Csercsa-Kincses Anita blogja az anyaságról

nem csak anyukáknak

A bántalmazás nem vicces!

2020. január 18. 15:01 - Ypszilonanyu

Mi jut eszedbe egy 10 éves kislányról? Nevetgélnek, súgdolóznak, picit furcsák, picit idegesítőek, érthetetlenek? Rendben, akkor verjük meg, rúgjuk fel őket! Legalábbis egy görbe-tükörnek szánt Lackfi vers szerint így viselkednek a 10 éves kisfiúk lány osztálytársaikkal.

Bár Lackfi Jánost jó költőnek tartom, gyermekversei közül többet mi is olvasunk itthon, úgy érzem, a Fiúk Dala című verse több szempontból sem való negyedik osztályos magyar tankönyvbe, holott évek óta tananyag.

Bár a kortárs irodalomnak helye van az iskolában, a szóban forgó mű teljesen ellene megy a kor szellemének, hiszen erősíti a nemi sztereotípiákat és természetesnek veszi az erőszakot.

Nem csupán élcelődésről, csúfolódásról, hajhúzogatásról van szó, mint más, alapul vett népi rigmusokban. A vers verésről és felrúgásról beszél.

 

Lackfi János: Fiúk Dala

Az összes lány dilis,
Azt, hogy miről susog,
Hiába is vered,
Nem mondja meg : titok.

Mind kastélyban lakik,
Van húsz aranylova,
De azért nem lovon
Hozzák a suliba.

Kertjükben egy fa van,
Igazgyöngyöt terem,
Szekrényükben csoki,
Cukor töméntelen.

A falból zene szól
Náluk, ezt szeretik,
Táncol, pörög-forog
Éjt nappal mindegyik.

A ruhájuk selyem,
Gyémántjuk igazi,
Már ha ezt a mesét
Beveszi valaki.

Mind nyelvet nyújtogat,
S ha felrúgod ezért,
Bőg és árulkodik:
Még te kapsz büntetést.

Körmükre szíveket
Tollukkal festenek,
Kibírhatatlanok,
S belénk szerelmesek.

 

De hát ez a vers csupán vicc, görbetükör! A fiúk-lányok ősidők óta csúfolják egymást, ami a népköltészetben is megmutatkozik. 

 

Valóban léteznek népi csúfolódók, hiszen a fiúk-lányok ebben a korban nehezen értik meg egymást.

Ilyenkor még inkább idegesítőek számunkra a nemek közötti különbségek, mint vonzóak, és ez jól is van így.

 

Az ismert népi rigmusokban azonban nem fogalmaznak ennyire durván. Lehet élcelődni, piszkálódni, belső feszültséget megjeleníteni anélkül is, hogy a másik nemet pusztán nemi különbségek miatt bántalmazzuk. 

Vajon akkor is viccesnek találnánk a verset, ha a lányok helyett mást helyettesítenénk be az első és a hatodik versszakba? Mit szólnánk, ha lányok helyett keresztények, zsidók, muzulmánok, vagy bármely etnikum, és népcsoport tagjai állnának ott? Ha nem 10 éves kislányokról szólna, akkor is olyan humoros mű lenne? 

Ha már fiús-lányos verset szeretnénk a tankönyvben látni, hiszen ez foglalkoztatja ezt a korosztályt, mi lenne, ha a verős-felrúgós vers helyett inkább ez a vers szerepelne? 

 

Mentovics Éva: Szerencse, hogy fiú vagyok! 

Szerencse, hogy fiú vagyok,

mert a csajok kényesek.

A focihoz, s a bunyóhoz

szinte nem is értenek.

Ha horgászni hívnám őket,
nem fognék egy snecit se,
mert szájukat nem csukják be
talán még egy percig se.

Fát mászni se lehet velük,
meg békára vadászni,
s bárhogy kérnek, sose fogunk
velük „papás-mamázni”.

Pipiskednek, szépítkeznek,
kipingálják magukat…
Minket ez a sok cicoma
vagy iritál, vagy untat.

Birkózni se tudunk velük,
mert ha földre kerülnek,
csípnek, rúgnak, karmolásznak,
s harapják a kezünket.

Eszembe sem jutna ilyen;
sportszerűtlen harapni.
Csak azt tudnám, tíz év múlva
változik-e valami!?

 

 De hát versolvasástól még senki sem lett agresszív. 

Valóban. Mint ahogyan egy vicctől, szólás-mondástól sem lett az még senki. Azonban ahogyan a békát is lassan főzik meg, úgy az embereket is sok mindenhez hozzá lehet szoktatni szép lassan. Ha egy lány kisgyerekként sokat hallja, hogy ő picit butácska, de szép, a fiúk pedig bátrak és verekedősek, és ez így természetes, hozzászokhat. Ha később azt hallják, hogy a pénz számolva, az asszony verve jó, szőke nős és nőket lenéző vicceken röhög az egész osztály, majd a munkahely, már nem is annyira meglepő, hogy amikor egy nő bántalmazás áldozata lesz, és ebből hír lesz, még mindig sokan vannak, köztük nők és édesanyák, akik az áldozatot hibáztatják, nem pedig mellé állnak.

Így hát azt gondolom, az iskolában beszélni kell az erőszakról, észre kell venni a belső frusztrációkat, nem, nem úgy, hogy azt erősítjük, relativizáljuk, hanem megfelelő technikákat adva a kezükbe. Tanítsuk meg őket érvelni, vitázni, más véleményt is elfogadni, tanuljanak önvédelmet, kommunikációs és feszültségoldó technikákat, de ne egy olyan verset magoltassunk be velük alsó tagozatban, amiben felrúgják a lányokat.

 

Hasonló tartalmakért csatlakozz facebook közösségünkhöz, keress instán, szeretettel várunk!

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipszilonanyu.blog.hu/api/trackback/id/tr2015415160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása