A fenti kifejezés nem szakszó, annál is inkább érdemelne egyet magának, olyan fontos része a női életnek. Amikor az ember lánya sikeresen kijutott a párkeresés útvesztőjéből, maga is meglepődik rajta, hogy épen és egészségesen megúszta a harcot, és megtalálta a nagy Őt. Ha szerencséje van, az esküvő napjáig is eljutott, a legjobb barátnők sem vesztek el a koszorúslányruhák tervezése közben, és a családok boldogan fogadják az új tagokat. A szerencsés fiatal nő otthont talál, és megtanul főzni, mindenesetre úgy átalakítani a jól megszokott szingli-életmódot, hogy helyet kapjon benne egy férfi is, a maga bogaraival, levetett zoknijaival, hatalmas esti étvágyával, a tévéjével és a meleg testével a paplan alatt. És félmosollyal vagy hálás nagymosollyal visszanéz a fiatal nő, már inkább fiatalasszony, és biztatja a barátnőit, hogy a párkeresés egy olyan társasjáték, amit meg is lehet nyerni, és minden rendben lesz, egy kedves férfi oldalán.

A filmek rendszerint ezen a ponton érnek végig, holott újabb fejezet kezdődik itt a női életben. Amikor már azt hittük, hogy mindent megnyertünk, újabb versenyfutás indulhat. Lassan, de biztosan gyökeret ver a szívünkben a vágy egy olyan kis élet után, amelyik egyszerre építi magába a saját és a kiválasztott férfi génjeit. Egyre inkább ellágyulunk a kis szőke fejek felett az utcán, amelyek előtte csak bosszantottak, letöltünk egy ciklusnaptárat a telefonunkra, elkezdjük mérlegelni a karrierterveinket, és megtetszenek a kismamaruhák a H&M-ben. Kinek-kinek milyen gyorsasággal robban vagy kúszik be az életébe az anyaság vágya, és a szeretkezés új értelmet nyer, ami akár még szebbé teheti a szexuális életünket. A boldog, reményteli állapotba azonban könnyen vegyül szomorúság, amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak. Valaki már az első, naiv reménykedéssel eltöltött hónap végén könnyekre fakad, de mindenképpen megindul a babavárás jellegzetes lelkiállapota, amely az eltelt idővel egyenesen, a frusztrációtűréssel fordítottan arányosan válik csöndes (vagy akár tomboló) neurózissá. Lassan megjelennek a tünetek: kényszeres gondolatok a termékenység időszakában, a menstruáció közeledtével egyre inkább; a szexuális élet vad hullámzásba kezd attól függően, a ciklus mely időszakában járunk éppen; az addig oly szépen felépített női önbizalom megrendül; a jövővel kapcsolatos tervek a feltételezett terhesség felé kalandoznak, és ettől válnak függővé. Megjelenik a Facebook-os babaképek okozta irigység, a terhességgel kapcsolatos honlapok és fórumok egyre gyakoribb látogatása, az orvosi időpontok sűrűsödése, a havonként lejátszandó néhánynapos gyászidőszak… Ha ezen tünetek listájából minimum öt ismerősnek tűnik, talán Te is szemben állsz az általam babaváró neurózisnak nevezett pszichés jelenséggel, amely egy kicsit valóban másállapot. Legtöbbször a férfiak, a még gyermektelen (pláne szingli) barátnők számára érthetetlen az a hihetetlen erejű vágyakozás és irracionális fájdalom, amit egy még meg sem fogant babával kapcsolatban érezhetünk.  Egészen ősi ösztön kapcsol be ilyenkor a női lélekben, amelynek árjával szemben úszni szinte hasztalan. Meg kell tehát próbálnunk meglovagolnunk a hullámokat!

Íme, néhány ok, amiért olyan nehéz a 21. századi fiatal nőnek szembenézni a két kis kék csík nélkül múló hónapokkal:Megszoktuk, sőt megtanultuk, hogy mi irányítjuk az életünket, és amit akarunk, tudatos elhatározással, jól irányzott lépésekkel, megfelelő eszközökkel mindig el tudjuk érni. Nem számítottunk rá, hogy van még az életünknek olyan területe, amelyre kevéssé vagyunk hatással. GPS vezet ki az erdőből, mikró melegíti fel rögtön az ételünket, hajszárító szárítja meg percek alatt a hajunkat, nem is vagyunk a várakozáshoz szokva. Kivéve most, amikor újra az anyatermészetre, a hormonrendszerünkre és a tudattalanunkra vagyunk utalva, és csak várhatunk, türelmesen.

• Ha minden jól megy, az anyaságvágy idejére megtanultuk, hogyan állítsuk glédába, és vonjuk irányításunk alá a testünket is: tudjuk, hogyan tüntessük el a narancsbőrünket, egyenesítsük ki a hajunkat, kontrolláljuk a testsúlyunkat, barnítsuk a bőrünket, fehérítsük a fogunkat – most pedig a női szerveink titokzatos és kiszámíthatatlan törvényei döntenek helyettünk, s alig rendelkezünk hatással erre a varázslatos, és bízzunk benne, bölcs törvénykezésre.
• Babakérdésben ezidáig nagyszerű módszereink voltak – hogy ne legyen kisbabánk… Éveken vagy évtizedeken keresztül küzdöttünk azon, hogy megakadályozzuk a gyermekáldást, és meg voltunk győződve róla, hogy egyetlen apró feledékenység, baleset vagy késlekedés megváltoztatja az életünket. Nehéz most elhinni, hogy mégsem mindig ilyen egyszerű a gyermekáldás, és hogy a másik irányba, teherbe esni nincsenek ugyanilyen egyszerű módszerek.
• A környezet néha udvarias, néha empátiát nélkülöző érdeklődése sem sokat segít: ahogyan a szerelmünk megjelenése előtt a magánéletünkről, a házasságkötésünk előtt a férjhez menésről szerettek érdeklődni, most a gyermekáldást siettetnék ők is (mert persze a javunkat akarják).

Mit tehetnénk? Íme 11 tipp a babavárásra való várakozás időszakának megkönnyítéséhez:

1. Találjunk új célokat magunknak, amelyek megvalósításába bevonódunk, és csak úgy repülhet az idő!
2. Legyenek a), b), c) terveink a jövőre nézve, hogy ne minden a gyermekáldás lehetőségére legyen építve!
3. Nézzünk szembe önmagunkkal, miben lehetünk még felkészületlenek a családalapításra, és használjuk ki az időt arra, hogy ezeken a dolgokon alakítgassunk! Lehet ez az önbizalmunk erősítése, a derűs optimizmusunk és életvidámságunk továbbfejlesztése, a családtagjainkkal való kapcsolatunk erősítése vagy a világban érzett biztonságunk megélése – mindaz, ami jó, ha egy újszülött gyermek anyukájának sajátja! Végülis mit szeretnénk, a leendő kisbabánk mit tanuljon meg tőlünk a világról, az életről és önmagunkról?
4. Nézzünk szembe azokkal a dolgokkal, amelyek az anyaság, nőiesség kapcsán hátráltathatják egy kisbaba megfoganását, és komolyan dolgozni kellene rajta: valójában hogy áll a kapcsolatunk szénája, mennyire tudunk azonosulni női és leendő anyai szerepeinkkel, hogyan is állunk az anya-gyerek viszonnyal (beleértve a saját anyánkkal való kapcsolatunkat)? Mindezek a lelki tényezők nagyon határozottan befolyásolják a gyermekáldás eljövetelét, hiszen a pszichénk kihat minden sejtünk működésére. Ha nem hisszük, olvassuk el Lux Elvira magyar pszichológusnő könyveit!
5. Élvezzük, hogy van még egy kis időnk kettesben élni a kiválasztott férfival, és vasárnap délelőttönként nagyokat aludni, hancúrozni, majd reggelizni az ágyban, szórakozni járni, barátságokat ápolni, táncolni tanulni, utazni, kulturális életet élni, kiteljesíteni a szexuális életünket… Mindezekre pár hónap várandósságtól kezdve erre egyre kevesebb lehetőség adódik majd!
6. Élvezzük a lehetőséget, hogy időt kaptunk a karrierünk építgetésére, a saját stílusunk kialakítására, régi céljaink megvalósítására, a testünk feszesítésére, önmagunk fejlesztésére, egyszóval mindenre, amire egy fiatalasszony bámulatos energiájával és újkeletű bájával lehetőségünk van. Ha anyák leszünk, automatikusan a gyermekünk kerül a középpontba, élvezzük, hogy most magunkat erősíthetjük még meg: minden boldog pillanatunk, gazdagodó személyiségünk hozzájárul, hogy nemsokára jó anyák lehessünk!
7. Alakítsuk a testünkkel való viszonyunkat jóra, megbízhatóra, tanuljunk meg kommunikálni vele. Számtalan lehetőség adódik erre jógától a táncig, meditációtól (illetve rokonától, a relaxációtól-imaginációtól, legyen az keresztény meditáció, agykontrolll vagy autogén tréning) az areob mozgásokig (futás, úszás, areobic) és határaink szélsőséges feszegetéséig (pl. spárta futás). Tűzzünk ki célokat, amikért dolgozhatunk: Balaton-átúszás, félmaraton futás stb.! Ha megtanulunk együttműködni a testünkkel, ráhangolódva előbb, ügyesebben, boldogabban érhetjük el a céljainkat pl. a fogantatást, a várandósságot, a szülést és az azt követő regenerálódást.
8. Imagináljuk (azaz képzeljük el relaxált állapotban) testünket és önmagunkat, mint az áldott állapotra a maga idejében nagyszerűen alkalmas otthont egy kisbabának!
9. Élvezzük ki fiatalasszonyi nőiességünket és szépségünket, még akkor is, ha ez az időszak esetleg már nem feltétlenül a kacér nőiességről, a csábítás gyakorlásáról, a lehetséges legfeszesebb testalkatról vagy arcbőrről szól. Lehet, hogy már nem a miniszoknyák között élvezetes keresgélni, hanem elegánsabb, jobb minőségű ruhák között válogathatunk. Lehet, hogy nem a buszon szólít le valaki, hanem egy tárgyalópartner hosszabb, komolyabb elismerő pillantása ad visszajelzést (amit csak csöndesen nyugtázunk magunkban). Talán a házasélet kicsit kerekdedebbé is formál, és mégis jót tesznek az arcunknak a lágyabb, melegebb vonások. Sokszor az intelligenciánkkal vagy a műveltségünkkel hódítunk, nem a provokatív stílusunkkal. Éljünk ezzel a szereppel, és azonosuljunk ezzel a másfajta nőiességgel is, hiszen az anyává válás része, és most van lehetőségünk kiélvezni, mielőtt a kismamaságunkat akarnánk befogadni!
10. Azonosuljunk más szempontból is újfajta női szerepünkkel! Ne felejtsük el, hogy a házasságkötéstől vagy az egész életre elkötelezett együttéléstől elindul egy másik fajta női kiteljesedés, a feleség és háziasszonyi szerep kidolgozása, amelyben több helyet kap a gondoskodás, az áldozatvállalás, az otthon megteremtése, az ételek készítése, az otthonunk gondozása. Mielőtt anyává válunk, még van időnk megtanulni élvezetessé tenni magunknak ezeket fájdalmas kötelességteljesítés helyett. Mutassuk meg a világnak, hogy lehet kreatívan alkotni a konyhában, praktikusan és gyorsan végezni el a takarítással járó feladatokat, örömünket lelni az otthonunk csinosításában, újfajta hobbik megtalálásában!
11. Bár nagyon nyomasztóak a sűrűsödő bejelentések a baráti körben, és könnyen érezhetjük magunkat az anyai körből ismeretlen okokból kizárt kakukktojásnak még a legszorosabb barátnőink között is, de ne hagyjuk saját magunkat áldozat szerepbe tolni! A fent felsorolt dolgok mind lehetőségek, még ha mi magunk az azonnali anyaságot választottuk is volna, ám valamiért az Isten, a sors, a biológia úgy döntött, nekünk kicsit később jön el az anyaság ideje. Keressük meg a saját 11 pontunkat, amiért jól jöhet számunkra ez az anyaság előtti időszak, és az értelmet, magyarázatot arra, vajon mit akarhat ezzel tanítani nekünk az élet, kinek ahogy tetszik. Melyek azok az életfeladatok, amelyek még ránk várnak a gyermekvállalás előtt?

11+1.Jótanács: Arra koncentráljunk, mennyi nő vált anyává körülöttünk előbb vagy utóbb, mennyire természetes, sorsszerű része ez a női életnek. Nekünk is lesz gyerekünk, csupán egy kis türelmet és kitartást kell tanulnunk most, miközben feledve a múló időt, esélyünk van az élet élvezetére, hogy elmondhassuk majd gyermekünknek: mi aztán igazán tudtunk élni!

Szerző: Mamajókedvű