Jajj nekünk, akik ma gyermeket merünk nevelni. Minden napra jut egy szakértő, egy kutatás, ami szerint rosszul csináljuk, elrontjuk, érzelmileg halott, megkésett beszédfejlődésű, viselkedészavaros, tanulásra, együttérzésre, önkifejezésre, tiszteletre képtelen nemzedéket nevelünk. 

A bögre teszt is azt bizonyítja, hogy félünk nevelni a gyermekeinket, hiszen ha reggel inni kér, és mi kék bögrét adunk, majd ez neki rosszul esik, hiszen ő amikor kakaót kért, úgy képzelte el, hogy rózsaszín bögréből kapja, hangot ad nemtetszésének, mi pedig engedünk neki, és áttöltjük a nyamvadt kakaót a nyamvadt rózsaszín bögrébe, már el is rontottuk egy életre. 

De van még valami, amit rosszul csinálunk, ez pedig az, hogy ahelyett, hogy foglalkoznánk a gyermekeinkkel, hagynánk őket gyermeknek lenni, játszani, sarazni, szaladgálni, gyereknek lenni, engedjük őket kütyüzni. Emiatt pedig jobb is, ha jó mélyre elássuk magunkat, mert ezzel csak rosszat tehetünk. Szinte biztos, hogy gyermekünk későn fog beszélni, viselkedészavaros lesz, türelmetlenné, agresszívvé, érzéketlenné válik, nem megy neki majd az írás, olvasás és egyéb tanulási képességek, és ki tudja, még mire lesz képtelen az a szerencsétlen kisgyerek, akit a szülei kütyüzni engednek.

Komolyra fordítva  a szót, vajon miért gondolják azt, hogy ahol kütyüzik a gyerek, ott nem foglalkoznak vele és naphosszat csak zombizik? Azért ennél jóval árnyaltabb a kép. Én azt vallom, hogy az érdeklődését saját szinten ki kell elégíteni egy kisgyereknek, emellett az önállósodási törekvését is fontos segíteni.

Ők egy olyan világba születtek bele, ahol háztartásunk szerves részei a gépek. A legtöbb háztartásban van már mosógép, mosogatógép, szárítógép, porszívó, akár robotporszívó is. Emellett anya, apa, de még a nagymama kezében is, vagy zsebében ott lapul a telefon. Ezzel a telefonnal nézik az utat, ha autóznak, készítik a fényképeket, videóznak, beszélgetnek, olvasnak, tehát előbb-utóbb persze, hogy érdekelni kezdni a gyereket.    Én azt gondolom, jobb, ha kiskorban hozzászokik ahhoz, mi hogy működik, mi mire jó. Mindig is erre nevelték a gyerekeket. A kislányok sürögtek a konyhában az édesanyjuk körül, a kisfiúk segítettek apának. Minden gyerek tudta, mit és hogyan csinálnak a szülei és már nagyon korán be lettek vonva a teendőkbe. Így én is úgy gondolom, ha szeretne, segítsen kipakolni és elindítani a mosogató gépet, had pakolhassa be a mosógépet, tanuljon meg vajazó késsel szeletelni, ha megérett rá, tudjon sütit szaggatni,vagy segítsen bármiben, amit épp csinálok és képes rá.

Mivel van telefonom, tabletem, okostévém és laptopom is, ráadásul napi szinten használom is őket, miért ne mutathatnám meg neki?  Ha szóba kerül egy állat, amit élőben nem figyelhetünk meg, rákeresünk interneten, tanulmányozzuk. Rengeteget éneklek neki már pocakos kora óta, de az én hangom nem ér fel egy szimfónikus zenekarral. Van, hogy hallgatunk egy kis komolyzenét, amit nagyon élvez, vagy népdalokat, vagy csak simán gyerekdalokat, mert egy idő után jólesik neki mást is énekelni hallani. Van, hogy elemlámpának használjuk a telefont a bunkiban olvasáshoz, és van, hogy reggel csendben nézi a mesét mellettem, amíg alszok még 10-15 percet. Szeretem telefonnal fotózni, videózni őt. Esős napokon gyakran kisvideókat gyártunk, saját meséket, amit aztán megmutatunk Apának is, és a nyagyszülőknek is. Olyan jó ezeket később visszanézni!  Amikor távol vagyunk, gyakran csinálok neki videót, fotót, ha valami érdekeset látok, aminek tudom, hogy örülni fog majd ovi után. Legyen az egy munkagép, traktor, kacsa, hév, vonat, bármi, ami őt épp foglalkoztatja és én látom napközben, amíg ő oviban van.

Van, hogy délután ülünk a kanapén egy nehéz nap után összebújva és nézzük a mesét kakaózás közben, de minden este meseolvasás és éneklés után alszik el. Sokat sétálunk, birkózunk, rajzolunk, kézműveskedünk. Szerintem nincs kevésbé teljes gyerekkora, mint nekem, vagy a nagyszüleimnek volt. Mint mindenben, itt is az arány számít. Ha egy gyerek szeretve van, foglalkoznak vele, hagyják önállósulni és válaszolnak a kérdéseire, akkor igen is jól nevelik. Kutatásokkal fantasztikusan be lehet bizonyítani, hogy milyen rosszul neveljük ma a gyermekeinket, de mutassunk egy generációt, aki jobban csinálta.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!