Már látom is lelki szemeimmel a vérhabos felháborodást, miszerint hogy képzelem, aki Facebookozik, az nem boldog?Szerintem ehhez először definiálni kellene a boldogságot. Vendégposzt következik Erenya tollából.

Mai rohanó világunkban a boldogságot sokan a magasfokú, izzó eufóriával azonosítják. És erre vágynak, pedig még sejtszinten is alkalmatlanok vagyunk ennek befogadására, még az endorfinhoz is hozzászoknak egy idő után a sejtjeink, az Élet meg pláne nem olyan, hogy ezt állandóan biztosítaná nekünk.

Viszont a Facebook folyton pörgő, végtelen szalagja ezt az illúziót kelti, és az illúzió sok esetben előbbrevaló a józan észnél. Könnyű belecsúszni. Magam sem vagyok kivétel. Sok-sok régi, felesleges, visszatekintve cikinek is tűnő postomat moderáltam az idők során, bár tudom, ami egyszer kikerült, az nem tüntethető el nyomtalanul. És mégis...

Van az aktívan Facebookozó anyáknak egy típusa, az elkötelezett "celeb anyukák". Reklámoznak vagy szebb szóval képviselnek egy meggyőződést, egy misszót, egy szolgáltatást, egy életmódot, egy terméket. Sok esetben a saját terméküket. Ezektől az anyukáktól vevő- es baráti körük egyaránt megköveteli az aktív Facebook jelenlétet, a családjukba való betekintést. Erőt, segítséget, "nemvagyokegyedül"-érzést nyújtanak sok más anyának. Ez csodálatosan rendben van.

Van azonban az anyukáknak egy titokzatos csoportja, akiket én végtelenül csodálok. Azok a némán boldog anyukák. Akik úgy boldogok, ahogyan Fekete István írja: "Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe..." Akiknél mintha nem történne soha, semmi. Legfeljebb évente egyszer-kétszer egy szülinap, kirándulás vagy Farsang. Vagy egy különleges sütemény.

Persze ha közelebb nézel, megtudhatod, hogy ezek az anyukák se mindig boldogok. Az ő gyerekeik is hisztizve verik magukat a földhöz naponta többször. Előfordul, hogy az ő gyerekeik is heteket töltenek kórházban. A boldog anyukának is van, hogy beszól valami ordas bunkóságot a munkából hazatérő túlterhelt férj, de a rendíthetetlen, boldog anyuka nem rohan azonnal háborogni a Facebookra a többi anyukának, hogy már megint mit mondott az a rohadék; mert tudja, hogy lehet, hogy holnap este kacagva fogja gyurmázni a gyerekeket a kanapén, miközben anya végre megmossa a haját. Holnapután meg lehet, hogy pizzát rendel, hogy fáradt párjának ne kelljen vacsorát főznie.

A boldog anyukának is van konfliktusa az anyósával. A boldog anyukák életében is van fogzás, rotavírus, kötőhártya-gyulladás és szemöldökhúzogató pedagógus, de a boldog anyuka ezt nem tudatja a nagyvilággal. Esetleg leírja neked priviben. Vagy áthív egy kávéra. A boldog anyukának is legalább annyi mesélnivalója, nyűgje, baja van, mint bárki másnak, de hisz benne, hogy meg tudja oldani ezeket a saját kis körein belül. Barátságai értékesek és valódiak. A boldog anyuka pontosan tudja, hogy bár egy hasfájós, lázas éjszaka olyan, mintha sosem érne véget, valójában az évek úgy szállnak el, mint egy pillanat. Megélik a flow-t, úsznak az Élet áramlatában, egyszer fent, egyszer lent. Lehet, hogy nem is boldogok ők, csak egyszerűen... bölcsek?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk facebookon szeretettel várunk!