Egyre több országban kezd divat lenni, hogy a apukák is heteket, hónapokat, vagy részmunkaidő mellett heti 1-2 napot gyermekükkel töltenek, és a szülők megosztják egymás között mind a gyerekkel otthon töltött időt, mind a házimunkát, mind a pénzkeresést. Bár a statisztikák szerint egyre több magyar apuka igényli a gyed extrát, ez csupán formalitás, ugyan úgy folytathatja munkáját, továbbra is az édesanya van otthon közös gyermekükkel. Miközben a külföldi beszámolók és demográfiai adatok nagyon biztatóak, a párok arról számolnak be, hogy a házasságukon sokat lendített, hogy megosztották a babás éveket, az apa-gyerek kapcsolat is megerősödött, és a gyermekvállalási kedv is megnőtt azokban az országokban, ahol ma már divat apáknak is „gyesre” menni, addig itthon mégis nagyon kevesen követik őket ebben, pedig a lehetőségek már adottak

-Miért döntöttetek úgy, hogy megosztjátok az otthon töltött éveket?

- Már amikor vártuk a kislányunkat, akkor úgy terveztük, hogy félúton cserélni fogunk. Nem anyagi okokból, nagyjából egyformán keresünk, inkább nekem volt ez fontos, hogy apa és lánya közt is szoros kötődés alakulhasson ki, megkapják a kettejüknek járó időt - és azért is, mert szeretem a munkám, és nem akartam több évet kihagyni. (ez amúgy családi példa is, anyukám rugalmasan dolgozott és tanult is mikor én és a húgom kicsik voltunk, és közben 1000 százalékig itt volt nekünk - hordozott, együtt aludtunk, és minden, amit ma kötődő nevelésnek hívnak - ezért én a mai napig nagyon hálás vagyok neki, most már azért is, mert úgy érzem, a szülőségem megélését is megkönnyítette nekem)

-Ezek szerint előtted jó példa volt édesanyád. A férjed szülei is hasonlóan álltak a gyerekneveléshez?

- A férjem szülei a hagyományos poroszos nevelés pártján vannak, az elején kicsit próbáltak is beleszólni, de nem hagytuk. Meg messze is laknak, mostanában nincs ebből konfliktus.

-Milyen területen dolgoztok? Hogyan fogadták Ádám munkahelyén, hogy egy évre GYED-re megy?

Ádám multinál dolgozik, én kisvállalkozónál (szakács vagyok, hétfőtől péntekig fix munkaidős - mindig délelőtti beosztásban, napi 8+ órában) mindenhol támogatást, illetve meglepett, de pozitív reakciókat kaptunk. Egy hónappal mielőtt váltottunk volna, egy továbbképzésről letiltották, hiszen úgyis jön gyedre, de ennyi volt az egyetlen negatív tapasztalata.

 -Kislányod mit szólt ahhoz, hogy napközben már nem te vagy vele?

Mire eljött az idő, egyértelműen látszott rajta, hogy készen áll. Pedig nagyon kötődően nevelünk, a mai napig cicin altatok, a párom pedig ringatva - így amúgy elalszik nagyinak, nagynéninek stb is - mindhárman együtt alszunk, és az első pillanattól fogva hordozunk. Az átállással nem volt semmi gond. Én nagyon korán indulok, ők akkor még mélyen alszanak, ez nekem így nagyon kényelmes, mert kevesebb együtt töltött időt vesztünk - mire a délutáni alvásból felébred, már úton vagyok hazafelé. Miután hazaérek, még mindig rögtön cici van (nincs aranyosabb egy totyogónál, aki a karját kitárva szalad feléd, mikor nyitod az ajtót), aztán együtt töltjük a délutánt, így az apukájának is jut pihenő, énidő meg ilyesmi. A szombat délelőtt szigorúan anya-lánya programmal telik, játszótérre és piacra megyünk, vasárnap pedig családi pihi van.

-Mitől tartottatok leginkább, mielőtt újra munkába álltál?

Nagyon aggódtam, mielőtt cseréltünk, főleg amiatt, hogy nehéz lesz a kislányomnak nélkülem, meg amiatt, hogy gond lesz a további szoptatással, de szerencsére ezek mind remekül alakultak - az éjszakai ébredések viszont néha kihívást okoznak. Apuval is visszaalszik, de amíg én is ott vagyok mellette, addig azért inkább engem nyúz..

A férjemnek a legnagyobb kihívás anya nélkül megnyugtatni a gyereket, ha valami baj (fogfájás, elesés) történik. Szerencsére az elmúlt fél évben, mióta itthon van, a betegségek elkerültek minket, emiatt aggódtunk még, hogy hogy kezelné. Az elején aggódott, hogy fog alakulni a napjuk, az altatás miatt, illetve hogy lesz-e elég türelme egy minden lében kanál totyogóhoz.

-Kaptatok bármilyen negatív kritikát rokonoktól, barátoktól, munkatársaktól, játszótéri anyukáktól?

A nagyszülők előtt ez a terv legelejétől nem volt titok, bár talán először nem hitték, hogy komolyan gondoljuk, és a párom szüleinek volt pár kérdése (hasonlóak, mint amitől mi is féltünk), de aztán ahogy telt az idő, és látták a családunkat kialakulni, meg hallották a válaszainkat, mindenki támogatóan reagált. Nem érzek másoktól sem negatív megítélést - néhány általánosító megjegyzés ugyan szembejött, illetve volt 1-2 munkatársam, akinek a reakcióitól tartottam kicsit, de szemtől szembe senki nem mondott bántót, viszont több pozitív kommentet kaptam - főleg azt mondják, hogy bátrak vagyunk, apukának pedig hogy cuki a gyerek. Másik anyukáktól is csupa kedves hozzászólás érkezett. Mióta gyeden van, legfeljebb egy-két érdekes pillantást kap, inkább csak magánszemélyektől, a legtöbben egyáltalán nem kezelik furcsán, bár a védőnő többször megemlítette, hogy ő az egyetlen 'apukája'. Biztos az is segít, hogy Budapest egy frekventáltabb környékén lakunk.

-Hogyan telnek otthon Apa és Baba napjai?

Nekik elég jól kialakult ritmusuk van. Ami fix, hogy én hordom az ebédet, így azon nem kell aggódni, de a többi házimunkát varázslatos módon megoldja vagy a babával együtt vagy alvásidőben, így azon meg nekem nem kell aggódni. Minden nap sétálnak, és heti egyszer ringatóra is járnak. Ja, és a pelenkázás mostanra egyértelműen neki megy jobban.

-Tehát a házimunkával neked már nincs is dolgod?

Hétköznap ő végzi (mosás, porszívózás, felmosás, állatokról gondoskodás - ezeket a gyerek mellett, a mosogatást pedig délután, amíg én babázok - szerintem jobb teljesítményt nyújt a házimunkában, mint én tettem). Hétvégén közösen végezzük, általában a fürdő és konyha nagytakarítás jut rám.

-Mi az, amit máshogyan csinál, mit te?

Én engedékenyebb vagyok, és biztos máshogy játszunk a gyerekkel, ő olyan apukásan is, lóbálja, dobálja, nyakába veszi, ilyesmi, én pedig nyilván tudom szoptatni, ha valami baj van, amit neki máshogy kell megoldania. Alapvetően különböző személyiségek vagyunk, de mindketten nagyon szeretjük a lányunkat, és hasonló értékek mentén gondoskodunk róla. Például abban teljesen egyetértünk, hogy nincs fiús, vagy lányos játék, a baba és az autó megfér egymás mellett a polcon, illetve odafigyelünk a természetes, egyszerű, környezet és állatbarát szemlélet átadására - tv például egyáltalán nincs.

-Hogyan tervezitek, mi lesz gyermeketek 2 éves kora után?

Valószínűleg valamelyikünk legalább részidőben itthon marad a gyes alatt is - három nap magánbölcsi tűnik megoldhatónak jelenleg, ha kicsit játszunk a beosztásainkkal. A házimunka valószínűleg visszaáll a megszokott kb felé-felére, ki amit ér alapon.

-Hogy érzed, jól döntöttetek? Ajánlanád másoknak is a megosztott GYED-et?

Összeségében nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttünk, és igazán elégedett vagyok az életünkkel - és bárkinek javaslom, aki érez magában affinitást egy ilyen cserére.