Legyen bármilyen népes baráti köröd, szuper védőnőd és gyermekorvosod, előbb-utóbb lesznek olyan kérdéseid, amikor jól fog jönni az internet gyorsasága és az anyukák, szakértők sokasága. Szerencsére már nagyon sok babagondozással ,fejlődéssel, neveléssel kapcsolatos tematikus, illetve szakértői csoport létezik. Megkértem az Ipszilonanyus anyukákat, hogy szedjük össze a leghasznosabb szakértői csoportokat. Remélem, hasznosnak találjátok majd.

1. Szoptatási tanácsadás- kérdezz felelek csoport

Bár várandósan sokan azt gondoljuk, hogy a szoptatás a világ legegyszerűbb dolga, kisbabánk születése után már ebben nem is vagyunk annyira biztosak. Ilyenkor jól jön egy támogató csoport tele szakértőkkel, akik naprakészen nagyon sokat tudnak segíteni. A csoport adminjait sokan imáikba foglalják. 

2.Édesanyák (szakértői csoport)

A csoport Magyarország első, a várandósság, a gyermeknevelés, -gondozás és családi ügyintézés szinte minden szegmensének szakértőit összefogó támogató csoportja. Több mint, 190 szakértő (és egyben gyakorló anya) várja kérdéseket a várandósság tervezésétől a gyermeknevelés mindennapjaiig, az egészséges életmódtól a jogi kérdésekig.

3. Mozgásfejlődés-Kérdezz Felelek csoport

A csoport egy szülőket és szakembereket tömörítő csoport. Csecsemők és kisgyermekek mozgásfejlődésével kapcsolatban kaphattok válaszokat itt.

4. Beszédfejlődés-Kéredezz Felelek csoport 

Az előző csoport beszédfejlődéssel foglalkozó párja. Szülőket és szakembereket tömörítő csoport. Kisgyermekek nyelv- és beszédfejlődésével, kommunikációjával kapcsolatos kérdésekre kaphattok válaszokat.

5.Kötődő nevelés 

A válaszkész nevelést követő anyukák segítő csoportja.

6.Babahordozás- kérdések és válaszok  

Babahordozással, hordozóeszközökkel, hordozási módokkal kapcsolatos kérdésekre kaphattok itt választ képzett hordozási tanácsadóktól. 

7. Pozitív fegyelmezés csoport

Pozitív Fegyelmezés/Pozitív Nevelés a büntetést mellőzve, gyengéd és szerető, egy időben kedves és határozott útmutatással tartja a gyermeket a helyes úton. Ebben kapsz gyakorlati segítséget a csoportban.

8. Bababarát szállások csoport

Ez a csoport ötletadónak, írásos és képes élménybeszámolók megosztására, továbbá szálláshelyek értékelésére jött létre.

9. Egészséges hozzátáplálás (eszmecsere, forum)

Ez a csoport azoknak az anyukáknak szól, akiknek infokra es tapasztalatokra van szukseguk a babajuk taplalasaval kapcsolatban. Mindenki szeretne egészségesen élni és táplálkozni, de konkrét tanácsok nélkül ez nehezen sikerülhet, hiszen nem lehet mindenki képzett egészségügyi szakember. A csoportban receptötleteket is találhattok.

10. BLW-Falatkás, avagy darabos igény szerinti hozzátáplálás

A csoport célja, hogy tapasztalatokat osszanak meg, recepteket cseréljenek. A csoport tagjai az igény szerinti táplálást a szilárd étkezések bevezetésével is szeretnék fenntartani.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Egy 2013-as UNICEF felmérés és a 2018-as  HBSC-kutatás (Health Behaviour in School-aged Children) szerint is a holland gyermekek a legboldogabbak a világon. Megfigyelték még, hogy a holland csecsemők többet mosolyognak és jóval kevesebbet sírnak, gyorsabban megnyugtathatóak, mint az amerikai babák. Az iskolások pozitívan látják a jövőjüket, biztonságban érzik magukat, pozitívan nyilatkoznak társaikról, boldogok és elégedettek. Nemcsak a kisgyerekek és kisiskolások, de a kamaszok is ebben az országban a legelégedettebbek és legegészségesebbek. Persze olvasni hasonlókat bizonyos harmadik világbeli eldugott törzsek gyermekeiről is, de úgy gondolom, ha rohanó világunkban egy fejlett, gazdag nyugati ország szülöttjei rendszerint élen járnak a hasonló kutatásokban, akkor érdemes oda figyelni rájuk. 

Várandósság és szülés

Hollandiában a legmagasabb az otthonszülések száma, de a kórházakban is a természetes szülésre törekednek. A várandósségot és szülést természetes állapotként fogják fel, orvos csak akkor avatkozik be, ha komoly gond van. A terhesgondozást és a szüléstámogatást  is normál esetben szülésznők,  bábák végzik. Kórházi szülés esetén is szinte azonnal hazaengedik az édesanyákat a babájukkal együtt, azonban 5 napig szülés után minden újdonsült anyuka kap segítséget napi 8 órában egy szakképzell nővértől, aki saját otthonában segít ellátni az újszülüttet és a friss anyát.

A holland gyerekek

A holland gyermekekre a szüleik nem tulajdonként, hanem kezdetektől fogva egyéniségként tekintenek. Nagy szabadságot élveznek, kiéllhetik kísérletező kedvüket, ritkán vonják felelősségre őket. A szabályokat közösen alkotják meg velük. Gondolhatnánk, hogy később a fejükre nőnek és visszaélnek a szabadságukkal, de a statisztikák szerint  a holland tinédzserekre a legkevésbé jellemzők az olyan problémák, mint például a fiatalkori terhesség és az alkoholfogyasztás, tehát bár szabadságot kapnak, felelőssen élnek vele.

A holland szülők

Hollandiában már régóta törekszenek  a nemi egyenlőségre. Ahogyan a holland férfiak egy randi alkalmával nem hívják meg partnerület, hanem elfelezik a számlát, úgy később is hasonló arányban veszik ki a részület a háztartási és gyereknevelési teendőkből. Realistán tekintenek a gyereknevelésre, tisztában vannak vele, hogy nem tökéletesek, és ezt a gyerekeiktől sem várják el, miközben a társadalom sem a gyerekek aktuális viselkedése alapján ítéli meg őket, így könnyebben maradnak higgadtak hiszti-helyzetekben is.

Munka és magánéleti egyensúly

Mind az édesanyák, mind az édesapák jó része részmunkaidőben dolgozik. Az apukáknál gyakori a 4 napos munkahét, így egy teljes hétköznapot a gyermekeikkel töltenek. A holland iskolák igazodnak a szülők munkarendjéhez, így szerda délutánonként nincs iskolai elfoglaltság, a család együtt töltheti az egész délutánt a hét közepén is akár. Az édesanyák viszonylag korán, néhány hónapos gyerek mellől térnek vissza a munka világába, azonban mindezt részmunkaidőben, gyakran csupán heti 2-3 napra. Mindemellett rengeteg plusz szabadság és pénzbeni állami támogatás jár a holland szülőknek. A holland anyukákra nem jellemző a szülés utáni depresszió, hiszen ritkán érezhetik magukat bezárva, a párjuk jóval többet van otthon, mint mondjuk a magyar apák, nem szakad rájuk az egész háztartás, és akár egész életükben részmunkaidőben dolgozhatnak, hogy legyen idejük magukra és a gyerekeikre is. Mindeközben a nagymamákat is ösztönzik az unokázásra plusz szabadnapokkal. 

Holland iskolák

A gyerekek 4 éves korukban kezdik az iskolát, azonban az oktatás csak 6 évesen kezdődik. Az iskolák stresszmentesek, céljuk az érdeklődés felkeltése és fenntartása. A gyerekek szívesen járnak az iskolába, kíváncsiak, motiváltak, hiszen hozzá vannak szokva, hogy azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. Nincs házi, nincs versenyistálló, csak motivált, önállóan gondolkozó és dolgozó gyermekek, akik az iskolában kellő segítséget és útmutatást kapnak képességeik kibontakoztatásához. Az általános iskola elvégzése után egy tesztet töltenek ki, ami segít a nekik megfelelő középiskola kiválasztásában. Egyetemi felvételi sincs, úgy gondolják, első évben kiderül, hogy jól választottak-e. Nincsenek lehethelve, szabadon sportolhatnak, játszhatnak, megélhetik a gyerekkorukat, de akár 13 éves koruktól vállalhatnak munkát vagy önkénteskednek is, amit sokan meg is tesznek.

Életvitel

A családi reggeli fontos része a mindennapoknak. Minden reggel közösen és nyugodtan reggeliznek, gyakran hagelslagot, ami vajas kenyér csokireszelékkel. Köztudott, hogy a hollandok nem aggódják tól a dolgokat és szeretik észrevenni és megélni a hétköznapi örömöket. Időjárástól függetlenül mindenhova bringával közlekednek. A pici gyerekek nagyon hamar megtanulják a bicajozást és a közlekedési szabályokat. A játszóterek mellett gyakoriak a kávézók, éttermek, így amíg a gyerekek a szabad levegőn játszhatnak, a szülők nem egy kényelmetlen padon ülve, vagy a homokban taposva várakoznak, hanem kávéznak, beszélgetnek, jól érzik magukat. 

Miért is olyan boldogok a hollandok? Gyermekkoruktól fogva azt tapasztalják, hogy az életüket érintő döntésekben lehet szavuk, és ráhatásuk. A céljaikat elérhetik, és anélkül is boldogulhatnak, hogy látástól-vakulásig dolgoznak. Napi szinten mozognak, jó levegőn vannak, jut idejük egymásra és önmagukra is, miközben biztonságban érezhetik magukat minden téren. Így ki ne lenne boldog és egészséges?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermekmeglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, Apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük
beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

- Kóstold meg a szilváslepényt – kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. – húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem – makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó – egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?

Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz? "

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

"Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel, és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok." (Szókratész)

A mai tizenévesek gyakran hallják vagy olvassák az előző generációk aggódó, és cseppet sem biztató, segítő véleményét. Sokan úgy tartják, hogy ők  egy élhetetlen, érdektelen generáció. Nem értik őket, mert úgy tűnik, hogy nincsenek valós kapcsolataik, kizárólag a telefonjuk létezik számukra. Bár sok kritika árad feléjük, arra kérnek most, hallgasd meg őket. A kidsnews.hu szerkesztőségében dolgozó tizenéves fiatalok készítettek egy videót, amiben elmesélik, mit is csinálnak ők a telefonjukon, cserébe csak egy kis értő figyelmet és nyitottságot kérnek. 

Miközben hallgatod, kérlek ne felejtsd el, hogy ők szárnyaikat bontogató 13-17 éves kamaszok. Se nem érettek, se nem profik, ami nem is várható el tőlük ennyi idősen. Mégis tiszteletre és figyelemre méltó, amilyen bátran és összeszedetten kiállnak. Szeretnének nyitni a szüleik és nagyszüleik generáció felé. Csupán annyit szeretnének, mint bármely kor kamaszai, hogy figyeljenek picit rájuk, hogy megtalálhassák saját válaszaikat, és, hogy elismerjék őket. Kérlek, szánj most 15 percet arra, hogy meghallgasd őket!

A videó végén az oldal alapítója és ötletgazdája, Braczkó Szilvia beszél róluk. Íme néhány megszívlelendő jó tanács tőle: 

• Ha azt mondod, hogy ne lógjon a telefonján, hát tedd le te is!
• Ha azt szeretnéd, hogy olvasson, hát olvass neki te is.
• Ha azt szeretnéd, hogy érdekelje a világ, hát érdekeljen téged is.
• Ha azt akarod, hogy legyenek offline kapcsolatai, hát legyenek neked is. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Volt egy párkapcsolatod, aminek vége lett. Úgy érzed, túl sokat tettél bele, míg a másik az elvárhatót sem teljesítette. A herceg mellett szolgáló voltál, mint a hivatkozott cikk hősnője? És szerinted minderről az anyja tehet. 

Mint fiúgyermeket nevelő édesanya, és más fiúgyermekével házasságban élő nő kérdem én, mégis meddig tart egy anya felelőssége? Vajon mikortól várható el végre, hogy valaki önmagáért, a viselkedéséért , választásaiért és a párkapcsolatáért vállalja a felelősséget hárítás helyett?

Tudom, és tapasztalom, mennyire fontos az anya-gyermek kapcsolat. Főleg a korai tapasztalatok. Bizonyára meghatároz minket nagyon mélyen, hogy tervezett, várt babák voltunk-e, vagy sem. Az is fontos, milyen hatások értek édesanyánk pocakjában minket, mit evett, szedett-e vitamint, sztressz és veszekedések vettek körül, amíg a pocakban fejlődtünk, vagy kedves hangok, simogatás és örömteli várakozás. Hatással van fejlődésünkre világrajöttünk mikéntje is. Az első év korai tapasztalatai, a korai kötődés milyensége bizonyítottan kihatással vannak a kapcsolatainkra.

Fontos tapasztalatokat szerzünk gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként is az otthon töltött évek alatt. Megismerjük, és gyakran elsajátítjuk szüleink konfliktus kezelési technikáit, háztartásvezetési szokásait, világnézetét. Ez eddig rendben is van. De vajon mikor jön el az a pont, amikor mindezt értékeljük, majd szelektáljuk, és ennek fényében elkezdünk dolgozni önmagunkon és felelősséget vállalunk saját magunkért? Mikor húzzuk meg a saját határainkat, vívjuk meg a saját harcainkat? 

Ha megtetszik valaki, az sosem véletlen, hogy pont ő tetszett meg. Ha pedig életed szerelme egy herceg, jó, ha tudod, hercegnek szolgáló nem lehet a társa. Ha annak érzed magad mellette, lehet, nem az anyját kéne hibáztatni, hanem a kapcsolat dinamikáján változtatni. Vajon miért érzed azt egy friss kapcsolatban, hogy meg kell csinálnod helyette dolgokat, hogy ki kell szolgálnod őt?

Azért, ahogy egy felnőtt férfi viselkedik veled, kérlek ne az anyját okold. Bűnbakot mindig sokkal könnyebb találni, mint magunkba nézni és felelősséget vállani. Ahogyan egy édesanya hat a gyermekére, legalább annyira hathat egy párkapcsolat is a másik félre. Kihozhatjuk egymásból a maximumot is, szárnyakat adhatunk, de megkeseredhetünk, mártírt csinálhatunk önmagunkból, miközben mindezért mást okolunk. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Apa kapott egy szuper lehetőséget, ami néhány hónapos angliai kiküldetéssel is jár. Ez alatt kéthetente hazajöhet hozzánk, ami számunkra egy megfogható, belátható időszak, egy három éves, akinek még nincs igazán időérzéke nem tud vele mit kezdeni. Szerettem volna neki megkönnyíteni és átlátni ezt az időszakot, így elkészült az Apa váró naptár. Úgy gondolom, az ötlet jól beválhat akár kistesó, vagy nyári szünet, nyaralás, nagymama látogatás várásánál is. 

Hozzávalók:

• Kinyomtatott naptár
• Filctoll
• Vastag cellux, vagy lamináló
• Erős mágnes
• Kis fotó
• Nyomtatott figura, amit mozgathatunk
• Olló
• Ragasztópisztoly

Elkészítés:

Googliztam magunknak egy aktuális januári naptárat. Átmásoltam Word-be, méretre igazította, kinyomtattam.

Mivel Apa repülővel ment, és az Máténak nagy csoda, így kerestem magunknak egy szimpatikus repülőt, kinyomtattam, ráragasztottuk Apa fejét egy régi fotóról, mivel laminálónk még nincs, így vastag cellux-szal tartósítottam színezés után, majd a hátoldalára kapott egy jó erős mágnest.

Beszivecskéztük azokat a napokat, amikor Apa itthon lesz.

Én a naptárat is megerősítettem cellux-szal, biztos, ami biztos.

Ezután felkerült a hűtőre, és mostantól minden nap arrébb tesszük a repülőt egy rublikával.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Mindig is tetszettek az érdekes falfelületek, amikor pedig Manócska totyogós lett, és firkálni kezdett, megszületett a firka fal ötlete. Egyrészt szerettem volna megelőzni, hogy a szinte friss falunkat mindenhol babafirkák borítsák, másrészt látványra is nagyon tetszett. Úgyhogy elhatároztam, hogy megcsinálom. Előszőr a nappaliba készítettem egy egyszerűbb verizót, majd költözés után a gyerekszobába valósítottam meg őrült ötleteimet.

Amire szükségem volt:

• Táblafesték
• Vékony ecset
• Festőhenger
• Ragasztószalag
• Papír

Első lépésként lefestem a padlót és a ragasztószalaggal védtem az éleket, majd "megrajzoltam" a várost.

Ezután jött a festés.

Nagyon büszke vagyok rá, azóta pedig már telis-tele firkáltuk színes krétákkal.

Azért szeretem, mert egyrészt fejleszti a gyereket és lefoglalja, másrészt védi a falakat a szennyeződésektől,

letörölhető, tisztítható felület.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

Emlékszem még gyerekkorom Karácsonyaira. Teli meglepetéssel, varázzsal, sütiillattal. Emlékszem, amikor még az angyalkák hozták és díszítették reggelre a fát. Pizsamában kiszaladtunk a nappaliba, és ott állt, a plafonig ért, és csodás volt. Emlékszem az énekekre, az ajándékbontás izgalmára, a vendégekre, a finomságokra, Édesapám morgására, amikor észrevette, hogy ismét eltűnt egy szaloncukor a fáról. Valódi volt és csodás.

Azt mondod, mindez felesleges? Inkább ne is ünnepeljen együtt a család, úgyis csak a veszekedés lesz belőle? Felesleges pénzkidobás? Az egész csak a pénzköltésről, felesleges ajándékokról és a gyomrunk megterheléséről szól? Minek takarítani, főzni, díszíteni, csak feleslegesen fárasztod ki magad? Különben is, Jézus sosem mondta, hogy ünnepeljük a szülinapját.

Tudod, én úgy gondolom, hogy vannak kiemelt pillanatok. Pillanatok, amire várunk, amire áldozunk, amire emlékezünk. Sok szép emlékem van, amit a férjemmel éltem át, mégis különleges és kiemelkedő pillanat volt, amikor megkérte a kezem, és az esküvőnk sem attól volt emlékezetes, hogy kifizettük a rokonság vacsoráját, hanem mindattól, amit a több hónapos szervezés alatt beleadtunk. Megtanultunk közösen megszervezni valamit, kompromisszumot kötni, összehoztunk két addig idegen, de nekünk fontos családot és baráti társaságot. Szép volt a várakozástól, az elköteleződéstől, az ünnepi hangulattól. Mindezek kellettek ahhoz, hogy a Nagy nap tényleg azzá váljon, amiről a kis és nagylányok álmodoznak.

A gyermekem érkezése sem csak úgy rám szakadt a semmiből. Megelőzte 9 hónapnyi várandósság, jó és rossz pillanatok, tervezgetés, bevásárlás, babaszoba megálmodása és megvalósítása, ismerkedés a Pocaklakóval, hosszú, fáradalmas vajúdás, majd a csoda, amikor a karomban tartom és a szemébe nézek. Minden szülinapján felidézem, eszembe jut. Szeretem őt az év minden napján, mégis alig várom, hogy felköszönthessem a születésnapokon. 

Így van ez a Karácsonnyal is. A Karácsony nem a Szentestével kezdődik, megelőzi az Adventi felkészülés.  A készülődés nálunk akkor kezdődött, amikor már egyre korábban sötétedett odakint, és levegőn futkorászás helyett beszorultunk a lakásba.

Előkerültek a sütikiszúrók, készültek a porcelángyurmák, a kekszek, a mézesek. Közben kellemes Karácsonyi zene szólt, Manócska élvezte, hogy készít valamit, gyurmázhat, nyújthat, koszolhat, kiszúrhat. Nem kellett sietni, elég volt minden nap egy pici kis előkészület, amihez épp kedvünk volt.

Napokig készítettem és rejtegettem az Adventi kalendáriumot. Közben arra gondoltam, milyen boldog lesz majd, ha meglátja, és milyen hasznos tapasztalatot szerez majd azzal, ha kibírja, hogy naponta csak egy ajándékot vegyen le róla.

Emlékszem az estére, amikor Apával együtt pucolták a kis csizmát, miközben Mikulás énekeket énekeltünk. Jobban izgultunk, mint ő, amikor a kis csizmába ajándék került. 

Örömmel díszítgettük és takarítottuk a lakást apránként, és gyakran együtt. Esténként bekuckózva olvastunk Karácsonyi történeteket, vagy néztünk aranyos, kedves meséket.

Nem mentünk csillogó, tömött plázákba ajándékok után kutatva. Ha megláttunk valamit ebédszünetben, vagy hazafelé, aminek örülne egy szerettünk, megvettük, de főleg interneten nézelődtünk. Szuper ajándékokat találtunk a fa alá anélkül, hogy lejártuk volna a lábunkat is és elvertük volna több havi keresetünket. Így is lehet.

24-én együtt állítottuk és díszítettük fel a fát, ami picit ferde lett, de a miénk, és készítettük közösen a finom, de gyors, és nem megterhelő vacsorát. Pont annyit, amennyit jól esik megenni. Gyermekkorom Karácsonyait is felülmúlta a pillanat, amikor délutáni alvás után Manócska a fához szaladt, és teli mosollyal bontogatni kezdte az ajándékokat. Örök élmény lesz a boldog gyermekmosoly, és a közös játszás, a finom vacsora, a jó beszélgetés.

Másnap nálunk gyűlt össze a nagycsalád. Alvásidő után vártuk őket. Betöltötték az egész lakást. Dédszülők és nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, mindenféle rokon. Izgulhattam volna, hogy a lemosott ablak újra foltos lett az esőzés miatt, süthettem volna 5 félét, készülhettünk volna több fogásos vacsorával, de nem tettem. Mézes sütivel, finom salátákkal, izgalmas szendvicsekkel és nagy szeretettel vártuk őket, mégis, vagy pont emiatt, de Békés, Nyugodt, Áldott Karácsonyunk volt, és őszintén kívánom mindenkinek ugyan ezt. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, vagy keress rám instán,  szeretettel várunk!