Volt egy párkapcsolatod, aminek vége lett. Úgy érzed, túl sokat tettél bele, míg a másik az elvárhatót sem teljesítette. A herceg mellett szolgáló voltál, mint a hivatkozott cikk hősnője? És szerinted minderről az anyja tehet. 

Mint fiúgyermeket nevelő édesanya, és más fiúgyermekével házasságban élő nő kérdem én, mégis meddig tart egy anya felelőssége? Vajon mikortól várható el végre, hogy valaki önmagáért, a viselkedéséért , választásaiért és a párkapcsolatáért vállalja a felelősséget hárítás helyett?

Tudom, és tapasztalom, mennyire fontos az anya-gyermek kapcsolat. Főleg a korai tapasztalatok. Bizonyára meghatároz minket nagyon mélyen, hogy tervezett, várt babák voltunk-e, vagy sem. Az is fontos, milyen hatások értek édesanyánk pocakjában minket, mit evett, szedett-e vitamint, sztressz és veszekedések vettek körül, amíg a pocakban fejlődtünk, vagy kedves hangok, simogatás és örömteli várakozás. Hatással van fejlődésünkre világrajöttünk mikéntje is. Az első év korai tapasztalatai, a korai kötődés milyensége bizonyítottan kihatással vannak a kapcsolatainkra.

Fontos tapasztalatokat szerzünk gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként is az otthon töltött évek alatt. Megismerjük, és gyakran elsajátítjuk szüleink konfliktus kezelési technikáit, háztartásvezetési szokásait, világnézetét. Ez eddig rendben is van. De vajon mikor jön el az a pont, amikor mindezt értékeljük, majd szelektáljuk, és ennek fényében elkezdünk dolgozni önmagunkon és felelősséget vállalunk saját magunkért? Mikor húzzuk meg a saját határainkat, vívjuk meg a saját harcainkat? 

Ha megtetszik valaki, az sosem véletlen, hogy pont ő tetszett meg. Ha pedig életed szerelme egy herceg, jó, ha tudod, hercegnek szolgáló nem lehet a társa. Ha annak érzed magad mellette, lehet, nem az anyját kéne hibáztatni, hanem a kapcsolat dinamikáján változtatni. Vajon miért érzed azt egy friss kapcsolatban, hogy meg kell csinálnod helyette dolgokat, hogy ki kell szolgálnod őt?

Azért, ahogy egy felnőtt férfi viselkedik veled, kérlek ne az anyját okold. Bűnbakot mindig sokkal könnyebb találni, mint magunkba nézni és felelősséget vállani. Ahogyan egy édesanya hat a gyermekére, legalább annyira hathat egy párkapcsolat is a másik félre. Kihozhatjuk egymásból a maximumot is, szárnyakat adhatunk, de megkeseredhetünk, mártírt csinálhatunk önmagunkból, miközben mindezért mást okolunk. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!