hangzik oly sokszor a költői kérdés gyakorló anyáknak célozva olyanoktól, akik még sohasem töltöttek együtt non stop egy hetet egy kisbabával, vagy az idő vasfoga jó nagyot harapott az emlékeikből, amikor ők töltötték otthon éveiket kisbabájuk mellett.

Erre a kérdésre egy jó válasz létezik, mégpedig: Unatkozni? Ááá, dehogy, hiszen adnak bőven feladatot, de hát ez a legszebb feladat a világon. A válasz szeretetteljes és boldogságtól átitatott párás tekintettel elfogadható. 

Összegyűjtöttem egy kis ízelítőt egy totyogós kisbaba és anyukája csöppet sem unalmas mindennapjaiból a teljesség igénye nélkül. Ki-ki szűrje le belőle, amire neki épp szüksége van.

Amikor ízlik neki az étel, amit elé teszel...

...és amikor nem :)

Verziók a baba szórakoztatása otthon:

Mondókázás, éneklés, azaz 1-2 mondatos szövegek ismételgetése soha véget nem érősen...

Kukuccs játék, azaz a tőlünk 10 cm-re lévő gyerkőc aktív keresése órási meglepődéssel a végén.

Könyv nézegetése, azaz egy 4 oldalas könyv naponkénti 5x-i átlapozása közbeni aktív beszélgetés arról, hogy hol a kutya, és mit mond a kutya...

Festés, gyurmázás, egyéb kreatív tevékenység....

Mese nézés vége...

Szabad játék babának, Anyának egy gyors póló csere...

Amikor valamit nem lehet...a valósághoz képzeld oda a lehető legidegesítőbb hangot a világon, szorozd meg kettővel, és játszd le magadnak naponta 5-30x fronttól és széltől függően.

Egy kis házimunka gyerekkel...

...vagy egyedül, amikor a gyerek alszik...

...öt perccel később...

Peluscsere közben túsztárgyalás lebonyolítása, majd egy mérges polip lefogása. Sikertelenség esetén pucér babó üldözése keresztül a lakáson és tárgyalás újra kezdése.

Amikor a gyermek szépen eljátszik, és hátra dőlve innál egy kávét...

Így WC-zünk mi...

Így pedig ők...

Bevásárlás egy totyogóssal kellemes hang hatások kíséretében...

Amikor annyira álmos, hogy fél óráig járkálsz, dúdolsz, és rigatod, mire végre megérkezik hozzá az Álommanó.

...majd miután végre elaludt, kilopakodsz, de voltál olyan balga, hogy leülj filmet nézni, könyvet olvasni, nagy dolgodat végezni, vagy egy kis ebédet bekapni...

Játszóterezés

Hinta-palinta éneklése 10000x, közben a gyermek ritmusos lökése, foglalt hinta esetén hiszti kezelése...

Ami pedig jól jönne nagyon...

Vigyázzz... és még ki se mondtad, már szaladhatsz.

Homokozó szélén ülve homoksüti készítés és kóstolás közben is fokozott figyelemmel levés, nehogy csöpped egye, szórja, vagy csöppedre szórják...

Amikor haza kell menni...

Közben a barátnőid napja ilyen volt a Facebook szerint:

Azonban esti nyugalomba, Babóval összebújva akármilyen fárasztó napotok is volt, mégsem csinálnád másképp, mert te vagy a legboldogabb Anyuka  a világon :)

Amikor megszületik és először a karodba foghatod életed csöpp kis szerelmét, biztos vagy benne, hogy az életben senkinek soha oda nem adod. Egész nap babaillatban fürödve eteted, altatod, pelenkázod, sétálsz vele kilómétereket a lakásban és a lakáson kívül, dúdolsz, ringatsz, bohóckodsz, mindent megteszel, hogy boldoggá tedd, miközben észre sem veszed, hogy gyakran egész nap nem ettél, nem fürödtél már két napja, reggel óta nem mostál fogat még és böfis, tejfoltos a ruhában mászkálsz táskás szemekkel, de boldogan egész nap.

Kezdetben ti vagytok az új szenzáció. Sorra jönnek a rokonok, barátok, akik szívesen hallgatják, hogy a világ nyolcadik csodája a szoptatós trikód és az anyatej, hogy gyermeked biztosan egy született zseni, hiszen olyan intelligensen néz, kalimpál, és kakilni is csak ő tud ilyen összeszedetten. Hetente hordod a védőnénihez, büszke vagy minden felszedett grammjára. Eszedbe se jut nélküle lenni akár csak egy órára is. Zavar, ha más kezében van, nem tudsz pihenni, ha Apa elviszi babakocsizni. Feszül a melled, tudod, hogy éhes lesz, éjjel már az előtt ébredsz, mielőtt ő felébred. Olyan kapocs van köztetek, ami pótolhatatlan és felbecsülhetetlen.

Aztán eltelik pár hónap, talán egy év is. Manócska egyre ügyesebb, önállóbb, és ellenállóbb lesz. Óránként kipakolja az összes szekrényt, darabokra tépi a wc papírt, keni a csokis kekszet a kanapéba, elfut peluscserénél, öltöztetésnél. Tudja, mit szeretne, de azt még jobban, hogy mit NEM szeretne. Egyik percben puszit dob, következőben sikít, harap, csíp, vagy tornádóként söpör végig a lakáson. Egyre inkább elmaradnak a rokonok, barátok, a párod estig dolgozik. Beköszönt a tél, a rossz idő, vége a játszótéri beszélgetéseknek, a nagy nyári sétáknak. Ha vannak is ismerős környékbeli anyukák, velük a legnehezebb összehozni egy laza délelőtti kávézást, hiszen a gyerekeitek felváltva betegek, vagy épp nem ugyanakkor alszanak, mínusz fokokban pedig alig 15-20 percre meritek csak kivinni őket, ennél pedig minden messzebb van. Egyedül maradsz egy totyogóssal, aki életkorából adódóan minden tartalék energiádra igényt tart, és a háztartással, ami lévén, hogy állandó ostromnak van kitéve, sosincs igazán rendben. A totyogóst imádod, de a háztartás sosem volt az erősséged.

Van az a 18 éves, akinek kihívást jelent emberek közé menni, akinek a péntek esti tökéletes program helyszíne a szobája, és tárgya egy jó könyv. Van az a lány, akinek már fősuli alatt hobbyja lesz a foltvarrást, a festés, blogot ír a vegyszermentes tisztítószerekről és arról, hogy lehet 0 Ft-ból felujítani a lakást összegubizott kidobált cuccok segítségével és egy kis festékkel. Na ez az a lány, aki nem te vagy. Mindig is extrovertált személyiség voltál. Millió ember vett körül, felnőtt kapcsolatokból, élményekből töltődtél, és töltődnél most is, csak ez most nem lehetséges. Szeretnél beszélgetni, zsizsegni, szervezkedni, kiönteni a szíved, meghallgatni mást, használni a kreativitásod és az eszed. Jó lenne érezni, hogy szép vagy, szellemes és jó társaság, de este 6 után, amikor a barátok ráérnek, te már nem indulsz útnak, ha pedig nagy nehezen végre találkoztok, rá kell jönnöd, hogy beszűkültél. Kirobbanhat a szomszédos országban úgy egy háború, hogy még csak nem is tudsz róla, de legalább 5 féle szoptatós pózt ismersz, 300 gyerekdalt, és már előre tudod, hogy a fb-os szoptatási, hordozási és hozzátáplálós csoportban feltett kérdésekre mit válaszolnak majd. Na ezek azok a témák, amik egészen haszontalanok, ha gyermektelen felnőttekkel beszélgetnél, azonban ezeken kívül szinte semmihez se tudsz aktuálisan hozzászólni.  Este 6 után, amikor apa hazaér, már fáradt vagy és elhasznált, rá sincs elég időd. Várod, hogy jöjjön végre egy felnőtt, aki levesz némi terhet a válladról és feltölt, ő pedig várja a vacsit és a pihenést. Várod, hogy észrevegye a mosógépben lévő ruhát, és kiteregessen, amíg altatsz, ő pedig várrja, hogy miután elaltattad a gyereket, rá is jusson időd, de túl fáradtak vagytok ahhoz, hogy jót beszélgessetek, megnézzetek egy jó filmet, vagy bármilyen értelmes, hasznos, minőségi időt töltsetek el együtt addig, amíg a gyermek 1-2 óra múlva újra ébred...

A baba-mama klubbok hasznosak, de főleg arról szólnak, hogy addig idegen emberekkel egyszerre figyelhettek a babákra, egyszerre mondókázhattok vagy tornázhattok, amíg a babák elálmosodnak, és hazasiettek ebédeltetni, aztán altatni. Te pedig olyan szívesen beszélgetnél egy kávézóban a saját, régi barátaiddal, vagy hallgatnál meg egy érdekes szakmai előadást..

Vajon ha évekig a gyermek érdekeire hivatkozva nem lehetsz önmagad, nem töltődsz fel igazán, úgy életed értelme mennyit profitál abból, ha bár otthon vagy, de gyakran nem vagy igazán boldog, kiegyensúlyozott?   Mikor jön el az a pont, amikor csalódsz önmagadban, türelmetlen, frusztrált, érdektelen leszel, vagy teljesen elsárkányosodsz? És vajon Apa mikor fog robbanni, ha évek telnek el, de nem találja már azt a nőt, akibe beleszeretett, csak szuperanyut, akinek semmi sem felel meg, aki csak a baba körül pörög, miközben mindig fáradt és rajta tölti ki az összes frusztráltságát? Aki kiakad, ha Apa nem ér haza fürdetés időre, hanem beülne a kollégákkal valahova? Hova vezethet ez?

Valóban az a legjobb a gyereknek, ha otthon vagy, de egyre kevésbé leled örömödet a vele való együttlétben, ha otthon vagy, de a mobilodat nyomkodod emberi kapcsolatmorzsák után kutatva? Valóban az a legjobb a gyereknek, ha otthon vagy, neki minden vágyát kielégíted, de önmagadat elhanyagolod? Mit közvetítesz ezzel a gyermeked felé hosszútávon? Nyúzd csak anyát, amíg lehet, hiszen ez a dolga? Gyermekem, neked minden vágyad fontos és azonnal kielégítendő, Anyának és Apának csak az a dolga, hogy te boldog légy. 

Vajon mi történne, ha részmunkaidős állást kapnál? Ha mondjuk heti 3x6 órában elmehetnél, sőt, el kéne menned otthonról egyedül, gyerek nélkül. Ha ilyenkor szépen felöltöznél, elutaznál a munkahelyedre, utazás közben zenét hallgatnál, vagy nyugodtan olvashatnál. Azután pár órában kollégákkal körülvéve másfajta problémákat oldanátok meg,mint amikkel otthon találkozol, újra használnád az agyad elhanyagolt területeit,az eddigi tapasztalataid. Képzeld el, hogy kényelmesen, asztalnál, jó társaságban megebédelsz, aztán nemsokára siethetnél is haza Babócáért, aki addigra már megebédelt, kialudta magát, a nap hátralévő részét pedig veled töltheti.   Teljesen veled. Minden figyelmedet élvezve, hiszen már nagyon vágytál a tarsaságára. A háztartást elrendezed 15 perc alatt, mint annak idején, hiszen senki nem volt otthon, hogy felfordulást okozzon, és estig igazán minőségi együttléted lehet a gyermekkel, aztán Apával is, hiszen feltöltődött a boldogság-tartályod napokra is akár. Szabadnapjaidban újra van kedved lakást dekorálni, gyerekkel játszani. A munkádért elismerés mellett pénzt is kapsz, nem érzed úgy, hogy kizárólag Apa pénzét költitek, ez jó érzéssel tölt el. Három évesen pedig, amikor gyermekedet már kötelező lenne óvodába járatni könnyebb lesz a beszokás, nem hirtelen kell szembesülnie azzal, hogy valamin osztozni kell, valamire várnia kell, hogy hogyan védje meg magát, hogyan barátkozzon, és egyáltalán hogyan létezzen nélküled pár órán át. Nem olyankor kell majd 8 órába visszamenned dolgozni, vagy új munkahelyet keresni, majd kéthetente betegszabadságra menni a gyerekkel, aki addig nem járt közösségbe, így állandóan beteg, miközben érzed a kést a hátadban a kollégáid és főnököd felől, és érzed, hogy sehol, senkinek nem tudsz igazán megfelelni. 

Vajon tényleg nem gondol a gyermekére, aki bölcsibe adja pár napra a héten? Vajon jobb anyuka az, aki éveket tölt otthon? Vajon egészséges egy felnőtt nő, illetve egy család számára, ha anyuka évekig csupán a gyermekével törődik, és kortársak nélkül marad? Rosszabb olyan országban felnőni, ahol anya és apa is felváltva "gyesre" megy? Vajon rosszabb olyan országban gyereknek lenni, ahol az anyukák 8-12 hónap után visszamennek részmunkában dolgozni? Vajon segíthetne-e a magas válási arányon és a családok gyermekvállalási kedvén a korrekt részmunkaidős állás és a heti pár napos megfizethető bölcsi?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

“Most aludd ki magad, mert ha megszületik, már nem fogsz tudni aludni!”

Ahogy megtudják, hogy babát vársz, a gyakorlott anyukák, vagy az idősebb generáció egyéb hasznos jó tanácsai mellett ezt a jó tanácsot mindenkitől megkapod. Te pedig nagyon szeretsz aludni. Ha nem alszod ki magad, fáj a fejed, rossz a kedved, zombi sárkány üzemmódba kapcsolsz, és jobb, ha aznap mindenki elkerül. Joggal tartasz hát tőle, hogy mi lesz veled, a párkapcsolatoddal és a picúrral, ha éjszakáznod kell? Hiszed is, meg nem is a meséket a már két éve csak 1-2 órát alvó anyukákról…

Egy szép nyári nap azon veszed észre magad, hogy az óriás pocakoddal, fájós hátaddal már azt se tudod, hogyan feküdj, de mindegy is, mert ahogy lefeküdtél pisilni kell, majd az éjszaka során még 10-szer legalább kimész. Ha a pisi járat megvolt, kényelmetlen lesz a babának, ahogy fekszel, és addig rugdos, amíg meg nem fordulsz. Aztán nem jön álom a szemedre, ég a gyomrod, iszol egy pohár tejet, újra pisilsz. Vagy azért nem alszol, mert fejben pipálod és kiegészíted a babakelengye listát, vagy a közelgő szülés miatt pánikolsz, esetleg ellenőrzöd, hogy sikerült-e megjegyezni a pelenkázás helyes menetét…és már fel is jött a nap.

Sőt, amilyen csodálatosan ki van ez találva, szülés előtt nem sokkal éjszakánként legalább egyszer magadtól felébredsz, pislogsz magad elé úgy egy fél órát, ücsörögsz a babaszobában és elképzeled, milyen lesz az életetek, ha kibújik. Mi ez, ha nem felkészülés a kisbaba éjszakai etetésére?

Mondjuk ekkor már sejted, hogy az aludd ki magad típusú jó tanácsok annyit érnek, mintha azt tanácsolnák, hogy tegyél el a melegből nyáron, mert télen fázni fogsz…

Felkészült kismamaként tervet készítesz, mit hogyan fogsz csinálni. Biztosan nem alszol majd egy ágyban a picúrral. Napközben levegőn alszik majd babakocsiban, mert attól fejlődik jól, addig lesz időd pihenni meg minden másra, éjszaka pedig minden este azonos időben, fürdés után nyugalomban, gyenge fénynél, csendben megszoptatod, picit ringatod, dúdolsz neki, aztán a kényelmes, macis rácsvédővel körülbástyázott gerincbarát kúkuszmatracos kiságyában alszik szépen. Hogy szokja a nappal-éjszaka különbségét, éjjel nem kapcsolsz villanyt, nem beszélsz hozzá, éjjeli fénynél rövid szopi, kiságy és alszik tovább. Kezdetben te is a szobájában alszol majd, hogy ne keljen sírnia mire odaérsz a másik szobából, így te is nyugodtabb vagy és apa sem zombiként megy dolgozni reggel, később, amikor már nem eszik éjjel, vagy csak egyszer kell hozzá kelni, majd visszaköltözöl. 

Hamarosan megszületik Manócska. Késő este a kórházi szobában 9 hónapnyi együtt lélegzés után olyan ridegnek és távolinak tűnik az a gurulós ketrec az ágyad mellett, amit Neki szántak, inkább összebújva alszotok el. Picúr az újjadat fogva szenderedik álomba. Annyira gyönyörű és természetes ez így! 

A kórházban napközben csak eszik-alszik, éjszaka pedig rejtély, hogy hogyan, de a fejét tartani és átfordulni nem tudó kis Manócska szorosan hozzád bújik (függetlenül attól, hova tetted le), simogatja a válladat, és cicit kér kb 8-10x éjszaka, így mire hazamehettek, tulajdonképpen 3 napja nappal a látogatók miatt, éjszaka a kis bújós Manócska miatt 1-2 óránál többet nem aludtál egy huzamban, és még élsz, ráadásul boldogabb vagy, mint valaha. 

Az első hetek tanulsága az, hogy bárhol és bármikor, ahol a pici végre elalszik, te hagyod és ha csak 10 percet is, de próbálsz pihenni (merthogy Manócska nem olvasta a tankönyvet, miszerint evés után böfi és kiságyban alvás következik). Ha olyan pici, hogy elveszik és fél a kiságyban, de a babahordozóban elalszik, nem piszkálod, ha babakocsiban csak menet közben szundikál, ám legyen, te meg nem állsz, ha cicizés közben kizárólag rajtad hajlandó elaludni, akkor alszik úgy, te meg reméled, hogy majd apa arra jár és hoz valami kaját.

Ahogy telnek a hónapok, erősödsz, kezd kialakulni a várva várt napirend, rátalálsz a kendőzésre, amiben a pici közel érez téged, így jól alszik, miközben te azért képes vagy közlekedni a lakásban. Este miután letehető állapotba került hajlandó a kiságyában is aludni, sőt, már csak egyszer- kétszer kel fel éjszaka pár percre. Úgy érzed, túl vagy a nehezén. Sírni hagyásos alvás tréning nélkül is szépen magától beállt a napirend, az éjszakai rutin és alvás. Te azért még felkelsz párszor, hogy ellenőrizd, lélegzik-e, annyira hihetetlen, hogy 5-6 órát képes zavartalanul aludni. 

Aztán úgy 5 hós kora körül a saját ágyában jól alvó picúri “elromlik”. Előszőr a növekedési ugrás miatt kezd éjjel-nappal újra egy-másfél óránként enni. Ez azt jelenti, hogy fürdés után megeteted, elalszik szépen, ülsz még úgy 20 percet vele mozdulatlanul, amíg letehető állapotba kerül. Berakod a kiságyba, átsurransz Apához egy picit, fél óra nem tellik el, kis Manó újra ébren van. Újabb fél óra cicizés-altatás, 20 perc egy helyben maradás, kiságy, WC, elaludni próbálás, és hopp, újra ébren…

Mikor a növekedési ugrás lezajlott, felgyorsul a mozgásfejlődés. Ez pedig azért nagyon érdekes (túl azon, hogy szuper érzés, hogy már meg tudja csinálni) ,mert ilyenkor amit napközben próbálgat, azt éjszaka rendszerezi, gyakorolja, és gyakran álmában ki is próbálja. Szegénykét gyakran az ébreszti föl, hogy helyet, vagy helyzetet változtatott és megijedt, vagy épp elért az ágy szélére, és rácsvédő ide-vagy oda, koppant szegénykém. Ilyenkor hiába tudná átaludni az éjszakát, csak anya tudja megnyugtatni és visszaaltatni. Képzeld el, te mennyire megijednél, ha álmodból arra ébrednél, hogy mondjuk autót vezetsz.

Amikor már biztosan kúszik-mászik és nincs már szükség az álmában gyakorlásra. Kis Maki már rájött, hogy Anya nélkül is lehet mozogni, megfogni, elejteni, odébb rakni, felmászni, lepakolni, pelusozás elől sikongatva menekülni, cici nélkül étkezni...na ekkor köszönt be a szepa-szori, azaz a szeparációs szorongás első felvonása. Ettől kezdve Anya nem pisilhet egyedül, nem telefonálhat sokáig, nem mehet ki a szobából, mert mi van, ha egyszer csak eltűnik. Játék és alvás közben, éjjel-nappal ellenőrizni kell Anyát. Innentől fogva nincs délelőtti, délutáni, éjszakai pihi anya nélkül. Babakocsiban elalszik tologatva, de 10-20 percenként meg kell nézni, hogy anya ott van-e. Elalszik ágyban szopival (merthogy az ilyen nagyfiúk már nem férnek el a szopipárnán) ,de alvás közben Anya haját fogva, cicit szájban tartva, vagy kézzel-lábbal hozzá érve ellenőrizni kell, nehogy megszökjön. Na ilyenkor döntesz úgy, hogy lesz, ami lesz, de Babóval maradsz, mellé fekszel, őrizgeted, amíg csak szeretné mindenki idegeinek és pihenésének érdekében. Ha ébredéskor nem kell kikelned az ágyból, és 8-10x végig csinálni a visszaalvós rituálét, 5 perc múlva már te is alszol tovább, és hiszen még nem ment ki az álom a szemedből. Babaillatban aludni és nyálas babapuszikra és kacagásra ébredni pedig annyira jó!

Amikor pedig a tüdődre tappancsol, bekapja az orrod, vagy a lábával bordán rúgva kelteget édesen, még akkor is mosolyogva öleled át, úgy szereted

Ha tetszett az írásom, csatlakozz a facebook közösségemhez is, vagy olvass tőlem Babaneten.

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Y- gererációs vagyok. Kétségtelenül az vagyok, bár emlékszem, milyen volt még azelőtt. Tudom, milyen, amikor hétfőn nincs adás a tv-ben (igaz, utólag kiderült, hogy már volt adás a Tv-ben, csak épp nekem mondták azt, hogy nincs), tudom, mire jó egy videótéka, hogy mennyit ér egy válogatás kazetta a kedvenc zenéimmel, amit még a rádióból vettem fel. Tudom milyen díszes levélpapírra írni, kézzel írott levelet várni. Tudom, milyen szakácskönyvből főzni, és egy 24 kockás filmtekerccsel nyaralni menni. Játszottam a betonból és vasból készült játszótereken, elengedtek otthonról mobiltelefon nélkül, hiszen tudták, hol találnak és azt is, hogy a megbeszélt időpontban otthon leszek. 

Kedvenc kávézódban ücsörögsz. Végre eljött a péntek este! Nehéz heted volt, hajtás a munkahelyen, a mérleg két kilóval többet mutat, sehol egy normális pasi alapanyag... A tegnapi relax fürdőzés egy üveg borral és a kedvenc könyveddel jót tett, de ma igazi dumcsizós-táncolós csajos estére vágysz. Neked ennyi jár.

Amíg a csajokat várod kezedben a jól megérdemelt melange-oddal böngészgetsz a fészen. Ágit eljegyezte a pasija, Zsófiék meg föltették az esküvős képeket. Basszus, te mikor fogsz vajon ilyen ruhában végigmenni a padok között? Téged is megtalálhatna már az igazi! Nóriék meg babát várnak?! Azta! De jó neki! Milyen csini a pocakja! Tök jól áll neki! Kicsit irigykedsz is. Most mindenki körülötte forog, pihenhet napközben, átadják neki a helyet a buszon, kézenfogva mehetnek a párjával az ultrahangra, összevásárolhat mindenféle cukiságot a babának... Otthon lehet három évig, csak egy picire kell figyelnie, kiszállhat a mókuskerékből, de akár tovább is képezheti magát, amikor már nagyobb a baba. Kriszti meg már meg is szült! De cuki ez az újszülött fotó! Hogy alszik! 

Nézegeted a képeket, látod, ahogy mások révbe érnek. Látod, ami szerinted a te életedből épp hiányzik. Látod a romantikát, a gyűrűket, ruhákat, gömbölyödő pocit, szuszogó baby-t, sok-sok molyolygó arcockát. De vajon látod-e a teljes képet? 

Lásd meg az eljegyzés előtti vívódást. A választás súlyának terhét. Az esküvőszervezés feszültségét és kompromisszumait. ( Ugyan a menyasszony szervezi főként az esküvőt, de abba még beleszól a vőlegény, anyós, após, apa, anya, nagymama is, és nem kevésbé a pénztárca és időjárás. Az ara-parás menyasszonyokat meg csak a tv műsorokban tolerálják jól, a valóságban esélyük sincs eljutni az oltárig és megtartani a barátnőket is, ha sorozatban Borsószem királykisasszonynak képzelik magukat) Látod-e az utat, ahogy két önálló felnőtt közös kasszára és közös hálószobára, fürdőre cseréli függetlenségét? Ahogy nemcsak két szív, de két család is eggyé lesz. ( Az anyós viccek az évek múlásával igaz történetekké változnak.)

A pocakos képekben lásd a hónapokig, évekig tartó csöndes gyászt. Amikor minden hónapban eljött ugyan az a fájdalmas szembesülés; most sem sikerült. Lást meg a könnyeket, bizonytalanságot és reményt.

Amikor még titokban növekszik csak édesanyja testében a legdrágább kis élet, bizony nem kíméli anyát. Anyát, aki még nem anya, csak egy lány, mint te, aki kávézókban ücsörögve várja barátnőit, csajos estéket szervez, nagy hétvégi (és kis hétközbeni) hancúrokat és filmezős esteket tart a párjával. Szeret sokáig aludni, szépítkezni, hosszan tartó habos, gyertyafényes fürdőt véve könyvet olvasni. Imádja a munkáját! Nem zavarja túlzottan a rendetlenség, párjával, ha van idejük és kedvük közösen takarítanak, főznek, vásárolnak. Kedvenc gyroszosuk és pizza futárjuk nagyot csalódna, ha egy hétig nem találkoznának. 

Most pedig a várva várt kis pocaklakó reggelente hányingerrel köszönti a lányt megfűszerezve némi fáradsággal, levertséggel és hormon koktéllal, ami igencsak megpróbálja az addig derűs párkapcsolatot. Még dolgozni kell, még senki nem adja át a helyet, közben a legnagyobb rosszullétek most zajlanak. Aztán a növekedő pocakkal növekednek a költségek és csökkennek a szórakozások, intim együttlétek. El tudod képzelni, milyen érzés vidáman iszogató barátok közt full józannak és este 8-kor álmosnak lenni? Emellett igencsak szórakoztató a folyamatos dekoncentráltság, feledékenység, és a szembesülés azzal, hogy az egykor erős lány mindenen sír, mint egy óvodás. Közben minden napos a félelem a szüléstől és az újszülött gondozásától. Nehéz szembesülni a hirtelen testi, lelki és hormonális változásokkal, miközben mindenki elvárja, hogy légy sugárzóan boldog, hiszen nem beteg vagy, csupán várandós! 

Látod a cukin alvós újszülöttet, mosolygós babákat? Lásd a szülés (és regeneráródás) fájdalmait, a felelősség és megfoghatatlan szeretet hatalmas terhét. A hónapokig, vagy évekig tartó 2-3 (olykor fél) óránkénti éjszakai ébredést, a ringatástól és szoptatástól folyamatosan fájó derekat, nyakat, hátat.  Sok-sok türelmet, és lemondást a szülők részéről azért, hogy csemetéjük olyan zavartalanul aludhasson, mint a képen, vagy épp önfeledten mosolyoghasson a világra.

Látod-e a kúszó-mászó önfeledten játszó kisgyermek anyukája életében a folyamatos stresszt és fokozott figyelmet? A lelkifurdalást, amikor épp csukott wc ajtó mögött dolgát végezve lapozgat 5 percig egy magazint, mialatt csemetéje érte üvölt? Tudod-e, mikor vett utoljára hosszú, lazító fürdőt? Vagy ébredt, aludt, használta a mosdód, evett akkor, amikor ő akart? Egyáltalán mikor tett utoljára bármit akkor, amikor akart? Vajon tudnál parancsszóra 1-1 órát aludni akármikor, amikor a baba alszik, csak, hogy ne őrülj bele az éjszakázásba? Vajon látod-e a frusztrációt, amikor sikertelennek és ügyetlennek érzi magát, hiszen aznap a mosógép kipakolásáig sem jutott, míg anno a munkahelyén több dologgal is elbírt egyszerre? Amikor próbál este rájönni, hogy miért is nem végez a háztartással és hogy nem jut el a fürdőszobáig, holott csak otthon van egész nap? Hiába próbál számot adni, nem sikerül a kimerültségtől, amit érez. ( Megjegyzem, ha pénzért vállalna szakszerű gyermekfelügyeletet, senki számon nem kèrné rajta a bevásárlást, kaját és tiszta lakást, hiszen az egy önálló és felelősségteljes szakma) Látod-e a nagyszülők idegesítő új szokásait, amit ők unokázásnak hívnak? Látod a könnyeket, a picurka állandó zajongását? El tudod-e képzelni, hány intim együttlét szakadt meg (vagy el se kezdődött) gyereksírás miatt, és vajon tud-e önfeledt vadmacska lenni egy anyuka, aki két perce még anyatigris volt, gyermeke táplálására használta melleit, simogatására, ringatására kezeit, minden porcikája fáj, és állva képes lenne elaludni, ráadásul tudja, gyermeke bármelyik percben hiányolhatja őt? Hosszú udvarlásra, beszélgetésre, minőségi időre mostanság nincs idő.

Látod, amikor alvó gyerekét őrizgetve lemondóan nézi este 8-kor, hogy neked hamarosan kezdődik a csajos este? Vagy látod a lemondó mosolyt az arcán, amikor mások örülnek a hosszú hétvégének, neki pedig ugyan az a rutin minden nap, tudja, éjjel még kelnie kell, 6-kor pedig indul a nap, mindegy, milyen nap van.

Hazudnak talán a képek? Csak a vágyott állapotot mutatnák, miközben mindenki másképp él a valóságban?

Nem hiszem. Életünk pillanatai valós, megélt csodák. Nyilván mindenki a szép emlékeit fotózza, azt szeretné megőrizni, miközben tudja, mindennek ára van.

Az édesanyák mosolya őszinte. Imádják gyermeküket, ezért is rakják velük büszkén tele a virtuális falukat, lakásukat, telefonjukat, pénztárcájukat...Gondolkodás nélkül újra vállalnának minden fájdalmat, ha kell! Érte, ezért a csodáért lemondanak egy ideig bármiről, és teszik mindezt örömmel. Ez nem jelenti azonban azt, hogy mindig és minden percben boldogok és elégedettek, hogy nem vágynának néha másra, egy kis feltöltődésre, felnőtt életre. De akkor miért nem teszik? Mert még nincs itt az ideje. Nincs az a kikapcsolódás, ami megéri, hogy otthon egy kis ártatlan manócska sírva keresse, hívja anyját, aki nem jön. Tudják, hiába apa, nagymama, nagynénik hada, ha anya nincs ott, amikor hívja, egy világ omlik össze. Ez túl nagy ár lenne! 

Kávédat kortyolgatva, facebook-ot nézve kérlek ne szomorodj el, ne irigykedj! Nézz mélyre, mikor egy képet nézel. Ha tetszik, amit látsz, írj rá, hívd fel, menj el hozzá! Segíts neki, amiben tudsz, így részesedsz te is az ő boldogságából, és talán felkészültebb leszel, mire te is oda kerülsz.

Kortyolgasd a kávéd, érezd az ízeket, illatokat, hangokat! Érezd, hogy élsz, pezsegsz, hogy szingliként teljes vagy! És kérlek élj úgy, hogy ha egyszer karjaidból kisbabád nyitott szemeivel bizalommal rád néz, előtte szégyenkezned ne kelljen, és elmondhatsd neki, hogy milyen régóta, és milyen nagyon vártad őt.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!