Amikor Manócska  a pocakomban volt,  elképzeltem, milyen anyuka leszek, hogy telnek majd a mindennapjaink, gyereknevelési elméleteket gyártottam, amik mentén nevelni szeretném. Sok mindent tudtam már a gyerekekről, a fejlődésükről, volt már több éves pedagógiai tapasztalatom, de fogalmam sem volt, milyen igazából anyának lenni. Milyen az, amikor a gyermekekkel való foglalkozás nem a hivatásod, és a gyermekek nem a munkahelyeden vannak, hanem otthon, veled? Milyen az, amikor a gyermeked tényleg mindig ott van, mindent tőled vár, te jelentesz neki mindent?

Amikor megszületik a kisbabád, hirtelen annyi érzés tölt el. Egyszerre vagy kimerült, de határtalanul boldog is. Érzed, hogy ő a legfontosabb kapcsolat az életedben. Meg akarod óvni, megmutatni neki a világot, szeretni és gyönyörködni benne. Sok mindent érzel, csak azt nem, hogy mást csinálnál, máshol lennél inkább. 

Aztán telnek-múlnak a napok, a pici ügyesen növekszik, te is egyre gyakorlottabb leszel. A legtöbb anyuka élete a kisbaba első szülinapjáig nagyon hasonlóan telik. A picik totyogó korában viszont álltalában két táborra oszlik az anyukák társadalma. Az egykéket nevelő édesanyák viszonylag hamar visszatérnek a munka világába, míg a több gyermeket vállaló édesanyák kezdetben a kis totyogós mellett újra várandósak lesznek, majd a pici és a kicsi életének történései határozzák meg a hétköznapjaikat. Esetleg később még több gyermek érkezik, ők főállású anyák lesznek, és gyakran megkapják a "csak anya" bélyeget. Erre válaszul születnek a cikkek, posztok, kis videók, melyben talán társadalmi nyomásra, de azt próbálják bizonygatni, hogy az ő anyaságuk igen is munka, még pedig jóval keményebb, mint bárki másé, aki munkabért kap.

Dolgozó anyukaként tényleg nem értem, miért olyan fontos sok háztartásbeli anyukának, hogy munkaviszonyként kezeljék azt, ami sokkal több annál. Az, hogy családanya vagyok, egy fontos családi viszony. Sokkal többet teszek érte, és sokkal kevésbé mérhető a megtérülése, mint egy munkának, mégis fontosabb.

A munka az munka. Lehet az hivatás, szerethetem nagyon, de addig csinálom, amíg az megtérül. Egy szerződéses viszony, amiben le van írva, mit vár tőlem a munkáltatóm, és mit kapok ezért én cserébe. A munkaviszonyt bármikor felbonthatom, beteget jelenthetek, szabit vehetek ki, de a gyermekemnek mindentől függetlenül az anyja maradok akár dolgozom, akár otthon vagyok.

A gyermekemnek lehetek a legszebb és legokosabb tündérkirálylány a világon, ez viszont nem fog számítani a munka világában, míg lehetek akármilyen magas pozícióban, az nem fogja érdekelni a gyermekemet, ha közben nincs elég közös pillanatunk. A munkabéremet a céghez hozzá tett értékeimért kapom, ott az számít, hogy hogyan tudom megoldani a feladataimat. Hogyan, mi alapján kaphatnék bért a családban betöltött szerepemért?

Anya vagyok akkor is, ha dolgozom, és akkor is, ha épp háztartásbeli vagyok. Sőt, 70 évesen is,anya egy anya, csak épp a hatásköre és felelőssége változik. 

Ha főállású anya vagy, légy büszke rá. Hoztál egy döntést a családodért, pár évre háttérbe szorítod a karrieredet, hogy otthon lehess a gyerekeiddel. Ha zavar, hogy mások előtt föl kell vállalnod, hogy  aktuálisan nem folytatsz kereső tevékenységet, vizsgáld meg az okokat, mielőtt megbántódsz. Szeretnél változtatni? Szívesen visszamennél, vagy kipróbálnád magad új helyzetekben? Ha így van, biztosan találsz rá megoldást. Ha pedig tényleg örömmel maradtál otthon, élvezd ki és teljesedj ki nyugodtan ebben. Mindenki látni fogja a mosolyt az arcodon, észreveszik az eredményeidet. A gyermekeknek pedig nem egy önfeláldozó, hanem egy boldog anyára van szükségük legyen az dolgozó mami, vagy háztartásbeli.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!