9 hónapig hordjuk a szívünk alatt, hallgatja a szívverésünk, a hangunkat, ringatózik, ahogy mozgunk, érzi, mikor pihenünk. Miután kibújik, mindegy, milyen kényelmes kisággyal, izgalmas forgóval és színes tapétával várjuk, ő állandóan csak rajtunk szeretne lenni.

Ez pedig így van jól. Ez a normális reakció egy újszülöttől, hiszen ezt szokta meg. Pontosan tudja, mire van szüksége, és jelez is feléd mindaddig, amíg úgy látja, hogy figyelsz rá és fontos számodra, amit kér. Rád vágyik, az ismerős hangokra és helyzetre. Olyan ismeretlen és hatalmas még ez a világ számára.

Nem igaz, hogy elkényezteted, ha felveszed, amikor kéri, ha kézben tartod akár naphosszat. Nem ronthatsz el egy kisbabát azzal, ha válaszolsz a jelzéseire, hanem biztonságot adsz neki. Olyan érzelmi biztonságot, amitől később, ha megérik rá, magától engedi majd el a kezed és úgy otthagy, mint a sicc, hiszen tudja, hogy hozzád mindig visszamehet.

Ha azt szeretnéd, hogy később önálló, nyitott, kiegyensúlyozott ember váljon gyermekedből, aki képes a nehézségekkel is megbirkózni, aki bízik benned annyira, hogyha ideig-óráig elválltok, tudja, hogy az nem tart örökké, hogyha leszidod valamiért, akkor is szereted, egy dolgot tehetsz most, mégpedig azt, hogy figyelsz rá és megteszed, amit kér. Minden más megvár. A mosatlan nem szalad el, ahogyan a teregetni-és vasalni való sem. Egy kisbaba első éve viszont -bár pillanatnyilag nem így tűnik-de pillanatok alatt elszalad. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Vannak szerencsés nők, akiknek meg se kottyan a terhesség, talán még hányingerük sincsen, csak a hasuk gömbölyödik, de alig híznak, majd miután szoptatni kezdenek, a gyerek még a húst is leeszi róluk és már a 6 hetes kontrollra is lapos hassal mennek, mint például a nagymamám, aki arról mesélt, hogyan fordultak utána a kórházban, amikor a kontrollra ment. És itt vagyok én, aki sajnos nem az ő alkatát örököltem.

Kislány korom óta mindenkitől azt hallgattam, hogy milyen szép vagyok. Az identitásom részévé vált, hogy a szépség, a csinosság, a jó alak hozzám tartozik. Nem érintett a gyerekkori elhízás, pedig soha nem étkeztem egészségesen, és mozogni sem szerettem. Hosszú hajú, csillogó szemű, babaarcú szép kislány voltam, aki nem szerette a zöldségeket, a reszelt almát és epret is cukrozva ette, napi szinten elláttak édességgel a szüleim és a közelben lakó nagy-és dédmamák. Ha rajtam múlt, én egész nap csak énekelgettem, babáztam, hintáztam volna. Nem vonzott a mászóka, a fogócska, bringázni, úszni és fáramászni csupán azért tanultam meg, mert a kistesóm tudott, és nem szerettem volna szégyenben maradni. Az iskolai tornaórákat szívből gyűlöltem. Veszélyesnek és feleslegesnek tartottam. Mégis, a húszas éveim elejéig ehettem és lustálkodhattam bármennyit, meg sem látszott. Nem tapasztaltam, hogy a szépségért tenni kell.

Aztán jöttek a vizsgák, a stressz, alattomosan robbant egy bomba, és hirtelen a semmiből felkúszott rám az első 10 kiló, ami ragaszkodott is hozzám rendesen. Közben beköszöntött a szerelem, akinek úgy voltam gyönyörű, ahogy voltam (és vagyok még most is az). A várandósságot már eleve túlsúllyal kezdtem, és örültem, ha valami megmaradt bennem, nem figyeltem különösebben sem a mozgásra, sem az étkezésre. Nagyon örültünk a kis Pocaklakónknak, de a szervezetemet rettenetesen megviselte. Állandósult a hát-és derékfájás, megnőtt kezem-lábam, vizesedtem, és a gáttájéki izmaim is meggyengültek. Szülés után annyira lekötött a kisbaba gondozása és csodálása, hogy eszembe sem jutott volna magammal foglalkozni, rengenerálódni. Rettenetesen meghíztam, ha az akkori fotóimat nézem, még mindig legszívesebben elsírnám magam. Abban bíztam, hogy majd a természet végzi a dolgát, ahogyan végezte a nagymamámnál és anyukámnál is, de nem így lett.

Elmúlt másfél éves Babóca, mire tudatosabban kezdtem étkezni és éreztem, hogy végre elindultak lefele a kilók. Rájöttem, hogy csak akkor kaphatom vissza régi önmagam, ha napi szinten teszek is érte. Ez a legnehezebb, hogy valamit rendszeresen, apró lépésekkel csináljak, akkor is, ha nem látok azonnali eredményt. Most 3 éves múlt, több, mint 10 kiló ment le a szülés óta, de még mindig nagyon soknak kell lemennie ahhoz, hogy igazán jól érezzem magam a bőrömben. Újév óta egyre tudatosabban étkezek, nagyon lassan, de vánszorognak szépen lefelé a kilók, viszont rá kellett jönnöm, hogy csupán attól, hogy lefogyok még nem leszek jól. Szükségem van arra, hogy szakszerű segítséggel és célzott tornával segítsünk az állandósult hát-és derékfájáson, rendbe tegyük a szülés következtében szétnyílt hasizmomat és a gátizmokat is, különben komoly szövődményekre számíthatok.

Hiszem, hogy semmi nem történik az életben véletlenül. Épp azon gondolkodtam, mit és hogyan kéne tornáznom, amikor megtaláltak egy szuper lehetőséggel. Az Anyatest Projekt csapata felkért, hogy teszteljem az egyik általam választott, márciusban induló programjukat. Mondanom sem kell, mennyire megörültem nekik! Végre szakértő segítséget kapok a regenerálódáshoz és a fogyáshoz, mégpedig itthonról, a saját tempóm és időbeosztásom szerint végezhetem a gyakorlatokat együtt sok más anyukával, akikkel zárt csoportban biztathatjuk egymást. Már nagyon várom a március 18-át, addig is folytatom tovább a diétát, és olvasgatok a szakértői blogukon.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Apa boldog, hogy Apa lesz. Hozza neked a fagyit, masszírozza a lábad. Tárcájában hordja az ultrahang képet. Szülésfelkészítőkre és vizsgálatokra jár veled. Ő a legboldogabb apuka a szülőszobán, a játszótéren, majd mire a pici totyogó korba ér, megfordul és elmegy.

A következő sorokat egy kedves követőm írta nekem facebookon. Az engedélyével teszem ki, mert úgy tapasztalom, a története sajnos nem egyedi. Szuperapuk feltűnnek, majd elég hamar el is tűnnek.

Apa öltöztet. Első perctől. Apa pelenkáz. Moshatót is. Apa megtanulja megkötni belül zsebesre a hosszú kendőt, később hátra dobni a csatos hordozót, hogy túrán vihesse a fiát. Apa minden hajnalban munka előtt megtölt és az ágy mellé készit 3 ásványvizes palackot és megcsinál 2 szendvicset, hogy anya szoptatás közben se ájuljon le az ágyról az éhségtől és a szomjúságtól. Apa fürdet esténként. Apa néha hajnalban kiviszi a gyereket anya mellől, hogy anya még tudjon szunyni pár percet. Apa minden este negyedórát tornáztatja a feszes, féloldalas gyereket a Dévényes bácsi útmutatása alapján, hogy végre megtanuljon mindkét oldalra átfordulni. Apa felkutatja a legjobb minőségű habtapit a gurulni kezdő gyereknek, és fel is rakja.

De apa mindezt úgy végzi, mintha egy kis gépet olajozna. Apa nem néz a gyerek szemébe. Apa nem beszél a gyerekhez. Apa nem reagál a gyerek gügyögésére. Apa megbántódik, mert elutasításnak értelmezi, ha a mászni kezdő gyereke elrúgja magától, amikor épp sürgős felfedeznivalója van. Apa csak azt csinálja, amire megkérik. Apa szerint a gyereket nyugodtan lehet hagyni sírni a szobájában, mert majd abbahagyja. Úgyis elalszik, ha fáradt. Apa szerint anya csak a sok baromságot szedegeti össze a netről.

Apa már két éve nem él velünk.

Gyakran az apukák lelkesedését az első hetekben, hónapokban öröm nézni, aztán a mászó-totyogó babáknál történik valami a családokban. Nem véletlen, hogy a válások nagy része a gyerek 2 éves kora előtt történik. Amikor megszületik egy kisbaba, még átlátható és egyszerű a gondozása és boldoggá tétele. Kicserélem a pelust,fürdetem, elaltatom, éneklek neki, megnevettetem és kész a siker.

Aztán egyre bonyolultabbá válik a baba, ahogy Anya is. Jóval nehezebb, kiszámíthatatlanabb  őket boldoggá tenni, egyre nehezebb Szuperapunak lenni, egyre kevesebb az elismerés, viszont annál gyakoribb az elégedetlenkedés. Az édesanya energia tartalékai kezdenek kifogyni, vagy pont, hogy rutinosabbá válik, megnőtt az önbizalma, és már mást is szeretne, nem csak mindig otthon babázni.

Ahogy a kisgyerek mászni, járni , beszélni tanul egyre nagyobb figyelmet igényel. Gyakran ellenkezik, akárt kárt is tesz a berendezésben. Egyre könnyebb ilyenkor nevelési kérdések miatt egymásnak esni. Az Anyuka élete minden perce a pici körül forog, ha a picit bírálod, személyes támadásnak veszi. Apuka igyekszik elég pénzt keresni, hogy a családnak jó legyen, de amikor hazaér azt látja, hogy a családnak nem jó. A gyerek fölfordítja a lakást, visszautasítja a közeledését, Anyuka frusztrált, ingerült, ráborítja minden feszültségét. Nem csoda, hogy felmerül a menekülő útvonal gondolata.

Előszőr csak később jön haza, vagy hazajön, de nagy dirrer-durral becsapja maga mögött az ajtót, és ki tudja, hol jár. Közben pedig gyakran nagyon egyszerűen, hatékony kommunikációval és apró figyelmességekkel meg lehetne előzni a nagy balhékat és a szétesést. Néha elég csupán pár óra alvás, vagy egy kis énidő biztosítása anyának, vagy egy jó nagy beszélgetés, egy finom vacsora, egy kis közös kimozdulás. Esetleg segítség a háztartásban.

Kedves Apukák, tételezzük fel, hogy Anya eleve nem hülye és rosszat sem akar neked, csak lemerült az aksija. Mi lenne, ha megpróbálnád megérteni, miért viselkedhet veled most így, mi állhat a hátterében, és miben tudsz segíteni neki, hogy sárkányból újra királylánnyá változzon? Van egy mondás, miszerint nem az az igazi férfi aki megküzd érted a sárkánnyal, hanem az aki kitart melletted, amikor Te magad vagy a sárkány! Légy te is ilyen férfi! Meglátod, megéri. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Ha szívesen támogatnád a hasonló cikkek megjelenését, kattints a Donate gombra, és nézd meg a lehetőségeket!

-Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.-A házasság hete alkalmából összegyűjtöttem a legcukibb szerelemmel kapcsolatos aranyköpéseket, amit kisgyerekek mondtak.

Gyermeki logika

- Anya, amikor te lefekszel aludni, kivel bújsz össze?
– Apával.
– Őt öleled?
– Igen.
– Ő a te állatod?

Társasjáték

- A szabály a következő: ha megcsókolsz valakit, azt el is kéne venned és gyerekeket kéne csinálnotok. Mert így helyes. 

Bókolás

-Azt kell mondani a feleségednek, hogy szép, még akkor is, mikor úgy néz ki, mint egy kamion. 

Igaz szerelem

A szerelem az, amikor anya odaadja apának a csirke legjobb részét.

Óvónéni

-Óvó néni, meg akarlak szerezni a nagybátyámnak, de ha nem tetszik, ne aggódj, mert van még egy nagybátyám! De ha az sem tetszik, akkor elveszlek én, és odaköltözhetsz végre hozzám.

Kémia

-A szerelem az, ha egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.

Csillagok

-Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.

Kis feminista

- Ha találkozom egy szép nénivel, akkor megkérem, hogy legyen a férjem, és elmegyünk az esküvőbe. Ha kijártuk az esküvőt, akkor megmondom annak a néninek, hogy menjen el a kórházba, és nőjön neki kisbabája.

Első szerelem

- Mami, én olyan szerelmes vagyok a Bálintba.
- De jó! És ő te beléd? Szerinted ő is szerelmes?
- Igen, nagyon!
- És ezt honnan tudod?
- Onnan, hogy amikor ránézek, akkor szívecskéket szór a szeme.

Házastársak jobb híján

-És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom.

Ez van

-Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve, hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.

A lényeg

-Nagyon fontos dolog a szerelem. Ha nincsen, akkor nincs a gyerek, és kihal az emberiség.

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Mariannával az egyik cikkem kapcsán kezdünk el beszélgetni. Nagyon kíváncsivá tett, amikor elmesélte, hogy ő x-generációsként felnevelt már két gyermeket, azonban jelenleg is két kisgyermeket nevel, akiket vérbeli alfa-generációsként jellemez. Többek között arról beszélgettünk, vajon tényleg mások-e a mai gyermeket, másképp kell-e hozzáállnunk a gyerekneveléshez, mint régebben?

Mikor születtek a gyermekeid és mennyi idősek most?

A legnagyobb 1993-ban, most márciusban lesz 26 éves, a második 2002-ben, májusban lesz 17,a harmadik 2011-ben, ő augusztusban lesz 8. Ők mind a hárman fiúk, és a legkisebb 2016-ban, ő kislány és idén novemberben lesz három éves.

Mesélnél arról, milyen volt az első várandósságod? Mi volt akkoriban a szokás? Honnan tájékozódtál a várandósságról, szülésről, babagondozásról?

Az első várandósságom szuper volt, már a koromnál fogva is, mert 19 éves voltam . Pont abban az időszakban szerintem támadt egy rés az előző várandóssági, szülési és babagondozási szokásokon, így nagy különbségek nem voltak a mostani ajánlásokhoz képest. Védőnő is rendszeresen látogatott otthon, és ellátott jó tanácsokkal.

Az első bababarát kórházban szültem Bencét, Csepelen. 5 napig kellett bent lenni ,ami akkor biztonságot adott nekem, tehát egyáltalán nem bántam. Sokkal jobb volt, mint most a negyedik gyermekemnél, amikor első császárosként 2,5 nap után haza jöttem, azzal a címszóval, hogy jól szopik és amúgy is negyedik gyerek. 

Már a kiírt időpont napján befektettek a kórházba (engem nem , mert egy pár napot kinyávogtam, de 6 nappal később szültem a kiírt időpontnál), a szülés nem volt alternatív, hanyatt fekve kellett vajúdni órákon át, hasamon a magzati szívhangot figyelő hevederrel, inni nem lehetett egy kortyot sem. Nem volt apás szülés, mert akkor az tanfolyamhoz volt kötve, és úgy éreztük akkori párommal, hogy nem szeretnénk, hogy ott legyen a szülőszobán (később ezt persze megbántam).

Utólag ezekből a negatív dolgokból is tanultam és tudtam, hogy ha lesz még gyerekem mi az, amit biztosan másképp szeretnék majd. Szülés után azonnal mellre tették Bencét, 2 óra pihenő időben végig velem volt, mint ahogy most is. A kórteremben velem volt, csak éjszakára vitték el. Segítettek a fejésben a csecsemős nővérek, bíztattak, hogy mindkét mellből szoptassak.

Én már akkor valahogy belebotlottam a La Leche Liga színes kis tájékoztató füzetecskéibe, amiben minden kérdésemre választ kaptam, ezekből már előre készültem a várandósságom alatt is, úgyhogy igény szerint szoptattam Bencét. Ennek köszönhetően a kórházban töltött 5 nap alatt 20 dkg-ot hízott.

Ellenben a második gyerekem születésénél (2002 Boti) már ugyanezekkel a szoptatási szokásokkal csodabogárnak számítottam, ott a szülésélmény jobb volt, vajúdás szabadabb, apás , de nem tették mellre Botit, hanem inkubátorba vitték, mert abban a kórházban az volt a szokás, és a 2 órás aranyórát nélküle töltöttem. Úgyhogy inkább ebben az időszakban éltem át teljesen más típusú csecsemőgondozást, amit természetesen nem követtem. Már a kórházban kezdődött azzal, hogy azt mondták, ne szoptassak két mellből, mert olyan, mintha a gyümölcslevest adnék neki káposztával. Bíztattak a 3 óránkénti szoptatásra, annál is inkább, mert Boti 4650g-mal született , így neki szerintük, bőven elég lenne így. Vele már csak 3 napig voltam a kórházban, a gyerekorvosunk azt mondta mikor vittem hozzá Botit, hogy én vagyok az az az anyuka , aki amerikai módszerrel szoptatok. Szerencsés voltam, hogy nem az első gyerekemet szültem ebben az időszakban.

Amikor a kisebbeket vártad, milyen változásokkal szembesültél a terhes gondozás és szülés, gyermekágy terén?

A terhes gondozás terén szerintem nem sok változás történt, a szülés egyre természetesebb, és egyre jobban anya és újszülött központú lett, a legapróbb részletekig.  Bencét és Botit úgy megsikálták miután megszületettek, mintha nem is tudom honnan jöttek volna ki, míg a két kicsit csak áttörölgették. Sajnos  Bogi császárral született , és apukának kellett levetkőzni félmeztelenre , és az ő testére tették rá, amíg nem kelhettem fel. Mindkét kicsit mellre tették azonnal és 2 órát együtt töltöttünk. 3 napot töltöttem kórházban velük, sőt Bogival még annyit sem, ahogy már említettem, mert akkora helyhiány volt , hogy szükség volt az ágyamra.

Miből vetted észre, hogy alfa babád született?  Mit csinált másképp, mint a testvérei, illetve neked miben kellett változtatnod?

Bennem nem fogalmazódott ez így meg, hogy alfababáim születtek, vagyis úgy mondanám, hogy tudtam, hogy mások, mint a két nagy,tudtam, hogy nehezebb velük, de valahogy én ezt természetesnek vettem, teljesen más a világ, mint a nagyok idejében volt, ezért nem “vártam el”, hogy a kicsik ugyanolyan habitusúak legyenek. Akkor vált talán számomra ez világossá, mikor találkoztam a facebookon a többemberes gyerekes csoporttal, és ott olvastam történeteket anyukáktól, amik olyanok voltak, mintha az én gyerekeimről írták volna. Akkor jöttem rá, hogy az én gyerekeim többemberesnek nevezhetőek, addig ez természetes volt. Ilyenek, meg kell oldani. Amikor megszületett a negyedik, nem is lepődtem meg, hogy a harmadik után vele sem egyszerű. Az, hogy ez a korosztály mind alfakent viselkedik, azért túlzásnak tartom, mert én sokszor egyedül éreztem magam a környezetemben a problémáimmal, mert másoknak nagyrészt nyugodt, türelmes, ”tökéletes” gyerekük van alfa nemzedék ide vagy oda.

Mit csináltak másképp? Picinek rengeteget üvöltöttek, és szinte nonstop kézben voltak, később egyedül nem voltak el egy percet sem, valakinek foglalkozni kell velük, hál’istennek vagyunk rájuk elegen. Főként a 7 évesről tudok többet mondani, mert a kisebbik még csak most bontogatja szárnyait, de azért ő is három hetes korától rám volt kötve, szinte folyamatosan, és még mind a mai napig sokat hordozom. Ő szerintem már magzati korban annyi ingert kapott a nagyobbiktól, hogy tudta, neki muszáj nagyon ragaszkodni, matrica lenni, mert különben labdába sem rúghat mellette.

Mi a legnagyobb kihívás számodra a legkisebbek nevelésében, és ezt hogyan oldod meg?

Először is beszéljünk a 7 évesről: ő Barni. Nála a dackorszak 4 éves korig tartott. Akaratos és öntörvényű volt, nem hallgatott rám. Vele extra következetesnek kellett lenni. Tudom, hogy egyébként is fontos minden időben és mindig a következetesség, de van olyan gyerek, akinél ezt nem kell non stop gyakorolni, Barninál muszáj volt, és mivel ez nálam nem működött tökéletesen, ezért sajna bele is tört a bicskám. Barni egy folyton pörgő, sosem elfáradó gyerek, aki mindig a középpontban és mindenben az első, a legjobb szeretne lenni, . Verekedős mind a mai napig, sokszor így intézi el a problémás ügyeit és nem szép szóval, holott itthon nincs konfliktus és nem bántjuk őt.

Bogi születése teljesen megviselte, ami a nagyokra nem volt jellemző, nála semmit nem ért, hogy már a várandósságom alatt rengeteget beszéltünk Bogi születéséről és próbáltuk őt felkészíteni erre a helyzetre. Miután megszületett a húga, elkezdett dadogni, minden elképzelhető módon próbálta magára felhívni a figyelmet, legyen az rosszalkodás, verekedés, üvöltözés, nem válogatott az eszközökben a lényeg, hogy csak rá figyeljen mindenki. Hiába volt minden igyekeztünk, ez nem változott, Főként én kaptam tőle ezt a viselkedést, mert mint mondtam, Bogi anyamatrica volt. Abban az időben tényleg azt éreztem, hogy megbolondulok. Pszichiáterhez is hordtuk egy évet, ahol szintén azt kaptam házi feladatul, hogy egy héten legalább egyszer menjek el csak Barnival kettesben, ahol csak rá figyelek és nem oszlik meg többfelé a figyelmem. Oldjam meg ezt úgy hogy Bogi nem maradt el senkivel, még az apukájával sem. Mára már sokat javult a helyzet, de nagyon hosszú és nehéz volt az út idáig. Barni úgy viselkedett  mintha nem is harmadikként született volna ebbe a családba, hanem egyke lenne.

A legnagyobb kihívás, hogy néha azt érzem, hogy mellette egy percig sem lehet megpihenni, mert azonnal megtalálja a rést a pajzson és kihasználja. Ne felejtsük el, hogy közben én is öregszem, és fáradok, bár azt is érzem, hogy tapasztaltabb is vagyok.

Bogi talán nem is lenne annyira tipikus alfa, csak Barni  miatt ilyen. Ő nonstop csak velem hajlandó bármit csinálni, második szülinapja óta minimálisan elfogad másokat is rajtam kívül, de addig csak velem akart lenni.

Így együtt a két gyerek nagy kihívás számomra.

Friss anyukák gyakran tapasztaljuk azt, amit te is tapasztalsz, hogy a csecsemőink nagyon sokat szeretnek kézben lenni, igazi matrica babák, míg a szüleinktől gyakran hallgatjuk a tanácsot, hogy tegyük le őket a kiságyba, járókába, mi is sok időt töltöttünk ott. Neked erről mik a tapasztalataid?

Én ebben is kakukktojás vagyok, mert mind a négy gyerekem sokat volt/van kézben. Ebben ösztönös voltam 1993-ban és most is. Nekem csak olyan gyerekeim születtek, akiknek igényük volt/van a testközelségre, legyen ez napközben, vagy este. Nekem sosem ment az altatás úgy, h lefektettem a kiságyba, majd elnézelődtek és álomba merültek. Már Bencét is hordoztam, csak őt fémvázas háti hordozóban, amikor már tudott ülni, volt, hogy úgy főztem. Bogit mai napig hordozom, 3 hetes korától rám van kötve.

Friss anyukák gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekünknek nem elég azt mondani, h nem szabad. Kevésbé tartanak tőlünk, nagyon nyílt a kommunikációjuk és elvárják tőlünk, hogy megmagyarázzuk a miérteket. Mit gondolsz erről?

Igen, ez a kicsiknél sokkal másabb, mint a nagyoknál volt. A nagyok elfogadták, ha rájuk szóltam, ha nem engedtem valamit, a kicsikkel nincs ilyen könnyű dolgom. Folyamatosan az ellenkezés van, később, mikor Barni már beszélni tudott, ellenkezett és mindent megmagyarázott, hogy mit miért nem akar megcsinálni, úgyhogy igen, ezt én abszolút tapasztalom.

Valahol olvastam, hogy az alfa gyerekek "inkább törnek, mint hajlanak”, ez azóta sem megy ki a fejemből, szerintem nagyon jellemző. Nem tudnak várni, mindig valamivel le kell kötni őket, mert egy perc türelmük sincs, ha valamit szeretnének, akkor annak azonnal meg kell történnie. Ez sem volt a nagyoknál. Sokkal türelmesebbek voltak. Egy banki ügyintézésre , vagy bármi egyébre ami várakozással jár, szinte gyomorideggel készülünk, felszerelkezve mindennel, ami eltereli a figyelmüket…szerintem ezért is jöttek be a kütyük, mert ez volt a legegyszerűbb figyelemelterelő.

Mennyire jellemző nálatok a kütyühasználat?

A kütyük  az elsőnél nem voltak jelen, a másodiknál sajnos igen, főként számítógépes játékok formájában, amit azóta is nagyon bánok.  Megfogadtam, hogy többször nem járhatok így, ebben hellyel közzel sikerült következetesnek lennem. Barni rosszevő volt, és ha mesét nézett, akkor úgy meg tudtam etetni, hogy észre sem vette. Aztán rájöttünk, hogy ez így nem mehet, mert az amúgy is pörgős gyerekünket még jobban felpörgették ezek a dolgok, így beszabályoztuk. Mára már hétköznap nincs TV , X-boksz, csak hétvégén, maximum 2 órában. Boginál nem estem ebbe az evéses-mesézős hibába, nincs telefonozás sem.  Úgy gondolom, értem, hogy miért is alakult talán ki ez a kütyüzés, de ma már tudom kívülállóként nézni ezeket a dolgokat. Láttam olyat, hogy egy étteremben végig telefonon mesét nézett egy kislány és úgy zajlott le az étkezés, hogy szinte nem is volt képben az egészről, mert anyukája megetette , a végén visszaültette a babakocsiba, mellé a plüssmaciját, és mindebből semmit nem érzékelt szinte. Tény , hogy nyugi volt és csend, míg a mi asztalunknál , folyamatosan elrohangálás, nehéz volt lefoglalni őket, amíg kihozták az ételt, baromi fárasztó, sokkal több energia kell hozzá, de remélem hosszú távon ez jobb lesz majd.

 Mire tanítottak az alfa-gyerekeid?

Az első kettő után, azt hittem, hogy minden fekete fehér, mindenre van azonnali megoldás, és minden gyerek „kezelhető”, ha elég következetesek vagyunk a megfelelő időben, aztán a kicsik után rájöttem, hogy semmi sem működik így, náluk nem igaz, hogy a gyereknek elég csak az otthoni minta, példa, hogy a gyermekek a mi tükörképünk. Ezt a gondolatot teljes mértékben elutasítom. Mi a férjemmel halál nyugodt , „negyvenes pulzusú” emberek vagyunk, a gyerekeink pedig az ellentéteink, mindig úgy éreztük, mintha más bolygóról jöttek volna.

Mit üzennél azoknak, akik bírálják a „mai szülőket”?

Azt üzenném, nekik, hogy a mai gyerekek tényleg mások, már csak a rohanó világ, a pörgés, vibrálás miatt is. Ők ebbe születnek bele, sokkal több impulzus éri őket, ezáltal máshogy reagálnak a dolgokra. Nagyanyáink, anyáink lehet, hogy nem is tudnának mit kezdeni velük. Viszont ezzel „takarózva” ne rázzuk le magunkról azokat a fontos dolgokat, amik az alfa gyerekeknél talán még fontosabbak lettek. Szerintem ez a következetesség és szabályok felállítása. Nem kell animátorként sem viselkednünk otthon, hagyjuk, hadd unatkozzanak, mert így esetleg elkezdenek játszani, színezni, és olyan dolgokat is csinálnak, amit a gyerekeknek csinálni kell.

Tény, hogy sokkal fárasztóbb, hisz mi is ebben a felpörgött világban élünk. Tessék utánunk csinálni!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

A gyermekek születése után a párkapcsolat egy új dimenzióba lép és bizony komoly kihívás megtalálni az egyensúlyt a gyerekek-párkapcsolat-énidő és mindennapi feladatok között. Nem könnyű megőrizni a párkapcsolat tüzét és intimitását, pedig a gyermekeknek is az a jó, ha a szüleik harmonikus és boldog párkapcsolatban élnek egymással. Ennek érdekében olykor ki kell mozdulni kettesben egy kis minőségi időtöltésre. Hamarosan itt a Valentin nap. Lehet szeretni, nem szeretni, azonban jó alkalom lehet egy kis felnőttes kimozdulásra, vagy minőségi időt ígérő ajándékokra akár úgy is, hogy ki se mozdultok otthonról. Összegyűjtöttem néhány hazai vállalkozó anyukák és apukák nem hétköznapi Valentin napi kínálatát. Szemezgessetek, inspirálódjatok, adjatok lehetőséget arra, hogy újra egymásra találhassatok!

1. Borvacsora egy kultúrpincében

Kezdésnek egy klasszikust hoztam, amiben a gyerekek születése óta biztosan ritkán van részetek.
A Csaka pincében Valentin napra különleges ajánlattal készültek a pároknak. Emellett hozzáadott érték számomra, hogy a pince üzemeltetői nagycsaládosok. Ha itt ünnepelnétek,nézzétek meg a menüt, nagyon meggyőző, viszont ne halogassátok az utolsó pillanatra a döntést, mert asztalfoglalás szükséges.

2.Mit szólnátok egy kellemes (akár szexi) fotósorozathoz, kedvesetekkel közösen?

Ennél bensôségesebb és személyre szabottabb ajándékot ki sem lehetne találni, ráadásul örök emlék marad! Hangulatos környezetben, professzionális felszereléssel, rengeteg kellékkel vár szeretettel Kiss Imelda fotós, aki szintén édesanya a Tiliteo fotóstúdióban a Paulay utcában. Imelda élete álmát valósította meg szalonjával. Hűtött pezsgővel, croissannal, sminkessel, fodrásszal és rengeteg kellékkel teszi felejthetetlenné a hozzá érkezők napját.

3. Ajándékozz egyedi kaparós sorsjegyet kedvesednek saját üzenetekkel.

Ha te is hiszed, hogy egy személyre szóló ajándék a szívhez szól, és hosszú ideig képes mosolyt csalni kedvesed arcára, úgy ez az ötlet nagyon tetszeni fog. Ajándékozz egyedi kaparós sorsjegyet kedvesednek saját üzenetekkel. Ha kedvet kaptál egy saját, személyre szóló titok elrejtéséhez, itt megvalósíthatod.

4.Szerettek kártyázni? Ajándékozzátok meg magatokat párkapcsolati kommunikációt segítő kártyapaklival

A kártyák lényege a közös élmény szerzése, a régen volt beszélgetések újra elindítása, amikor nem csak arról esik szó ki mit intéz, kit hova visz, mikor ér haza és milyen feladatokat pipálhat ki.Azok a beszélgetések, amelyek a kapcsolat elején még olyan fontosak voltak, az idő múlásával egyre kevesebb időt és teret kapnak. A kártya segít visszahozni a kezdeti jó beszélgetéseket. A három pakli, három fokozat és háromszor 48 kérdést tartalmaz.

5.Ajándék igazi gourmenteknek

Ha szeretitek a különleges finomságokat, és tudatos vásárlóként szívesebben támogattok egy hazai manufaktúrát, mint egy nagy céget, nézzetek szét itt. Ráadásul most különleges Valentin napi akció keretében egy játékban is részt vehettek.

6.Randi otthon, gyerekek mellett? Lehetséges!

Anyuska maga is megtapasztalta férjével, mennyire könnyű eltávolodni egymástól a gyerekek születése után. Párjával komoly munkával és sok-sok odafigyeléssel sikerült újra egymásra találniuk, azóta másoknak is szeretnének segíteni ebben. Jelenleg 11 féle egyedi kártyacsomaggal és sok-sok párkapcsolati játékötlettel várnak a blogon. Ezekből 3 kimondottan a párkapcsolat felpezsdítésére készült. A letölthető romantikus játékokat és feladatokat pedig könnyedén lehet otthon is randizni, minőségi időt eltölteni akkor is ha a gyerekek a másik szobában alszanak.

7.Irigykedve nézed a sztáranyukat, akik megjelenésén egy egész stáb dolgozik?

Itt a lehetőség, hogy te is ragyogj! Turcsányi Marcsi, styllist Valentin-napi Páros színtanácsadással vár. Tökéletes kikapcsolódás, melynek eredményeként megtanuljátok, hogy nézzetek ki úgy, mintha órákkal többet aludtatok volna, milyen színek és ruhák állnak jól, hogyan sminkelj.

8.Ha kreatív kikapcsolódásra vágytok, szerettek alkotni, fessetek üveget Timinél!

Az üvegfestés feltölt, kikacsol, ápolj a lelket a színek varázslatos erejével, így ha ezt választjátok, garantáltan minőségi időt ajándékoztok egymásnak.

9.Randi és bútorfelújítás egyben?

Barbara és férje közös alkotásra, barkácsolásra invitál meg Bennenteket, ahol együtt felújíthattok, átfesthettek egy saját, régi bútort, vagy közösen újat készíthettek. Örök emlék és lakásotok éke lehet az itt készített darab, az itt töltött idő hatványozottan megtérül.

10.Egy kis csendre és kényeztetésre vágytok inkább?

Fizessetek be egy páros masszázsra, vagy tanuljátok meg mini tanfolyamon Farkas Anikó biokozmetikájában, hogyan masszírozzátok meg egymást úgy, mint a profik.

+1.Romantikázzatok egy új app segítségével ne csak Valentin napon, egész évben!

A Next Night appot egy kisgyerekes pár közösen fejleszti, céljuk az, hogy a párok ne máshol, hanem egymásban keressék az izgalmat és boldogságot. Mivel  mindannyian másra vágyunk, nagyon gyakran a párunk sem tudja, hogy minek örülnénk (odafigyelés, több szórakozás, több/változatosabb szex, stb.). Ebben segít ez az app az év minden napján, hogy minden héten tenni tudjatok valamit egymásért, ami újszerű és érdekes. Legyen szó arról, hogy egy rég vágyott könyvvel leped meg a másikat, egy erotikus masszázzsal, vagy titkos üzeneteket rejtesz el a lakásban.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Vekerdy szerint boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni. Ezzel a gondolattal azt hiszem mindenki egyet tud érteni. De mitől lesz boldog egy anya, és ezzel együtt a család egésze? Másként boldog-e egy anya, mint bármelyik másik ember? Én úgy gondolom, hogy nem kéne, hogy másként legyen boldog.

Természetes, hogy várandósként más állapotba kerül egy nő, és nem csupán önmagáért felel. Ott növekszik benne egy kis élet, és az ő védelmében a saját szervezete is hátrébb sorolja őt. Ha kell, a nő a szervezetéből vonja el a vitaminokat és ásványi anyagokat, formálódik a test, elcsúsznak a csontok, összébb szorulnak a belsőszervek, tombolnak a hormonok.

Az is természetes, hogy a szülés utáni hónapokban minden a kisbaba körül forog. Természetes, hogy egy anya félti és szereti a gyermekét, még álmában is őt csodálja, akkor is, ha nem aludt már napok óta. Ilyenkor mindent megtesz, hogy megfelelően táplálja, gondozza ,megnyugtassa és boldoggá tegye.

Természetes, hogy ilyenkor mások a motivációi, mint egyébként, és képes, sőt szeretne is mindent alárendelni a pici babának,  de mindennek nem kéne azt jelenteni, hogy egész életében ezt tegye.

A 70-es évek óta ismert, mennyire fontos a korai kötődés minősége egy ember életében. A korai kötődés olyan, mint egy láthatatlan köldökzsinór az édesanya és a kisbaba között. A kötődés a baba egy-másfél éves korára alakul ki, ezért valóban nagyon fontos, hogy milyen korai élményeket szerez egy kisgyerek. .

A biztonságos kötődés adja a gyermeknek a legjobb alapot ahhoz, hogy bátran, nyitottan viszonyuljon a később is külvilághoz, és minőségi kapcsolatokat alakíthasson ki.

A biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha a szülő figyel a gyermek jelzéseire és azokra megfelelő választ ad. Ha éhes, megeteti, ha ölelést, közelséget szeretne, felveszi, ha játszani szeretne, játszik vele, ha fél, vagy fáj valamije, nem hagyják magára.

Kezdetben egy csecsemőnek csak az itt és most fogalma létezik, nem képes késleltetni, az ő igényeit legjobb azonnal kielégíteni, míg egy nagyobb gyereknél ez már nem feltétlenül célszerű, hiszen a késleltetés és alkalmazkodás megtanulása is nagyon fontos.

Hazánkban gyakran egy félreértelmezett kötődéselmélet miatt sokan úgy gondolják, hogy a gyermek személyiségfejlődése miatt elengedhetetlenül fontos, hogy első éveiben csak és kizárólag az édesanyja mellett legyen, holott ennél sokkal fontosabb, hogy kiszámítható, biztonságos és szeretetteljes környezetben nevelkedjen. Természetes, hogy egy kisbaba leginkább az édesanyjához kezd el kötődni születése után. Főleg szoptatott babáknál anya jelenti kezdetben a táplálást, megnyugvást, fájdalomcsillapítást is. Azonban ha több minőségi kapcsolata van egy kisgyereknek, az nem elvesz, hanem hozzáad az életéhez. Azoknál a családoknál, ahol apa, nagyszülő, nagynéni, vagy akár egy babysitter is aktívan és rendszeresen részt vesz a kisgyerek gondozásában és felügyeletében ugyan olyan jól és harmonikusan alakulhat a gyermek fejlődése.

Nincs olyan tudományos eredmény, ami alátámasztja, hogy egy anyának a gyerek 2-3 éves korig otthon kell maradni. Ez egy olyan mítosz, amit a hazánkban a 70-es évek családpolitikája alakított ki és a Nők Lapja népszerűsített. Vannak viszont olyan nemzetközi kutatások, amik szerint azon gyermekek, akiknek édesanyja 3 éves koruk előtt , de egy éves koruk után visszamegy dolgozni, az iskolában kevesebb valószínűséggel lesznek tanulási vagy viselkedési nehézségeik,  az alacsonyabb bevétellel rendelkező családokban pedig jobb tanulmányi és intelligencia-beli eredményeket értek el azok a gyerekek, akiknek édesanyjuk korábban dolgozni kezdett.

Ha csupán azon múlna egy ember optimális személyiségfejlődése és biztonságos kötődése, hogy édesanyával lehet három évig otthon, miért van az, hogy elégedetlenek, kiegyensúlyozatlanok vagyunk ország szinten? 10 házasságból 6 végződik válással a statisztikák szerint, arról pedig nincs statisztika, mi történik azokkal a párokkal, akik házasságot sem kötnek, vagy akik házasságban élnek, de boldogtalanok?

Az otthoni légkör, anya-apa kapcsolata pedig kihatással van a gyermekek fejlődésére és jövőképére is. Megadhatok én „mindent” a gyermekemnek, feláldozhatom „miatta” a függetlenségem, ambícióim, szabadidőm és végül a párkapcsolatomat is, nem teszek jót vele.

Ahogyan nincs két egyforma gyermek, nincs két egyforma anya, és család sem, az viszont biztos, hogy senki sem azért házasodik és vállal gyereket, hogy tönkre tegye a kapcsolatát majd elváljon.  A családalapítástól mindenki egy teljesebb, boldogabb életet vár, mégis keveseknek sikerül megélniük a valódi családi boldogságot.

De mi történik a párokkal gyerekvállalás után? A leggyakoribb forgatókönyv az, hogy a várandósságot és szülést még együtt élik meg, majd az első napok izgalma után apa visszamegy dolgozni, anya pedig egyedül marad otthon a picivel. Ha a pici hasfájós, rossz alvó, letehetetlen, akkor anya egyre bizonytalanabb és kialvatlanabb lesz az új helyzettől. Mindegy, hogy mennyire volt sikeres vagy sikertelen gyerekvállalás előtt, itt most csak az számít, hogy meg tudja-e nyugtatni a picit, tudja-e táplálni, megfejti-e a jelzéseit?

Miközben összeérnek nappalok és éjszakák, ő főleg otthon van, de ha ki is mozdul, azt csakis a gyerekkel teheti, ráadásul állandó megjegyzéseket kap járókelőktől, más anyáktól, nagyszülőktől is. Azelőtt nem volt annyit otthon, és nem szokta meg,  hogy a mindennapjait állandóan máshoz, jelen esetben egy kisbabához igazítsa. Természetes igénye, hogy megoszthassa gondolatait, örömeit és kétségeit a párjával és a barátaival, ezt az igénylt viszont gyakran nem tudja kielégíteni. Egyrészt azért, mert mindenki csak este érne rá, másrészt azért is, mert gyakran meg sem érti, aki nem éli át egy friss anyuka problémáit.

Ekkor elkezdi keresni azokat, akik hasonló dolgokat élnek át, mint ő, elérhető közelségben élnek, vagy mindig online vannak. Ezek pedig az anyatársak élőben és facebookon egyaránt. Viszont minél aktívabb lesz ilyen közösségekben, annál távolabb kerül a felnőtt világtól. Egy idő után már nem érdekli az aktuálpolitika, a „szakmázás”, a nem gyereknevelésről szóló könyvek, mert akikkel beszélgetni tud, azok is mind anyukák, ráadásul ilyen csoportokban könnyen kialakulhat a rivalizálás, és mivel mindenkinek szüksége van az elismerésre, nem is csoda, ha megpróbál sikeres szuperanyu lenni. Ez viszont már nem a kisgyerek valós igényeiről szól, sokkal inkább mások lekörözéséről és gyakran a magány leplezéséről.

Na és mi van apával? Apa berendezte a gyerekszobát, összerakta a kiságyat, kifizette az orvost, elintézte a papírokat, ünnepelt a tejfakasztón, majd újra munkába állt. Éjszaka vagy felébred a gyakori ébredésekre, vagy nem, majd korán munkába indul. Megszokta, hogy munka után van énideje, megihat egy sört a kollégákkal, összefuthat egy haverral, hogy este jót beszélgetnek és hancúroznak a párjával, de ez most megszűnni látszik. Haza kell sietnie a feleségéhez, aki kialvatlan, ideges, és elvárja, hogy amint belépett az ajtón, vegye át a gyermeket, figyeljen rá és hallgassa meg, de gyakran nem érti, miről is beszél igazán.

Míg a legtöbb nő beszélgetés közben dolgozza fel az információkat és oldja meg a problémáit, addig a férfiak a beszélgetést álltalában probléma megoldásként értelmezik. Amíg anya csupán a meghallgatás utáni vágyát elégítené ki apával, addig apa csak feladatokat, kritikát és panaszkodást hall, és gyakran rövidre zárja a „vitát”. Este apa is kielégítené anyával egy vágyát, de ő is falakba ütközik. Vagy a gyereksírás szakítja meg az akciót, vagy anya belealszik az altatásba, esetleg kikéri magának, hogy miután letette a szolgálatot és magával foglalkozhatna, újból valaki mással foglalkozzon. A férfi azt érzi, hogy ő már nem elég jó, nem kívánják, nem érdeklődnek utána, miközben elég szabadidőt sem kap, a megkeresett pénzére viszont igényt tartanak. Gyakran nem is elég egy munkahelyen dolgozniuk, azért, hogy a második életév után is otthon maradhasson gyesen egy anyuka, elég mélyen bele kell nyúlni a családi költségvetésbe, ami nagyon sok vita alapja .

A kisgyerek, aki már nem kisbaba és nem is csak anyatejes elkezdi fölfedezni a világot, szárnyait bontogatja, és a dackorszak beköszöntével egyre gyakrabban próbálgatja szülei türelmét. Nem akar ő rosszat, így fejlődik, de a vele foglalkozó anya gyakran megkaphatja azt a kritikát, hogy neveletlen a gyermeke, és erről ő tehet, hiszen ő van vele otthon. Ha anya sikertelennek érzi magát a gyereknevelésben, amit nem nehéz érezni egy 2-3 éves kisgyerek mellett, emellett sikertelen a háztartásvezetésben, hiszen egy kisgyerek mellett gyakran szalad a lakás, és hiába csinálja, nem jut a végére, a szociális kapcsolatai leépültek, nem tud hol kikapcsolódni és apával is erősen megromlott a kapcsolat, akkor anya bizony nem boldog. És bizony nem boldog a gyerek sem, de apa sem.

De mi lehet akkor a megoldás? Ne vállaljunk gyereket? Vagy ne maradjunk otthon vele egy percet sem? Ne keressük anyukák társaságát? Dehogynem! Csak ne hagyjuk magunkat és a családunkat! Ne feszüljünk rá a szuperanyaságra! Senkinek nem tesz jót. Gyakran példálóznak a norvégokkal, finnekkel és hollandokkal gyereknevelés terén. Mit csinálnak jól? Egyrészt nem tolják túl a szülőséget, másrészt olyan intézkedéseket vezettek be náluk, amivel mindkét szülőnek lehetősége van kivenni a részét érdemben a gyereknevelésből, a háztartásból és a pénzkeresésből is. Nem csak az anyák kapnak lehetőséget az otthonlétre, az apukáknak is több hónapnyi szabadság jár. Úgy pedig könnyebb nekik is megérteni párjukat, ha ők maguk is benne vannak, és nem csupán este érnek haza hulla fáradtan. Nem kérdés, hogy a háztartást közösen vezetik, és sokkal gyakoribb a home office és részmunkaidő mindkét nemnél. Igaz ezekben az országokban nem töltenek éveket otthon a nők, mégis sokkal kiegyensúlyozottabbak az ott élők.

Jó-mondhatjuk joggal- de mi itt élünk, itt mások a rendelkezések. Valóban. Változtathatunk viszont azon, mennyire adaptáljuk a külső elvárásokat, és teszünk-e valamit az ellen, hogy belekerüljünk a csapdába, ami a családok elhidegüléséhez és széteséséhez vezet. Mondjuk egyrészt hatékony kommunikációval, és egyéni megoldásokkal. Nem feltétlenül azzal, ami a játszótéri anyukák és nagyszülők szerint elvárható, hanem azzal, ami a család minden tagjának hosszútávon jó. Ezt pedig csakis az adott család tudja igazán.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez,vagy keress rám instán, szeretettel várunk!

Egyre több országban kezd divat lenni, hogy a apukák is heteket, hónapokat, vagy részmunkaidő mellett heti 1-2 napot gyermekükkel töltenek, és a szülők megosztják egymás között mind a gyerekkel otthon töltött időt, mind a házimunkát, mind a pénzkeresést. Bár a statisztikák szerint egyre több magyar apuka igényli a gyed extrát, ez csupán formalitás, ugyan úgy folytathatja munkáját, továbbra is az édesanya van otthon közös gyermekükkel. Miközben a külföldi beszámolók és demográfiai adatok nagyon biztatóak, a párok arról számolnak be, hogy a házasságukon sokat lendített, hogy megosztották a babás éveket, az apa-gyerek kapcsolat is megerősödött, és a gyermekvállalási kedv is megnőtt azokban az országokban, ahol ma már divat apáknak is „gyesre” menni, addig itthon mégis nagyon kevesen követik őket ebben, pedig a lehetőségek már adottak

-Miért döntöttetek úgy, hogy megosztjátok az otthon töltött éveket?

- Már amikor vártuk a kislányunkat, akkor úgy terveztük, hogy félúton cserélni fogunk. Nem anyagi okokból, nagyjából egyformán keresünk, inkább nekem volt ez fontos, hogy apa és lánya közt is szoros kötődés alakulhasson ki, megkapják a kettejüknek járó időt - és azért is, mert szeretem a munkám, és nem akartam több évet kihagyni. (ez amúgy családi példa is, anyukám rugalmasan dolgozott és tanult is mikor én és a húgom kicsik voltunk, és közben 1000 százalékig itt volt nekünk - hordozott, együtt aludtunk, és minden, amit ma kötődő nevelésnek hívnak - ezért én a mai napig nagyon hálás vagyok neki, most már azért is, mert úgy érzem, a szülőségem megélését is megkönnyítette nekem)

-Ezek szerint előtted jó példa volt édesanyád. A férjed szülei is hasonlóan álltak a gyerekneveléshez?

- A férjem szülei a hagyományos poroszos nevelés pártján vannak, az elején kicsit próbáltak is beleszólni, de nem hagytuk. Meg messze is laknak, mostanában nincs ebből konfliktus.

-Milyen területen dolgoztok? Hogyan fogadták Ádám munkahelyén, hogy egy évre GYED-re megy?

Ádám multinál dolgozik, én kisvállalkozónál (szakács vagyok, hétfőtől péntekig fix munkaidős - mindig délelőtti beosztásban, napi 8+ órában) mindenhol támogatást, illetve meglepett, de pozitív reakciókat kaptunk. Egy hónappal mielőtt váltottunk volna, egy továbbképzésről letiltották, hiszen úgyis jön gyedre, de ennyi volt az egyetlen negatív tapasztalata.

 -Kislányod mit szólt ahhoz, hogy napközben már nem te vagy vele?

Mire eljött az idő, egyértelműen látszott rajta, hogy készen áll. Pedig nagyon kötődően nevelünk, a mai napig cicin altatok, a párom pedig ringatva - így amúgy elalszik nagyinak, nagynéninek stb is - mindhárman együtt alszunk, és az első pillanattól fogva hordozunk. Az átállással nem volt semmi gond. Én nagyon korán indulok, ők akkor még mélyen alszanak, ez nekem így nagyon kényelmes, mert kevesebb együtt töltött időt vesztünk - mire a délutáni alvásból felébred, már úton vagyok hazafelé. Miután hazaérek, még mindig rögtön cici van (nincs aranyosabb egy totyogónál, aki a karját kitárva szalad feléd, mikor nyitod az ajtót), aztán együtt töltjük a délutánt, így az apukájának is jut pihenő, énidő meg ilyesmi. A szombat délelőtt szigorúan anya-lánya programmal telik, játszótérre és piacra megyünk, vasárnap pedig családi pihi van.

-Mitől tartottatok leginkább, mielőtt újra munkába álltál?

Nagyon aggódtam, mielőtt cseréltünk, főleg amiatt, hogy nehéz lesz a kislányomnak nélkülem, meg amiatt, hogy gond lesz a további szoptatással, de szerencsére ezek mind remekül alakultak - az éjszakai ébredések viszont néha kihívást okoznak. Apuval is visszaalszik, de amíg én is ott vagyok mellette, addig azért inkább engem nyúz..

A férjemnek a legnagyobb kihívás anya nélkül megnyugtatni a gyereket, ha valami baj (fogfájás, elesés) történik. Szerencsére az elmúlt fél évben, mióta itthon van, a betegségek elkerültek minket, emiatt aggódtunk még, hogy hogy kezelné. Az elején aggódott, hogy fog alakulni a napjuk, az altatás miatt, illetve hogy lesz-e elég türelme egy minden lében kanál totyogóhoz.

-Kaptatok bármilyen negatív kritikát rokonoktól, barátoktól, munkatársaktól, játszótéri anyukáktól?

A nagyszülők előtt ez a terv legelejétől nem volt titok, bár talán először nem hitték, hogy komolyan gondoljuk, és a párom szüleinek volt pár kérdése (hasonlóak, mint amitől mi is féltünk), de aztán ahogy telt az idő, és látták a családunkat kialakulni, meg hallották a válaszainkat, mindenki támogatóan reagált. Nem érzek másoktól sem negatív megítélést - néhány általánosító megjegyzés ugyan szembejött, illetve volt 1-2 munkatársam, akinek a reakcióitól tartottam kicsit, de szemtől szembe senki nem mondott bántót, viszont több pozitív kommentet kaptam - főleg azt mondják, hogy bátrak vagyunk, apukának pedig hogy cuki a gyerek. Másik anyukáktól is csupa kedves hozzászólás érkezett. Mióta gyeden van, legfeljebb egy-két érdekes pillantást kap, inkább csak magánszemélyektől, a legtöbben egyáltalán nem kezelik furcsán, bár a védőnő többször megemlítette, hogy ő az egyetlen 'apukája'. Biztos az is segít, hogy Budapest egy frekventáltabb környékén lakunk.

-Hogyan telnek otthon Apa és Baba napjai?

Nekik elég jól kialakult ritmusuk van. Ami fix, hogy én hordom az ebédet, így azon nem kell aggódni, de a többi házimunkát varázslatos módon megoldja vagy a babával együtt vagy alvásidőben, így azon meg nekem nem kell aggódni. Minden nap sétálnak, és heti egyszer ringatóra is járnak. Ja, és a pelenkázás mostanra egyértelműen neki megy jobban.

-Tehát a házimunkával neked már nincs is dolgod?

Hétköznap ő végzi (mosás, porszívózás, felmosás, állatokról gondoskodás - ezeket a gyerek mellett, a mosogatást pedig délután, amíg én babázok - szerintem jobb teljesítményt nyújt a házimunkában, mint én tettem). Hétvégén közösen végezzük, általában a fürdő és konyha nagytakarítás jut rám.

-Mi az, amit máshogyan csinál, mit te?

Én engedékenyebb vagyok, és biztos máshogy játszunk a gyerekkel, ő olyan apukásan is, lóbálja, dobálja, nyakába veszi, ilyesmi, én pedig nyilván tudom szoptatni, ha valami baj van, amit neki máshogy kell megoldania. Alapvetően különböző személyiségek vagyunk, de mindketten nagyon szeretjük a lányunkat, és hasonló értékek mentén gondoskodunk róla. Például abban teljesen egyetértünk, hogy nincs fiús, vagy lányos játék, a baba és az autó megfér egymás mellett a polcon, illetve odafigyelünk a természetes, egyszerű, környezet és állatbarát szemlélet átadására - tv például egyáltalán nincs.

-Hogyan tervezitek, mi lesz gyermeketek 2 éves kora után?

Valószínűleg valamelyikünk legalább részidőben itthon marad a gyes alatt is - három nap magánbölcsi tűnik megoldhatónak jelenleg, ha kicsit játszunk a beosztásainkkal. A házimunka valószínűleg visszaáll a megszokott kb felé-felére, ki amit ér alapon.

-Hogy érzed, jól döntöttetek? Ajánlanád másoknak is a megosztott GYED-et?

Összeségében nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttünk, és igazán elégedett vagyok az életünkkel - és bárkinek javaslom, aki érez magában affinitást egy ilyen cserére.

Egy kisbaba érkezése alaposan átalakítja az anyukák életét. Hatalmas boldogság és egyben felelősség egy újszülött gondozása. Időnk és gondolataink nagy részét kezdetben csakis a kisbaba tölti ki, és amikor eljön az ideje, hogy valaki pár órára leváltson minket, gyakran igazán viccesen tudunk viselkedni. Összeszedtem 10 pontban, miről is ismerszik meg egy szabadnapos friss anyuka.

1.Úgy lép ki a lakásból, mint kisiskolás a tanév utolsó napján.

2.Öntudatlanul is gyerekdalokat dúdol utcán, autóban és villamoson egyaránt

3.Bármit elringat, legyen az szatyor, táska, vagy bevásárlókocsi.

4.A csajos estére kisminkelve, szép ruhában, kistáskával, és egy nagy szatyorni frissen vásárolt babacuccal érkezik.

5.Ha megkérdezed, mi van vele, számíts rá, hogy cirka másfél órás mesélésbe kezd egy levelővel a gyerkőc mindennapi cukiságairól, amit a telefonjával készített képekkel és videókkal is illusztrál.

6.Olyan érzékeny a körülötte lévő kisgyerekes szülőkre, mint éhes cápa a vérre. Észrevesz minden szörnyű és végzetes nevelési hibát, és ennek hangot is ad.

7.Ötpercenként ránéz a telefonjára, biztosan nem hívták-e, nincs-e vészhelyzet otthon? 

8.Egy pohár bortól rögtön becsiccsent, a másodiktól elálmosodik.

9. Iszik egy kávét, hogy bírja az estét, közben már alig várja, hogy otthon hallgassa kisbabája szuszogását.

10.Nyolckor már nem bír tovább ébren lenni, kilenckor robbantja a bulit.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, vagy keress rám instán, szeretettel várunk!

Itt a farsang, és még nem tudod, milyen jelmezt készíts? Ne aggódj. Mutatok néhány őrült, aranyos és egyszerű ötletet. A képek pinterestről gyűjtöttem.

Ha a gyors és egyszerű megoldások híve vagy:

Hurcibabás megoldások:

Amikor a szüleid nagyon jópofák...

Babakocsival is lehet ám.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!