Emlékszem még gyerekkorom Karácsonyaira. Teli meglepetéssel, varázzsal, sütiillattal. Emlékszem, amikor még az angyalkák hozták és díszítették reggelre a fát. Pizsamában kiszaladtunk a nappaliba, és ott állt, a plafonig ért, és csodás volt. Emlékszem az énekekre, az ajándékbontás izgalmára, a vendégekre, a finomságokra, Édesapám morgására, amikor észrevette, hogy ismét eltűnt egy szaloncukor a fáról. Valódi volt és csodás.

Azt mondod, mindez felesleges? Inkább ne is ünnepeljen együtt a család, úgyis csak a veszekedés lesz belőle? Felesleges pénzkidobás? Az egész csak a pénzköltésről, felesleges ajándékokról és a gyomrunk megterheléséről szól? Minek takarítani, főzni, díszíteni, csak feleslegesen fárasztod ki magad? Különben is, Jézus sosem mondta, hogy ünnepeljük a szülinapját.

Tudod, én úgy gondolom, hogy vannak kiemelt pillanatok. Pillanatok, amire várunk, amire áldozunk, amire emlékezünk. Sok szép emlékem van, amit a férjemmel éltem át, mégis különleges és kiemelkedő pillanat volt, amikor megkérte a kezem, és az esküvőnk sem attól volt emlékezetes, hogy kifizettük a rokonság vacsoráját, hanem mindattól, amit a több hónapos szervezés alatt beleadtunk. Megtanultunk közösen megszervezni valamit, kompromisszumot kötni, összehoztunk két addig idegen, de nekünk fontos családot és baráti társaságot. Szép volt a várakozástól, az elköteleződéstől, az ünnepi hangulattól. Mindezek kellettek ahhoz, hogy a Nagy nap tényleg azzá váljon, amiről a kis és nagylányok álmodoznak.

A gyermekem érkezése sem csak úgy rám szakadt a semmiből. Megelőzte 9 hónapnyi várandósság, jó és rossz pillanatok, tervezgetés, bevásárlás, babaszoba megálmodása és megvalósítása, ismerkedés a Pocaklakóval, hosszú, fáradalmas vajúdás, majd a csoda, amikor a karomban tartom és a szemébe nézek. Minden szülinapján felidézem, eszembe jut. Szeretem őt az év minden napján, mégis alig várom, hogy felköszönthessem a születésnapokon. 

Így van ez a Karácsonnyal is. A Karácsony nem a Szentestével kezdődik, megelőzi az Adventi felkészülés.  A készülődés nálunk akkor kezdődött, amikor már egyre korábban sötétedett odakint, és levegőn futkorászás helyett beszorultunk a lakásba.

Előkerültek a sütikiszúrók, készültek a porcelángyurmák, a kekszek, a mézesek. Közben kellemes Karácsonyi zene szólt, Manócska élvezte, hogy készít valamit, gyurmázhat, nyújthat, koszolhat, kiszúrhat. Nem kellett sietni, elég volt minden nap egy pici kis előkészület, amihez épp kedvünk volt.

Napokig készítettem és rejtegettem az Adventi kalendáriumot. Közben arra gondoltam, milyen boldog lesz majd, ha meglátja, és milyen hasznos tapasztalatot szerez majd azzal, ha kibírja, hogy naponta csak egy ajándékot vegyen le róla.

Emlékszem az estére, amikor Apával együtt pucolták a kis csizmát, miközben Mikulás énekeket énekeltünk. Jobban izgultunk, mint ő, amikor a kis csizmába ajándék került. 

Örömmel díszítgettük és takarítottuk a lakást apránként, és gyakran együtt. Esténként bekuckózva olvastunk Karácsonyi történeteket, vagy néztünk aranyos, kedves meséket.

Nem mentünk csillogó, tömött plázákba ajándékok után kutatva. Ha megláttunk valamit ebédszünetben, vagy hazafelé, aminek örülne egy szerettünk, megvettük, de főleg interneten nézelődtünk. Szuper ajándékokat találtunk a fa alá anélkül, hogy lejártuk volna a lábunkat is és elvertük volna több havi keresetünket. Így is lehet.

24-én együtt állítottuk és díszítettük fel a fát, ami picit ferde lett, de a miénk, és készítettük közösen a finom, de gyors, és nem megterhelő vacsorát. Pont annyit, amennyit jól esik megenni. Gyermekkorom Karácsonyait is felülmúlta a pillanat, amikor délutáni alvás után Manócska a fához szaladt, és teli mosollyal bontogatni kezdte az ajándékokat. Örök élmény lesz a boldog gyermekmosoly, és a közös játszás, a finom vacsora, a jó beszélgetés.

Másnap nálunk gyűlt össze a nagycsalád. Alvásidő után vártuk őket. Betöltötték az egész lakást. Dédszülők és nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, mindenféle rokon. Izgulhattam volna, hogy a lemosott ablak újra foltos lett az esőzés miatt, süthettem volna 5 félét, készülhettünk volna több fogásos vacsorával, de nem tettem. Mézes sütivel, finom salátákkal, izgalmas szendvicsekkel és nagy szeretettel vártuk őket, mégis, vagy pont emiatt, de Békés, Nyugodt, Áldott Karácsonyunk volt, és őszintén kívánom mindenkinek ugyan ezt. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, vagy keress rám instán,  szeretettel várunk!