Nem is olyan régen volt egy kor, amikor kötelező volt a nőknek szülni. Családtervezés, mint olyan, nem létezett, védekezési lehetőség szinte elérhetetlen volt, az abortuszt megtiltották, a gyermektelenséget adókkal büntették. Ennek eredményeként rengeteg gyermek született egy háborúban megkeményedett, diktatórikus világba.

Nehéz lehetett úgy megszületni és élni, hogy tulajdonképpen senki nem vágyott ránk, de ha vágyott is, az anyai ölelésből pár hetesen, majd évekkel később 5 hónaposan kitéptek minden csecsemőt, hiszen nem csak szülni, dolgozni is kötelező volt akkoriban. Napi 45 perc járt egy édesanyának szoptatásra munkaidőben, majd tervszerűen, kötelezően minden csecsemőt elválasztottak fél évesen. Tápláló anyatej helyett gyakran cukros tésztát kaptak enni. A pelenka csere is tervszerűen zajlott, ahogy a bilire szoktatás is. Nem számított, mikor rottyantott be egy kisbaba, pontos időponthoz kötve cserélték csak ki a pelenkáját, és ha még nem érett meg a szobatisztaságra, bilihez kötözték, amíg produkció nem született. 

Baktay Miklós Koch Alajosné, nyugalmazott gondozónővel készített interjúja közelebb hozza hozzánk a kort, melyben mai fiatal nyugdíjasaink születtek. Azt hiszem, sok miértre és generációs problémára megkapjuk a választ ebben a 26 perces videóban. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!