Akik olvastok, tudjátok, hogy az utóbbi hetekben teszteltem az Anyatest projekt szülés utáni regenerációs programját, sokan biztattatok a kezdeteknél, ezért szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. Támogatott tartalom következik.

Amikor még csak vártam az indulásra, sokat olvasgattam az oldalon, és szíven ütött, hogy bár eltelt több, mint 3 év a szülés óta, mégis milyen messze vagyok a regenerációtól. A felismerés után már nem is csak a szülés után rajtam maradt néhány kiló zavart, hanem az, hogy még mindig nem jöttem igazán helyre. Ezért is választottam a Hurrá szültem! csomagot, mert rájöttem, hogy szükségem van még a gátizomtornára, erősödésre, és nagyon szívesen megszabadulnék a hátfájástól. 

Ahogy elindult a program, elhatároztam, hogy történjen bármi is, minden nap tornázni fogok. Sajnos ezt nem sikerült teljesítenem, picit túlvállaltam magam munka és magánéleti síkon is, de még úgy is rengeteget segített, hogy ritkábban tudtam rá időt szánni, mint azt eredetileg terveztem. 

Az egész program felépítése nagyon tetszett. Alapoktól kezdtünk, gátizomra, szétnyílt hasizomra koncentráltunk először, sok nyújtással. Már az első torna után éreztem, hogy jó lesz ez nagyon. Hétről hétről haladtunk a könnyűtől az egyre nehezebb felé. Közben egy zárt facebook csoportban erősíthettük egymást a résztvevőkkel, kérdezhettünk Enikőtől, aki végig jelen volt, megközelíthető volt, és azonnal reflektált a kérdéseinkre. Látszott, hogy ez az egész neki valóban szívügye, ami mindenkire nagyon motiválóan hatott. 

Természetesen néhány hét alatt nem lettem szupermodell, viszont az állandó hát és derékfájásom elmúlt, a hasam erősödött, izmosodott, és a gátizom torna is hatásos volt. Saját tempómban, otthonról, a gyerkőccel együtt tornáztam, nem kellett elmennem, idegenek között öltöznöm, babysittert szerveznem, ami lássuk be, nagy segítség, miközben végig fogták a kezemet és érezhettem a "csapatnyomást", ami épp olyan motiváló volt, mintha edzőterembe jártam volna. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne szülés után jól lenni a testében. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Emlékszem, milyen izgatottan vártam diákként a nyári szüneteket. Végre nem volt házi feladat, dolgozatírás. Volt helyette viszont strandolás, barátokkal lógás, családi nyaralások, nagymamázás, táborozás. Gyerekként valóban nagyszerű dolog a vakáció, azonban a szülőkre a hosszú óvodai és iskolai szünetekkel hatalmas szervezési és anyagi terhet rónak az intézmények. 

Beszélhetnénk arról, hogy miért szükséges a nyári szünet, hogy a pedagógusoknak is, és a diákoknak is jár a pihenés a nagy melegben. Hogy év végére a kisdiákok elfáradnak, kimerülnek, szükségük van a feltöltődésre, családdal töltött időre.

Ez mind igaz is, azonban könnyebben megérthetjük a családok terheit, ha elvégzünk egy gyors számítást.

A 2018-2019-es tanévben szeptember 3-án kezdődött el az oktatás, és június 14-ig tart. Összesen 181 tanítási nap van. Őszi, téli és tavaszi tanítási szünetekkel együtt évközben átlagosan 9-10 munkanapon nincs tanítás. A felsorolásban nem szerepelnek a rövidített napok, amikor korábban kell a gyerekekért menni, a közös barkácsdélutánok, iskolai családi napok, vásárok, versenyek, meccsek, előadások, szülői értekezletek, fogadóórák, amit a szülőknek attól függetlenül meg kell oldaniuk, hogy mindezeket munkaidőbe szervezik.

Tehát már tanév közben is több, mint 10 olyan nap van, amikor is vagy meg kell oldani a gyerekek felügyeletét, vagy részt kell venni egy iskolai programon.

A nyári szünet 55 munkanapig tart. Így Egy évben kijelenthetjük, hogy egy évben közel 70 olyan nap van, amikor nincs iskola, vagy iskolai program miatt a szülőknek szabadságot kell kivenniük.

Egy átlag dolgozó alap szabadsága 20 nap, ami az életkorral emelkedik, illetve a gyerekekre is jár 2 nap szabadság, így egy két gyermekes, 35 éves munkavállalónak 29 szabadnapja van összesen.

Könnyen kiszámolhatjuk, hogy a 29 szabadnap nem elég az iskolai szünetekre és elfoglaltságokra, ráadásul a szabadságoknál tekintettel kell lennünk a kollégákra is, nem mehet mindenki ugyan akkor szabadságra, vagy néhány hétnél hosszabb időre.

A mai nagyszülő generáció még javában dolgozik, gyakran kötöttebb munkarendben, mint gyermekeik, ráadásul gyakran távol élnek és ők már egy olyan generáció, akik a személyes töltődést, saját programokat is legalább olyan fontosnak tartják, mint az unokákkal töltött időt. így manapság már nem megoldás hetekre a nagyszülőkre bízni a gyerekeket, sem az, hogy iskola után a nagymamánál várják meg a gyerekek, amíg szüleik hazaérkeznek.

Néhány iskola szervez 1-2 hetes napközis tábort jutányos áron, de a nyár nagy részében ha szeretnénk gyermekeinknek biztonságos felügyeletet és változatos programokat, úgy mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Interneten keresgélve rengeteg hasznos és érdekes napközis és ottalvós tábor közül válogathatunk gyermekeinknek, azonban ez hetente 35-70.000 ft költséggel jár egy családnak.

Érthető tehát, hogy egyre nő az igény a munkahelyi napközikre. Komoly terheket vesz le családos dolgozói válláról az a munkáltató, aki óvodai-iskolai szünetekben irodai napközit szervez. Milyen nagyszerű is az gyermeknek és felnőttnek egyaránt, amikor a reggeli készülődés után együtt indulhatnak Anya vagy Apa munkahelyére, nem kell útközben kitérőt tenni. Milyen jó is úgy dolgozni, hogy közben tudom, gyermekem ugyan abban az épületben, karnyújtásnyira jól szórakozik, majd a munkaidő végén azonnal magamhoz ölelhetem és kezdődhet a délutáni élménybeszámoló egy fagyi mellett. Jó látni, hogy egyre több cég kedveskedik ily módon is dolgozóinak. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Kisgyerekkel az ünnepek olyan csodálatosak! Már készítettünk Húsvéti kopogtatót, festünk majd együtt tojást, kézműveskedünk valamit, amivel díszíthetjük együtt a lakást. Húsvét reggelén lesz majd kincskeresés, a kincsek egy része már a szekrényembe bújva várja a Nyuszit, hétfőn pedig meglátogatjuk a mamákat és nagynéniket, hogy el ne hervadjanak. Neten keresgélve összegyűjtöttem néhány egyszerűen megtanulható aranyos versikét a legkisebbeknek, mi is ebből válogatunk, remélem, nektek is hasznos lesz. 

1.Tapsifüles nyuszikának
nagyon sok a dolga,
piros tojást, hímes tojást
szerteszéjjel hordja.
Hordjad, hordjad kis nyuszikám,
kéket is, tarkát is,
locsolásért kosaramba
belefér még száz is!

2.Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adtok, lányok,
Estig is itt állok!

3.Ide figyelj nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,
nyújtsd ide a tapsi füled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem, hogy
a piros csokitojást nagyon,
nagyon szeretem.

4.Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

5.Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.

6.Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.

7.Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

8.Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, 
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, 
drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, 
meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

9.Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. 
Nesze hát a rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom!

10.Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam.

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Borsos Bea táplálkozási szakértővel az Anyafalatkája.hu oldal megálmodójával beszélgettem, arról, hogyan is indult ez e blog és miért is olyan fontos ez.

Mikor kezdtél el a táplálkozástudománnyal foglalkozni és miért?

Mindig is érdekelt az egészséges étkezés. Egyre jobban beleástam magam az egészséges táplálkozás kérdésébe, de egyre jobban elvesztem az interneten és újságokban, könyvekben talált információk között. Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy a tudás forrásához kell, hogy elmenjek. Beiratkoztam a Semmelweis Egyetem Táplálkozástudományi mester szakára és ott tanultam ki a szakmát.

Mi ösztönzött arra, hogy elindítsd a blogod?

Azt hiszem ez több dolog együttállásából jött össze. Egyrészről „otthonülő”, „unatkozó” anyukaként úgy éreztem kell valami kreatív, szellemi tevékenység is, hogy ne forduljak be. Másrészről pedig, mint táplálkozástudós, folyamatosan olvasgattam a szakirodalmat, hogy a szoptató anyáknak mit javasolnak. Azt tapasztaltam, hogy a szoptató anyáknak rendelkezésre álló információ a táplálkozásuk és az anyatej összetétele, mennyisége kapcsán finoman szólva is megbízhatatlan. Nagyon kevés az információ, ami meg van, igen kétes eredetű. Így gondoltam a kettőt összekötve, pótolom ezt az információs hiányt.

Mit szeretnél elérni ezzel?

Nagyképű és a realitástól elrugaszkodott volna, ha azt mondanám, hogy a témával kapcsolatos városi legendák (de inkább rémhírek) ledöntése. Ezt egy bloggal nem lehet elérni. De legalább azokhoz az anyákhoz eljuttatni a valós, tényeken, és kutatásokon alapuló információkat, akik erre nyitottak. Remélem, egyre többen leszünk!

Miért fontos, hogy egy szoptató anya odafigyeljen a táplálkozására? Hisz mi is felnőttünk, pedig anno ezzel a kérdéssel nem sokat törődtek?

Igen, de hál’ istennek, azóta rengeteg kutatás folyt és folyik most is a témával kapcsolatban, és egyre tisztábban látni, hogy a táplálkozás hogyan függ össze az egészségünkkel. Fontos tudni, hogy egy szoptató anyának más a vitamin és ásványi anyag szükséglete, mint egy nem terhes, vagy egy várandós nőnek. Hisz sok tápanyag anyatejbéli mennyisége attól függ, az anya mennyit fogyaszt belőle.

Mi a tapasztalatod, mennyire tartják fontosnak a szoptató anyák a helyes táplálkozást?

Azt látom, hogy a baba megszületésével az anya, és az anya igényei (minden téren) háttérbe szorulnak. Idő és figyelem hiányában az anyák nagy része ebben az időszakban nem a saját táplálkozására vagy egészségére figyel. Minden időnket, energiának a gyerek köti le. Ami nem gond, csak nem szabad megfeledkezni róla, hogy a pici baba egészségének az anya egészsége (és így a helyes táplálkozása) a záloga.

Mik a leggyakoribb hibák? Hogyan lehet ezeket kivédeni?

Leginkább a két végletet látom. Vagy szimplán nem törődnek vele, esznek, ami jól esik; vagy betegesen azon aggódnak, hogy mit ehetnek. Egyik sem jó. Sem az anyának sem a babának. A helyes út, ebben, is mint sok minden másban, középen van. Megfelelően összeállított, kiegyensúlyozott és változatos étrendet kell követni a szoptatási időszakban is. Akár csak a várandóság alatt.

Te is gyakorló anyuka vagy? Te mennyire tudsz odafigyelni a helyes táplálkozásra?

Itt akasszák a hóhért? :) Ha ezt a kérdést felteszik, mindig kétségbe esek, hogy én milyen alapon adok tanácsot? Milyen példát mutatok én? Aztán eszembe jut, hogy legutóbb mit főztem, hogy milyen házi zöldségkrémet kotyvasztottam, vagy milyen tápanyag dús, tejmentes sütit készítettem az apróságnak. És akkor megnyugszom. De azt hiszem, ezen a téren én a túlaggódó anyukákhoz tartozom. Folyamatosan azon aggódom, hogy, elégé egészséges ételeket főzök-e, elég gyümölcsöt eszek-e, stb.…

Van valami egyszerű tipped, javaslatod, hogyan lehet egy kis egészséges ételt csempészni a rohanó, gyerekzsivajos hétköznapokba?

Mindig legyen otthon friss gyümölcs. Szeme előtt, kinn a konyha asztalon. Nem a hűtőben vagy az éléskamrában eldugva. Így akárhányszor kimegyünk, a konyhába látjuk, és nagyobb az esélye, hogy két étkezés között ha megéhezünk, gyümölcsöt fogunk enni. Ez kétszeresen is jó. Nem eszünk valami egészségtelen nassit, viszont tápláló, vitamindús gyümölcsöt igen!

Hol olvashatnak többet erről a témáról az érdeklődők?

Az Anyafalatkaja.hu oldalon olvashatják a blog bejegyzéseim, és a Facebook oldalamon is követhetnek.

Beátával az I. Anyatöltő napon is találkozhattok április 7-én.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Nőnap alkalmából elgondolkodtam picit, mit is ünneplünk pontosan. Mi az, amire büszkék lehetünk nőként, anyaként, és vajon mire vágyunk valójában ezen a napon.

Mostanában sokszor elgondolkodom azon, vajon kellett-e nekünk ez az emancipáció? Nem is olyan régen egy nőnek egy dolga és vágya lehetett, mégpedig az, hogy családanya lehessen. A háztartás vezetése, gyereknevelés és férje boldoggá tétele volt az ő feladata. Erre készült kislány kora óta. Társadalmilag elismert státusz volt csak anyának és háztartásbelinek lenni. Az, hogy életet adott, gondoskodott, terített asztallal vált már önmagában megbecsülésre adott okott. Senki nem kérdezte, mikor adja le a felszedett kilókat, vagy, hogy mikor akar visszamenni dolgozni? Vajon jobb lehetett akkoriban nőnek, anyának lenni? 

Bizonyos szempontból lehet, hogy egyszerűbb volt, viszont én hálás vagyok azoknak, akik lehetővé tették, hogy ma már felelősen dönthessünk saját életünkről, lehessenek valódi választásaink. Látok olyan családokat, ahol a nők érdemi támogatást párjuktól nem kapnak, szinte egymaguk viszik hátukon a háztartás minden terhét, emellett dolgoznak, gyereket nevelnek. Nekik talán tényleg sokkal nehezebb ma, mint régen lehetett, de látok egyre több jó példát is. Hálás vagyok azért, hogy már nem kötelező a férfi és női szerepbe beleállni, hogy minden család kialakíthatja a saját szokásait. Hogy egy nő nemcsak tanulhat, de kibontakoztathatja a munkahelyén is, és anyaként is mindazt, ami benne van.

Mire vágyunk igazán nőnapon? Arra, hogy önmagunk lehessünk és ebben támogassanak minket. Arra, hogy aki mellettünk van, ismerjen és szeressen minket. Szeresse azt, amilyenek vagyunk. Becsülje az erősségeinket, és segítsen a hiányosságainkban. Legyen jó az elég jó , és ne csak a tökéletes. Mire vágyunk még? Arra, hogy igazán nőnek érezhessük magunkat. Hogy olykor szabadságra mehessünk, feltöltődhessünk, hogy aztán boldogan és kipihenten térhessünk vissza a családunkhoz. És persze egy kiadós alvásra, amire sajnos még várnunk kell :)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, szeretettel várunk!

Attól fogva, hogy megjelent az a bizonyos két csík, az életünk jelentősen megváltozik. Reggeli rosszullétek, mellfeszülés, egyre nagyobb pocak, tomboló hormonok az egyik oldalon, kirobbanó öröm, határtalan szeretet és aggodalmakkal teli várakozás a másik oldalon. Nem tudunk nem rá gondolni minden percben, és ez az után sem változik, miután világra hoztuk Őt. 

Csak egy édesanya tudja igazán, milyen is az anyaság. Milyen az, amikor felér egy wellnessel egy gyors hajmosás, hogy olyannyira nem létezik intim szféra, hogy még oda is gyerkőccel megyünk, ahova a király is gyalog jár. Csak mi tudjuk, hogy lehet az, hogy egész nap meg sem álltunk, mégis szalad a lakás estére. Mégis minden este meghatottan hallgatjuk gyermekünk szuszogását, reggel pedig bármilyen rövid is volt az éjjel boldogan szorítjuk magunkhoz és pusziljuk össze, annyira szeretjük. Nehéz dolog megfogalmazni, milyen is az anyaság. Egyszerre minden határainkon túlmenő kihívás, és közben mégis a legcsodálatosabb dolog, ami velünk történhetett.

Azonban ahhoz, hogy igazán jó édesanyák lehessünk szükségünk van olykor töltekezni, kimozdulni kicsit. Na ez az, amit mindenki tud, mindenki vágyik rá, de mégis annyira nehéz megszervezni. A legtöbb baba-mama program főleg a babákról, kisgyerekekről szól.Eljárunk babatornára, fejlesztő foglalkozásokra, éneklős-mondókás programokra, később edzésre, szakkörökre visszük a gyermekünket, de saját töltődésünkre, fejlődésünkre, pihenésünkre nagyon kevés időt szánunk. De hát hogyan is szánhatnánk többet, amikor egy fodrászhoz eljutás is komoly szervezést igényel. Hogyan juthatnánk el akkor egy masszázsra, workshopra vagy coachingra? Pedig egy-egy ilyen alkalomból az egész család profitálhatna. Tudjuk, hogy a boldog anyuka a boldog család előfeltétele. Innen jött az Anyatöltő nap ötlete. Egy nap, ami csak az édesanyákról szól!

Ha úgy érzed, jól esne egy kis testi-lelki feltöltődés, gyere el a II. Anyatöltő napra augusztus 31-én a Millenárisra.

Remélem, találkozunk!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Sok édesanyából hozza ki a kreativitást a gyerekekkel otthon töltött idő. Elkezdünk blogolni, varrni, barkácsolni, festeni, vagy éppen ékszert készíteni. Berkesné Ficzek Zsanettel, az Angel wings jewel tulajdonosával beszélgettem, aki úgy döntött, két gyermek édesanyjaként saját vállalkozást indít .

Hordozókendőkből készítesz gyönyörű lencseékszereket. Honnan jött az ötlet?

Mindig is imádtam az ékszereket, a csillogást, szeretek különleges lenni! Kreatív és spirituális lélek vagyok. Már kisfiamat is hordoztam, most pedig a kislányom utazik előszeretettel a hátamon nap mint nap. A babahordozó kendők szeretete innen ered, egyszerűen imádom a pihe puha hordozókendőket. Jó pár ilyen megfordult már nálam, szeretem kipróbálni az új anyagösszetételeket is.

Mindig is vállalkozó szerettél volna lenni?

Régóta szerettem volna vállalkozást indítani, de valahogy nem találtam meg az igazit, hogy mi is az amivel szeretnék foglalkozni. Tavaly történt az életemben több olyan dolog, mely gyökeresen megváltoztatta az életem. Ekkor jött az ötlet, hogy ékszereket szeretnék készíteni. Először a bőrökkel ismerkedtem meg, ezekből kezdtem dolgozni. Majd elővettem kendő darabjaim és újra szerelembe estem általuk. El is kezdtem készíteni üveglencsés ékszereim. Mára ez lett a fő profilom.

Az ékszereid meseszépek! Mit érdemes tudni róluk?

Termékeim javarészt varrási és szabási anyagmaradékokból (bőrökből) és babahordozó kendő anyagokból, darabokból készülnek, a környezet tudatosság jegyében. Ásványokkal és gyöngyökkel teszem különlegessé őket. Nemesacél (allergénmentes!) ékszeralkatrészeket használok általában, de minőségi bizsuk is megtalálhatóak a kínálatban. Ásvány ékszereim programozva is tudom küldeni, reiki energia segítségével.

Nem csak készíted az ékszereket, de workshopokat is tartasz. Mit tanulhatunk egy ilyen workshopon?

Mindenki elkészítheti a saját ékszerét egy kellemes, jó hangulatú alkotó közösségben. Szuper kikapcsolódás, mely által csodás ékszerrel gazdagodik minden résztvevő.

Hogy telik egy munkanapod gyerekek és vállalkozás mellett?

A gyermekeimmel töltött idő és a vállalkozásom teljesen összhangban van egymással. Reggeli és esti óráim mindig a munkával telnek. A napközbeni alvásidőket is szuperul ki tudom használni például. Online folyamatosan elérhető vagyok, így állandó a kapcsolat mindenkivel. Mindemellett marad időm a háztartás vezetésére és egyéb teendőimre, mégha hihetetlenül is hangzik. Amikor a vállalkozásommal kapcsolatos hosszabb időt igénybe vevő feladataim vannak, akkor a családom segítségét kérem, ilyenkor ők vannak a gyermekeimmel. Nagyon fontosnak tartom a tervezést, ez segít a harmónia megőrzésében, könnyebb elvégezni a napi feladatokat! Mégha 2 kisgyermek mellett sokszor nem tervszerint történnek is az események, mégis jól lehet ezeket kezelni. Átláthatóbbak a napi feladatok, fontossági sorrend alakul ki, így eredményesen, pozitívan zárjuk a napot mind a családom mind a vállalkozásom szempontjából!

Mit javasolnál azoknak az anyukáknak, akik saját kézműves vállalkozáson gondolkodnak?

A legfontosabb amiről először is beszélnék, hogy szinte minden kezdő vállalkozó tele van kétségekkel és félelmekkel. Ez természetes, nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel! Kisgyermekes anyukák esetén ez méginkább igaz, hiszen a munkába való visszatérés nem épp egyszerű a gyermek/gyermekekkel otthon töltött idő közben és után. Érdemes a vállalkozás elindítása előtt tájékozódni vállalkozói, business és marketing témakörökben. Javasolnám egy célkitűző tanfolyam és  egy mentor program elvégzését is, ezek kellő bátorságot, erőt, motivációt adhatnak az első lépések megtételéhez! Segítenek a félelmeket elengedni, hisz minél inkább tudod mit szeretnél mik a céljaid és tájékozottabb vagy, annál biztosabban meg tudod határozni milyen jövőt szeretnél!

Volt idő, amikor szó nem lehetett válásról. Amikor a szerelem nem volt a házasságkötés előfeltétele, sőt. Amikor ki kellett bírni, össze kellett szokni akkor is, ha jó volt egy kapcsolat, és akkor is, ha ártalmas. Ma már máshogy van. Keressük és megéljük a szerelmet, mi választunk. Aztán az idő próbálját vagy kiállja a szerelmünk, vagy nem.

Nem kérdés, hogy mennyire meghatározó, ki az, aki mellettünk van. Egy jó kapcsolat ispirálhat, szárnyakat adhat, védelmezhet, míg egy rossz kapcsolatban teljesen tönkre mehetünk. Elveszthetjük személyiségünket, lelkesedésünket. A boldogtalanság ölni képes. 

Egészséges, boldog gyermeket szinte lehetetlen olyan családban nevelni, ahol a szülők nem szeretik egymást. Mennyivel jobb olyan családban élni, ahol Anya és Apa szereti egymást, összetart. Ahol a gyerekek azt látják, hogy a szülők várják a találkozást, örömmel térnek haza, Apa virágot hoz Anyának, gyakran megölelik, megpuszilják egymást, szeretnek beszélgetni egymással. Vannak ugyan viták, de látják a kibékülést, a megoldást is. Ezek a gyerekek a lehető legjobb útravalót kapják az élethez még akkor is, ha esetleg anyagilag kevesebb jut nekik, mint másnak.

De mitől lesz egy párkapcsolat hosszan jó? Természetes, hogy szembesülünk a másik hibáival. Az is természetes, hogy az élet gyakran nehéz, váratlan helyzeteket hoz. Van, amikor nehezebb szeretni a másikat, van, amikor a pokolba kívánjuk az egészet, viszont az  utóbbi negyven év kutatásai  azt mutatják, hogy felismerhetőek a párkapcsolati problémák, tenni lehet azért, hogy ne fusson egy házasság zátonyra. 

John M. Gottman, a Washingtoni egyetem professzora szerint a jó párkapcsolat alapja a bizalom és az egymás iránti elkötelezettség. Ami pedig nagyon fontos, hogy a párunkról  tárolt információk frissek legyenek. Tudjuk aktuálisan, hogy épp melyik a kedvenc előadója, étele, filme, színe, mi inspirálja, mik az aktuális vágyai, mi okoz neki örömet, és mi nem. Egy 5-10-20 éves kapcsolatnál már szinte biztos, hogy nem az az ember van mellettünk, akit egykor megismertünk. Ismerjük meg újra és újra!

A kutatások szerint a válásokkal végződő házasságoknál a férj 84 százalékban észre sem veszi, hogy a felesége éppen kapcsolódni próbál hozzá, ugyanez az arány a működő kapcsolatok esetében csak 19 százalék.

Gottman azt tanácsolja, hogy érjük el, hogy a párunk úgy érezze, ott van, ahol lennie kell. Ezt úgy tudjuk, ha optimistán szemléljük a párunkat. Fejezzük ki a szeretetünket és csodálatunkat a párunk felé a mindennapokban is.Az önbeteljesítő jóslatok nem csak a gyereknevelésben, de a párkapcsolatban is működnek. A konfliktusainkban keressük mindig a megoldást, ha pedig valamin nem tudunk változtatni, úgy döntsük el, képesek vagyunk-e együtt élni ezzel.

A jó párkakocsolat mindkét fél részéről fáradságos munkát igényel. Egy szoros kötődés kialakítása nagyon könnyű, viszont fenntartani már annál nehezebb. A jó hír, hogy a jó párkapcsolat tanulható, csak foglalkoznunk kell vele. Ha nem teszünk a házasságunkért, akkor automatikusan a hanyatlás felé sodorjuk azt. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

Már látom is lelki szemeimmel a vérhabos felháborodást, miszerint hogy képzelem, aki Facebookozik, az nem boldog?Szerintem ehhez először definiálni kellene a boldogságot. Vendégposzt következik Erenya tollából.

Mai rohanó világunkban a boldogságot sokan a magasfokú, izzó eufóriával azonosítják. És erre vágynak, pedig még sejtszinten is alkalmatlanok vagyunk ennek befogadására, még az endorfinhoz is hozzászoknak egy idő után a sejtjeink, az Élet meg pláne nem olyan, hogy ezt állandóan biztosítaná nekünk.

Viszont a Facebook folyton pörgő, végtelen szalagja ezt az illúziót kelti, és az illúzió sok esetben előbbrevaló a józan észnél. Könnyű belecsúszni. Magam sem vagyok kivétel. Sok-sok régi, felesleges, visszatekintve cikinek is tűnő postomat moderáltam az idők során, bár tudom, ami egyszer kikerült, az nem tüntethető el nyomtalanul. És mégis...

Van az aktívan Facebookozó anyáknak egy típusa, az elkötelezett "celeb anyukák". Reklámoznak vagy szebb szóval képviselnek egy meggyőződést, egy misszót, egy szolgáltatást, egy életmódot, egy terméket. Sok esetben a saját terméküket. Ezektől az anyukáktól vevő- es baráti körük egyaránt megköveteli az aktív Facebook jelenlétet, a családjukba való betekintést. Erőt, segítséget, "nemvagyokegyedül"-érzést nyújtanak sok más anyának. Ez csodálatosan rendben van.

Van azonban az anyukáknak egy titokzatos csoportja, akiket én végtelenül csodálok. Azok a némán boldog anyukák. Akik úgy boldogok, ahogyan Fekete István írja: "Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe..." Akiknél mintha nem történne soha, semmi. Legfeljebb évente egyszer-kétszer egy szülinap, kirándulás vagy Farsang. Vagy egy különleges sütemény.

Persze ha közelebb nézel, megtudhatod, hogy ezek az anyukák se mindig boldogok. Az ő gyerekeik is hisztizve verik magukat a földhöz naponta többször. Előfordul, hogy az ő gyerekeik is heteket töltenek kórházban. A boldog anyukának is van, hogy beszól valami ordas bunkóságot a munkából hazatérő túlterhelt férj, de a rendíthetetlen, boldog anyuka nem rohan azonnal háborogni a Facebookra a többi anyukának, hogy már megint mit mondott az a rohadék; mert tudja, hogy lehet, hogy holnap este kacagva fogja gyurmázni a gyerekeket a kanapén, miközben anya végre megmossa a haját. Holnapután meg lehet, hogy pizzát rendel, hogy fáradt párjának ne kelljen vacsorát főznie.

A boldog anyukának is van konfliktusa az anyósával. A boldog anyukák életében is van fogzás, rotavírus, kötőhártya-gyulladás és szemöldökhúzogató pedagógus, de a boldog anyuka ezt nem tudatja a nagyvilággal. Esetleg leírja neked priviben. Vagy áthív egy kávéra. A boldog anyukának is legalább annyi mesélnivalója, nyűgje, baja van, mint bárki másnak, de hisz benne, hogy meg tudja oldani ezeket a saját kis körein belül. Barátságai értékesek és valódiak. A boldog anyuka pontosan tudja, hogy bár egy hasfájós, lázas éjszaka olyan, mintha sosem érne véget, valójában az évek úgy szállnak el, mint egy pillanat. Megélik a flow-t, úsznak az Élet áramlatában, egyszer fent, egyszer lent. Lehet, hogy nem is boldogok ők, csak egyszerűen... bölcsek?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk facebookon szeretettel várunk!