Csercsa-Kincses Anita blogja az anyaságról

nem csak anyukáknak

Babát szeretnél? Így készülj fel rá!

2019. november 29. 13:10 - Ypszilonanyu

A te életedben is elérkezett a pillanat, amikor egyre jobban vágysz egy kisbabára? Tapasztalatból tudom, milyen nehéz a gólyára várakozás. Ez egy olyan dolog, amit nem irányíthatunk, bármennyire is szeretnénk. Amikor viszont beköszönt a várva várt csoda, mégis hirtelen minden a feje tetejére áll. 

shutterstock_202543930_20145.jpg

Sok vicces jó tanács született gyakorló szülők tollából leendő szülőknek a témában, én egy picit másképp közelíteném meg a felkészülés időszakát. Amikor gyermeket tervezünk, vagy éppen várandósok vagyunk minden gondolatunk a baba körül forog. Amikor pedig megszületik a kisbabánk, sok olyan nehézséggel szembesülünk, amit egy kis felkészüléssel megelőzhetünk vagy könnyebbé tehetünk. Ha az alábbi kérdésekkel foglalkozol, felkészültebb leszel és sok vitától és bosszúságtól kíméled meg önmagad és a családodat.

1.Mit várhatok a páromtól apaként?

Ha babát terveztek, bizonyára stabil a párkapcsolatod.Túl vagytok már néhány veszekedésen és kibékülésen, ismeritek és szeretitek egymást. Megtanultátok, hogy együtt mindenre képesek vagytok. Mindketten nagyon vágytok már a gyermekáldásra. Ez nagyon jó alap, mégis a házasságok nagy része a gyermekáldást követően megy tönkre, a gyermek 2 éves kora előtt pedig a legtöbb válás le is zajlik, ami azt jelenti, hogy maga a párkapcsolat már jóval előtte megromlott.Persze nem minden kapcsolat megy tönkre gyermekvállalás után, viszont minden kapcsolatot kivétel nélkül próbára teszi. Ha boldog családot látsz kiegyensúlyozott, egymást szerető és tisztelő szülőkkel, akik párként is boldogok, biztos lehetsz benne, hogy komoly munka és sok vita, beszélgetés előzte meg náluk is ezt az idilli állapotot. 

Még mielőtt teherbe esnél, gondold át, mit vársz, illetve mire számíthatsz a párodtól!

  • Beszélgessetek, hogyan képzelitek el a gyermekeiteket! Egyeznek a nevelési elveitek? Milyen volt a gyerekkorotok, és hogyan értékelitek azt? Mit csinálnátok másképp, mint a szüleitek?
  • Mikor szokott a párod hazaérni a munkából? A gyermek születése után ez valószínűleg nem fog változni, esetleg, ha messzebb költöztök, vagy plusz munkát vállal, akkor még később ér majd haza.
  • Mennyire oszlanak meg jelenleg a háztartási teendők közöttetek, és ez hogy alakul majd azt követően, hogy te otthon maradsz a babával? 
  • Mit csinál szabadidejében, van-e valami hobbija és ez fog-e változni a gyerek születése után?
  • Hogyan fogtok időt szánni magatokra és egymásra a gyerek születése után? Ki tud ebben segíteni majd nektek?

A legtöbb konfliktus abból adódik, hogy nagyon másképp képzeli el a nő a gyermekvállalást, mint a férfi. A friss édesanyák gyakran azzal szembesülnek, hogy míg az ő életük teljesen megváltozott, a párjuk a nap nagy részében távol van, utána még gyakran időt szán az addigi hobbijára, barátaira, kollégákkal való munka utáni beülésekre. Mivel a nő nem dolgozik és otthon van, így az otthoni teendők nagy része rá maradnak, és gyakran egyedül érzi magát. A férfiak amikor apává válnak bármikor, amikor foglalkoznak gyermekükkel elismerő pillantásokkal találkoznak, míg az édesanyák gyakran úgy érzik, semmi nem elég jó, amit tesznek. 

Az intimitás spontaneitása kisgyerekes családoknál nagyrészt megszűnik, mindent tervezni kell. Ha el akartok menni valahova, valakinek vigyáznia kell a picire. Ha összebújnátok, vagy megnéznétek egy filmet, amíg a pici alszik, lehet, hogy 3-4x meg kell szakítanotok. Gyakran azon kapják magukat a szülők, hogy az addigi tartalmas beszélgetéseik lerövidültek, és már csak a gyerek, illetve a teendők körül forognak. 

Mindenre van megoldás, és minden nehézség ellenére életetek legjobb döntése a gyerekvállalás, de nem árt még azelőtt átbeszélni a fontos kérdéseket, mielőtt bele kerültök egy spirálba, amiből nehéz kikeveredni. Inkább most vitatkozzatok és egyeztessetek, mint egy újszülött feje fölött. Ha beszéltek ezekről a kérdésekről, nem lesznek irreális elvárásaitok egymással és önmagatokkal szemben, és továbbra is szerető és támogató társai lesztek egymásnak.

2. Kik is lesznek gyermeked nagyszülei?

Mindenki tudja, hogy a párjának szülei is vannak. Az nagyon jó, ha elfogadnak a párod szülei és jó a viszony közöttetek, azonban ha gyermeketek születik, nem csak ti lesztek szülők, hanem a szüleitekből nagyszülők lesznek és ez mindenkinek nagyon új terep. Gyakori probléma ilyenkor a friss családoknál, hogy a nagyszülők teljesen rájuk telepednek, határokat lépnek át és konfliktust generálnak a párkapcsolatban. Jó szándékból teszik persze, hiszen nekik is fontos az unoka, és gyakran tényleg segítségnek szánják azt, amitől a más a falra tud mászni. Az is előfordul, hogy ti azt várnátok, hogy a nagyszülők aktívabbak legyenek, miközben ők nem óhajtanak, vagy nincs lehetőségük aktív részt vállalni családotok életében. 

A gyerekeknek szuper, ha vannak nagyszüleik, a nagyszülőknek sokat jelentenek az unokák, és nektek is jó fog jönni, ha időnként ki tudtok mozdulni kettesben gyerekek nélkül is, de ehhez fontos, hogy előre átbeszéljétek, mit szeretnétek, és mit nem, azt pedig kommunikáljátok szüleitek felé is.

7800960-shutterstock_631135961-1543313838-728-abd5a5af65-1543322716.jpg

3. Mennyire vagy gyakorlott háziasszony?

Míg régen elképzelhetetlen lett volna úgy férjhez menni, hogy ne tudjon egy lány főzni, mosni, takarítani és varrni, ma már életben maradunk ezen tudások nélkül is, ráadásul a háztartási teendők is egyre inkább közössé váltak. Gyerekkorunktól kezdve mi már inkább csak kognitív képességeinket fejlesztjük. Amíg csak ketten vagytok, ráadásul mindketten dolgoztok és a nap nagy részét nem otthon töltitek, úgy nem igényel komolyabb tudást a bevásárlás, ételkészítés, néhány ruha kimosása és az időnkénti rendrakás.

A gyerek születése után viszont már nagyon jól tud jönni, ha minden a kisujjadban van. A leginkább azzal tudod megkönnyíteni a gyermek születése utáni időszakot, ha nem egy kisbabával és kialvatlanul kell megtanulnod, hogyan moss, teregess, vegyél ki foltokat ruhákból, kanapéból, hogyan érdemes pakolni, rendet rakni, takarítani, maszatokat eltávolítani. Az is jó, ha tudsz néhány ízletes, tápláló és nagyon gyorsan elkészülő ételt fejből, ami annyira a kisujjadban van, hogy fél zombi állapotban is el tudod készíteni. 

234862-anya-anyasag_775x400.jpg

4.Hogyan tarthatod meg a barátaidat?

  • Figyeld meg, kik azok, akiket barátaidnak tartasz?
  • Milyen programokat szoktatok csinálni?
  • Miről szoktatok beszélgetni?

Kisbabád születése után a gondolataid leginkább a gyermeked fejlődése és gondozása körül fognak forogni. Sűrűn meg kell etetned, pelenkát cseréni, fontos lesz számára a kiszámítható, biztonságos közeg. Nem tudsz már úgy jönni-menni vele, mint azelőtt. Mivel gyakran éjszakázol, így kevésbé lesz már kedved esti programokat csinálni.

Ha a barátaidnak még nincs kisgyereke, úgy egy ideig nagyon más lesz az időbeosztásotok, és az érdeklődésetek.Sok friss anyukát nagyon bánt ez a helyzet, de nem kell tőlük végleg elköszönni. Nem biztos, hogy tudják, hogy neked mire lenne szükséged. Mire ők végeznek a  munkahelyükön, te már kezded a fürdetést, altatást, a hétvégék is másról szólnak, és csak úgy váratlanul sem szeretnének betoppanni hozzád. A tartós barátságok mégis meg fognak maradni, ha tesztek érte. Akikkel addig csak munkáról beszélgettetek, egy hobbi vagy egy törzshely köré szerveződtetek, azok a kapcsolatok valószínűleg le fognak épülni, és helyükre lépnek a baba-mama klubokban, játszótéren megismert anyukák. Az igazán mély barátságok viszont megmaradnak. Ők azok, akik bármikor készek segíteni, szívesen beszélgetnek veled, elmennek a világ végére is meglátogatni, ha messze költöztök.Lehet, hogy sokáig nem tudtok összeszervezni egy találkozót, de amikor találkoztok, ott folytatjátok, ahol abbahagytátok.  

17515582_1055620_762bd7db1b652a97de5a8c5c85a60ce7_wm.jpg

5. Sportolsz valamit? 

Ha eddig nem mozogtál rendszeresen, most kezdd el! Gyakran hallani, hogy a terhesség alatt felszedett kilók nehezen mennek le. Azok, akik rendszeresen mozogtak és kiegyensúlyozottan étkeztek a terhesség előtt is, kevésbé híznak el, és hamarabb vissza is szerzik alakjukat, fittségüket és lendületüket. Akik a gyerekvállalás során elhíznak és úgy is maradnak gyakran már a várandósság előtt sem mozogtak, és volt is kisebb-nagyobb felesleg rajtuk. Ahogy a háztartással kapcsolatos teendőket is jobb szülés előtt megtanulni, a rendszeres mozgást is jobb előtte rutinná tenni. A mozgással nem csak az alakodnak teszel jót, hanem a közérzetednek is, és sokkal könnyebben fogod bírni a másállapotot, a szülést és az utána lévő időszakot. 

Hasonló tartalmakért csatlakozz facebook közösségünkhöz, keress instán, vagy nézz szét a  websopon, szeretettel várunk!

komment

Kell-e a Halottak Napja egy kisgyereknek?

2019. november 01. 14:39 - Ypszilonanyu

Halottak Napja kapcsán szülőként sokan elgondolkodunk, vajon való-e ez egy kisgyereknek? Vajon kivigyük a temetőbe, menjünk egyáltalán? Beszéljünk neki a halálról? Mit válaszoljunk a rázós, és gyakran szívünkbe markoló kérdéseikre?

candle.jpg

Felnőttként a halál, az elmúlás lehet nagyon félelmetes és fájdalmas. Elveszteni egy közeli szerettünket, esetleg látni a hosszú betegségét, szenvedését, ahogyan egy számunkra kedves emberből elfogy az élet, belegondolni, hogy soha többé nem látjuk a mosolyát, nem foghatjuk a kezét, nem beszélgethetünk már az élet dolgairól egy tál sütemény felett szívbe markoló érzés. 

Megszoktuk, hogy az életünk legtöbb kérdésében mi döntünk, sok mindenre van ráhatásunk, de legyünk bármilyen tudatos, egészséges emberek, a halál fölött nem rendelkezhetünk. Szembesülünk saját múlandóságunkkal, félelmeinkkel, fájdalmainkkal is ilyenkor. Bár világnézeti kérdésekben különbözően gondolkodunk, sokan hisszük, hogy elveszített szerettünk csak testben múlt el, és bár bízunk abban, hogy nem múlt el teljesen, sőt, már egy sokkal jobb helyen van, nincs olyan ember, aki ne érezne gyászt elhunyt szerette iránt. 

Jogos a kérdés, hogy kell-e ez egy kisgyereknek? Szabad-e terhelni őket ezzel? Nem túl kicsik-e ahhoz, hogy ilyen súlyos kérdésekkel szembesüljenek?

Én azt gondolom, hogy jól tesszük, ha bevonjuk őket saját szintjükön a családi eseményekbe, így bárhogyan is emlékezik a család Halottak Napján, ott helye van a kisgyereknek is. 

Miért gondolom így? 

A kisgyerekek működése nagyon más, mint a miénk. Nem csak kisebbek és tapasztalatlanabbak nálunk, de teljesen máshogyan működnek, mint mi. Kíváncsiak mindenre, szeretnék megérteni a világot a maguk sajátos módján,és ha megfelelő válaszokat kapnak, nem ijednek meg, sőt inkább megnyugszanak.

Nagyon érzékenyek a mi lelki történéseinkre. Folyamatosan, zárt ajtók mögött is fülelnek, és próbálnak értelmet találni mindennek, amit látnak vagy hallanak. Egocentrikus világképük miatt mindent önmagukra vonatkoztatnak. Így lehet az, hogy egy veszekedés, válás során gyakran önmagukat hibáztatják, és ugyan így lehet az is, hogy tudják, a napocska az ő énekük miatt sütött ki. Mindenben az értelmet és a kapcsolódást keresik, és ha mi nem vonjuk be őket, nem adunk válaszokat, akkor ők fognak kitalálni valamit. Esetleg azt, hogy Anya miattuk szomorú, és mivel a nagyi egyszer csak váratlanul eltűnt, és erről nem beszél senki, lehet, hogy egy gonosz mesebeli lény vitte el, aki elviheti őt is, vagy az anyukáját is bármikor. Vagy ha azt látta, hogy a nagyit elvitte a mentőautó, utána pedig nem tért vissza, egy világ dőlhet össze benne, hiszen eddig úgy tudta, hogy a mentőautó segíteni jön, és meggyógyítja az embereket, most pedig elrabolt valakit, akit szeretett... 

A kisgyerekek életében elengedhetetlenül fontos a mese és a játék. Egyszerre fejlődnek vele, és dolgozzák fel a feszültségeiket, félelmeiket. Naponta találkoznak a halállal, csak mi esetleg nem vesszük észre. A mesében, ahol a jó legyőzi a rosszat tulajdonképpen megöli őt. Amikor lecsapunk egy szúnyogot, eltaposunk egy csigát, lát egy elütött macskát, kutyát az úton szembesül a halállal. De akkor is, amikor féltjük őt az úton átkeléstől, és emlékeztetjük, hogy elütheti az autó. 

Nem tudják pontosan, hogy mi is az, hogy nincs többé, de azt igen, hogy olykor az állatok is, emberek is meghalnak. Ha megfigyeljük a játékukat, gyakran ki is játsszák ezt a jelenséget magukból. Kardoznak, lövöldöznek, legyőzik egymást azt kiabálva, hogy meghaltál! Az autókkal összeütköznek, elütik a járókelőket, akik meghalnak. Előfordul, hogy jön a mentő, és halottakat kelt életre, hiszen a játékban minden előfordulhat, de mégiscsak eljátsszák, foglalkoznak vele, és ez nem is baj. 

A gyermekeket nagyon jól védi a saját képzelőerejük. Bármi, amiről beszélgetünk, amit hallanak átmegy egy szűrőn, és kizárólag az jut el hozzájuk, ami nem árt nekik, amire elég érettek már. Így ha kérdeznek, ne féljünk válaszolni, de arra figyeljünk, hogy csak a kérdésükre válaszoljunk, hiszen ő azt tudja befogadni, azzal szeretne tovább dolgozni, nem egyéb extra információval, amire nem volt kíváncsi.

meseolvasasi-szokasok-standard-evgenyatamanenko-istock-673183158_default.jpg

A Halottak Napja lehet egy szép családi ünnep is. Bár fáj elveszteni azokat, akiket szerettünk, viszont jó érzés emlékezni rájuk. Meséljünk a gyerekeknek elhunyt családtagjainkról! Nézegethetünk régi képeket, videókat, ha van, megmutathatjuk, milyen tárgyaink vannak, amiket tőlük kaptunk, és miért kedvesek számunkra. Elmesélhetjük, mit tanultunk tőlük, miért szerettük őket. A gyerekek szívesen hallgatják a családi történeteket, nem mellesleg a személyiségfejlődésük szempontjából is fontosak ezek a mesék. 

Ha kimegyünk a temetőbe, a kisgyermek nem halottakat, csontokat és hamvakat lát, hanem egy különleges csodavilágot. A temetőbe lépve ezernyi gyertya pislákol, koszorúval, virágokkal feldíszített sírokat, érdekes motívumokat, hatalmas fákat vesz észre. Ne féljünk hát bevonni, magunkkal vinni őket! Gondoljunk erre a napra is úgy, mint egy szép családi eseményre, amitől mindannyian többek leszünk. 

Hasonló tartalmakért csatlakozz facebook közösségünkhöz, keress instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!

 

komment

A szó amit keresel az, hogy bocsánat, kisköcsög

2019. október 30. 17:39 - Ypszilonanyu

Szinte biztos, hogy mire felnevelünk egy gyermeket, átéljük néhányszor a nyilvános hisztit, és a járókelők nyilvános megjegyzéseit. Rosszul esik. Ott és akkor nagyon nehéz, de aztán tovább lépünk. Tudjunk, hogy ez csak egy korszak, elmúlik, és a következő percben már mosolyogva játszunk és nevetünk gyermekünkkel. De mi van azokkal a szülőkkel, akiknek a gyermekük másként működik? Aki tudja, hogy a kiborulások a dackorszak elmúltával sem múlnak majd el, és aki emiatt lassan már fél utcára, közösségbe menni? 

Képtalálat a következőre: „hiszti”

A történet egy kedves ismerősömmel esett meg, aki egy nagyon különleges és kedves autista kisfiút nevel.

A szó amit keresel az ,hogy bocsánat ,kisköcsög! Ez az a mondat, ami nyáron örökre az emlékezetembe vésődött. 

Éppen nyaraltunk, végre együtt pihenhetett az egész család. A strandon a 6 éves kisfiam, Misi meglátott egy különleges biciklit, ami felkeltette az érdeklődését. Oda ment hozzá, nézegette, beszélgetett a nénivel, akié a járgány volt. 
Majd beütött a baj...
Kedvesen elköszöntünk, de ekkor Misi véletlenül elbotlott a bicikliben, ami rázuhant a lábára és csúnya sebet ejtett rajta. A fiam nehezen viseli a fájdalmat és őrjöngeni kezdett. Hangosan káromkodott, hülye néni, hülye néni, ezt ismételgette fájdalmában. A hölgy és én is megdermedtünk, hiszen egyikünk se számított ilyen reakcióra egy sérülés miatt.
Próbáltam megnyugtatni a fiamat, ami kisvártatva sikerült is, amikor a hölgy kedves barátja úgy gondolta, mindenképpen bele kell szólnia a helyzetbe.
Ekkor hangzott el a címben szereplő mondat a férfi torkából jó hangosan a homokozó másik feléből. Így aki addig nem ránk figyelt, ezek után beállhatott a nézők sorába.   
Természetesen szégyenembe majdnem elsüllyedtem... Itt vagyok én a kisköcsög anyukája, aki még gyereket nevelni se tud.
Megnyugtattam Misit, felvilágosítottam az úriembert, hogy a fiam autista, majd távoztunk a helyszínről.
Hazafelé még igyekeztem lenyelni a könnyeimet, majd otthon bezárkózva kisírtam magam.
És az egészben mi a legrosszabb? 
Az, hogy azt mondtam a fiamnak, hogy nincs is kedvem ezentúl elmenni sehova mert soha nem tudhatom mikor égünk le. Nem vagyok erre büszke azóta is kínoz a bűntudat.. Hiszen nem ő tehet róla.
Mégis az egész annyira nehéz.
Ez csak egy történet a sok közül amit mi autista gyermeket nevelő szülők átélünk.
Sokszor megfordult a fejemben, hogy inkább ki sem mozdulunk...
Hasonló tartalmakért csatlakozz facebook közösségünkhöz, keress instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!
komment

A népi játék, mint ősi erő

2019. szeptember 17. 14:21 - Ypszilonanyu

Vendégposzt Besenyei Andi tollából

A játék a gyerekek elsődleges örömforrási lehetősége, és ezzel együtt a legjobb tanulási módszer az életkori sajátosságaikból adódóan. Játék közben felfedez, utánoz, másol, gyakorol, logikai folyamatokat épít, társas kapcsolatai élénkülnek, együttműködő és szociális kompetenciái, társas együttműködése fejlődik. Ezzel egyidejűleg a mozgás, mint alaptevékenység foglal helyet életükben.

És most még általánosságban beszéltem a játékról, mint közösségi élményről. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, mit is rejtenek a részletek…

Mondhatjuk, hogy szerencsém van, hiszen táncos szülők gyermekeként egy olyan kulturálisan gazdag kisfaluba születtem, ahol a helyi hagyományok még ma is élnek, virágoznak és generációról, generációra tovább öröklődnek. De nem mindenkinek van ennyire központi helyen az életében a kultúra.

A kérdésem az, hogy MIÉRT IS NEM?

  • Miért van az, hogy megválasztjuk kérünk e ebből?
  • Miért van az, hogy az óvodai nevelés során választható, hogy a néphagyomány, a kultúra és identitás egy-egy szelete bekerül e a gyerekek mindennapi életébe?
  • És a legfontosabb! Miért kell erős marketing, hogy magunkénak és alapvetőnek érezzük azt, ami valóban a miénk?

Félreértés ne essék, NEM a néptáncoktatásról beszélek! �

A képen a következők lehetnek: 5 ember, , mosolygó emberek, ülő emberek

A kultúránk szerteágazó, és ezek alkotóelemeit egy laikus is azonnal fel tudná sorolni. Hisz volt már kézműves vásáron, népi játszóházban, népmese előadáson, táncházban… Vagyis találkozott a marketinggel! Ezek mind egy tőről fakadnak, és ezek adják a kultúránk és identitásunk alapját. EBBŐL ÉPÜLÜNK FEL! Éppen ezért nagyon fontos szerepet kap már kisgyermek korban a népijáték. A népijáték alapvető funkcióját tekintve nem pont azt a cél szolgálta, mint ahogy ma ismerjük és ahogy a gyerekek találkoznak vele. A népijátékoknak nagyon fontos szocializációs szerepük volt, hiszen már a születéstől kezdve végig kísérték a gyerekek életét. Gondoljunk azokra az ölbélijátékokra, amiket újszülött, csecsemő, majd kisgyermek korban is játsz(hat)unk a gyerekekkel. Szerintem minden édesanya ismer legalább 3 altatót, höcögtetőt, arcsimogatót, ringatót, dúdolót…Ezeket elsősorban akkor alkalmazzuk, amikor nyugodt körülményt szeretnénk a babának, altatjuk őket. Újabb visszacsatolás, az éneklést hívjuk segítségül! �

Az anya és gyermeke között lévő kapocs vitathatatlanul a legerősebb dolog, ami létezhet. Ezt a kapcsolatot minden közös éneklés – az is közös, ha énekelsz a babádnak, hisz hallgatja és tárolja a memóriája és a nyugalom érzetéhez társítja -, játék, mondókázás és aztán persze majd a mozgásos – táncos élmények még inkább felerősítik.

A közös mondókázás élménye egy örök emlék marad. Bennem a mai napig élnek olyan mondókák, sőt dalok is, amikre nem emlékszem, hogy hol tanultam. Még szerencse, hogy anyukám viszont igen! �

Aztán eljutunk oda, hogy mozgás is társul a dalokhoz, mondókákhoz és a gyermek számára, ez már táncélmény. Miért is? Mert zenére ugrálunk, szaladunk, lépünk, vagy csinálunk bári olyan mozgásformát, ami az életkorának és igényeinek megfelelő.

Bátran mondhatom, hogy a népi játékok, népzene, néptánc segítségével a gyerekek megismerik kultúránkat, hiszen ezek mind identitásunk részeit képezik.

Hiszem, hogy a játék minden alapja, hogy mindenkinek szüksége van rá, minden életkorban!

Besenyei Andi

www.toppanto.hu

https://www.facebook.com/toppanto/

Hasonló tartalmakért csatlakozz facebook közösségünkhöz, keress instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!

 

 

komment

Hogyan vészeljük át az óvodai beszoktatást?

2019. szeptember 13. 11:23 - Ypszilonanyu

Az ősz beköszöntével sok pici gyermek engedi el édesanyja kezét, és lépi át az óvoda küszöbét. Nem kisbabák többé, hanem nagy óvodások. Az óvodakezdést, az elválást anyaként gyakran nehezebben éljük meg, mint a gyermekünk. 

Nem véletlen, hiszen míg gyermekünket magával ragadják az események, egyik percben sír, mert nem szeretné elengedni anyát, a következőben már egy érdekes játékkal játszik, majd boldogan szalad az udvaron és viszik magával az események, addig mi pontosan tudjuk, hogy ez egy korszak vége, kisbabákból nagy ovis lett, egyedül kell helytállnia, nélkülünk. 

Érdekes időszak ez anyaként, főleg, amikor első, vagy egyetlen gyermekünkkel éljük át. Annyira intenzív időszak az első néhány év. Amint megtudjuk, hogy kisbabánk lesz, nincs megállás. Átérezzük a határtalan szeretet és felelősség súlyát. Kezdetben csak mi érezzük a jelenlétét, mozgását, bennünk növekszik, majd megszületik az a törékeny, csöpp kis ember, mi pedig anyatigrissé változunk. Minden áron segíteni, óvni, védeni szeretnénk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ő boldog legyen.

Egyik percben még aggódva figyeljük, mikor fog átfordulni, felülni, elindulni, a következőben meg már szalad, mindent egyedül szeretne csinálni, önálló akarata, véleménye van mindenről, és állandó harcokat vívtok egymással. 

Ez pedig így van rendjén. Nagyon nehéz átadni gyermekünket egy óvónéninek. Aggódunk, hogy fog helyt állni. Mi lesz, ha bántani fogják a többiek? Mi lesz, ha nem értik meg, mit szeretne mondani? Vajon kap-e segítséget, ha szüksége van rá? Eszik-e majd eleget, hogy fog elaludni nélkülünk? Mi lesz, ha hiányzunk neki? Nem lesz törés ez a kapcsolatunkban? Annyi kérdés kavarog bennünk ilyenkor. . 

Lehetséges, hogy otthon több játéka van, mint az óvodai csoportban. Lehetséges, hogy változatos programokkal, foglalkozásokkal nagyon jól fejleszted gyermeked otthon. Lehet, hogy sok kis baráttal jártok össze, így azt gondolod, hogy szociálisan is fejlődhet otthon elég jól. Viszont amíg ott vagy mellette, nem sajátít el olyan készségeket, amit egy óvodai környezetben, ahol nem áll anya a háta mögött igen.

Nem szeretjük ezt hallani, de egy egészséges személyiségfejlődéshez szükség van konfliktusokra is, amik előrébb visznek a fejlődésben. Tapasztalati tanulás alapján sajátítjuk el, hogyan viselkedjünk társaságban, hogyan alkalmazkodjunk, hogyan védjük meg a határainkat. Hogyan viselkedjünk úgy, hogy szeressenek, elfogadjanak, akarjanak játszani velünk? Kivel érdemes barátkoznunk, és kivel nem? Tudnunk kell, hogy vannak olyan emberek is, akik nem szimpatikusak, nem jó fejek, és mit tegyünk velük? Jó, ha megtapasztaljuk, milyen egy közösség részévé válni.

Képtalálat a következőre: „beszoktatás”

A közösségnek van húzó ereje is. Ha nem értik meg minden szavam, hát majd szebben beszélek, hogy megértessem magam. Ha már mindenki tud szépen öltözni, enni, én is megpróbálom. Ha együtt játszunk, a többiektől sok új dolgot is tanulhatok és megtapasztalhatom, mennyire jó együtt lenni. Ha valaki nagyobb, azt figyelem, ha kisebb, vagy még nem olyan ügyes, mint én, annak segíthetek és átélhetem, hogy valamit én már tudok, valamikor én vagyok a nagy. 

Biztosak lehetünk benne, hogy az óvodában lesz, amikor elesik, lesz, amikor csúfolják, amikor kivesznek egy játékot a kezéből. Olyan is lesz, amikor ő bánt másokat. Viszont abban is biztosak lehetünk, hogy jól fogja érezni magát. Lesznek barátai, kedvenc játékai, kedvenc óvónénijei. Boldogan és önfeledten fog szaladni, játszani, sikítozni az udvaron, idővel ügyesen részt vesz majd a foglalkozásokon. Egyre jobban kinyílik számára a világ, egyre többet tanul, fejlődik majd.Ha mi magunk elhisszük, hogy gyermekünknek jót fog tenni az óvoda, nyugodtabban készíthetjük fel rá.

Hogyan segíthetek gyermekemnek?

  • Sok-sok mesével ismerőssé tehetjük számára az ismeretlent. Például a Tulipán csoport könyvekkel, ami egyszerű óvodai helyzeteket mutat be.Könnyebb úgy oviba menni, ha tudom, mire számíthatok.
  • Mivel a gyerekeknek nem olyan az időfogalmuk, mint nekünk, az órát sem ismerik még, így napi tevékenységekhez kössük, mikor érkezünk értük. Jó, ha ismerjük a csoport napirendjét, így elmondhatjuk nekik, hogy először reggelizni fognak, azután játszanak picit a csoportban, majd az udvaron, aztán ebédelnek, és amint befejezte, már ott várod az ajtóban és újra látjátok egymást, vagy ha az oviban alszik, akkor alvás után, vagy udvari időben jössz érte. Te is mesélj neki arról, hogy te mit csinálsz, amíg ő oviban van.
  • Ha reggel nem szívesen megy oviba, ahelyett, hogy próbálnád meggyőzni, kérdezd meg, hogy aznap mivel szeretne játszani? Melyik a kedvenc játéka? Válassza ki, hogy melyik pólóban menne szívesen? Motiválhatod azzal, hogy ezen a pólón biztosan nagyon fog tetszeni a gyerekeknek és az óvónéninek is. 
  • A konfliktus helyzetekre jó, ha otthon is felkészíted, feldolgozzátok, átbeszélitek, ha érte valami. Ebben nagyon sokat tud segíteni az önvédelmi kirakó gyerekeknek. Ez a kirakó egy magyar önvédelmi instruktor édesanya találmánya. A három részes kirakósban olyan szituációk jelennek meg, amelyek az életkori sajátosságokat szemléltetik, például egy lökdösődést, egy harapást vagy egy hajhúzást. A rajzokon az egyes konfliktushelyzetek elevenednek meg, azokat átbeszélve a kicsik megtudják, hogyan kell helyesen reagálni rájuk, és miként tudják a problémát megoldani. 
  • Vigyen valami személyes tárgyat otthonról. 1 alvókát, vagy egy pici játékot, anya sálját, bármit, amit átmenetet biztosít számára az otthon és óvoda között. 
  • Egyre népszerűbb szokás, hogy reggel az anyukák kis szívecskét rajzolnak gyermekük és saját kezükre. Ez egy olyan gomb, amivel ölelést, vagy puszit küldhettek egymásnak. Nagyon aranyos szokás, mi is próbáltuk, és bevált!
  • Az elválás gyakran nehéz. Van, aki boldogan szalad be a csoportba, de van, aki még hezitál, esetleg sír, csimpaszkodik. Ilyenkor minél tovább tartjuk ebben a helyzetben, annál nehezebb lesz neki. Ahogy elválunk, perceken belül megnyugszik és mosolyogva játszani fog. Gyermekünknek teszünk jót, ha könnyen, gyorsan válunk el tőle, és nem búcsúzkodunk hosszasan.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!

 

 

 

komment

Szuperanyából szaranya? Amikor a gyereknevelés nehézzé válik

2019. szeptember 03. 18:55 - Ypszilonanyu

Mosolygós totyogósod játszik a téren. Motorozgat, barátkozik. Öröm nézni, ahogy játszik. Szelíd szóval, vagy akár csak egy-egy pillantással is terelgetheted, bízol benne, tudod, hogy szót fogad, és jelez, ha segítségre lesz szüksége. Sokan megnézik, mosolyognak rá, bárhová mentek, elismerő pillantásokkal és kedves szavakkal fogadnak benneteket. Nem is csoda, hiszen türelmes, odaadó és tudatos édesanya vagy és el sem tudod képzelni, hogy néhány apró változás miatt mekkorát fordulhat a világ.

Akkor tudod meg igazán, hogy egy kisgyermek életében mennyire fontos az állandóság és kiszámíthatóság, amikor egy ideig ez nincs jelen az életetekben. Elég egy kistesó születése, egy költözés, óvodaváltás, válás, egy közeli szerettünk halála, és ha nem vigyázunk, könnyen belekerülhetünk egy olyan spirálba, melynek hatására anyai létünk a megtestesült boldogságból földi pokollá változik.

canva_woman_in_white_shirt_kissing_baby_with_black_and_white_stripe_knit_cap.jpg

Vegyünk egy hétköznapi, szinte minden családot érintő forgatókönyvet:

Költözés.

Demokratikusan nevelt, jól kötődő gyermekedet igyekszel a saját szintjén beavatni. Sok sok mesével, játékkal bevonjátok őt is, próbáljátok felkészíteni. Arra azonban nehéz felkészíteni, ami még egy felnőtt idegeit is igénybe veszi.

Ovi után a játszótér és közös játék helyett egyre gyakoribbá válnak a háznézők. Feszült takarítás, várakozás, random idegenek a házunkba. Bemennek a gyerekszobába, persze mindenki próbál nem zavarni és kedves lenni, de egy kisgyermek biztonságérzetét és türelmét már önmagában ez az aktus is komolyan próbára teszi. Főleg, ha addig a családi fészek nem volt átjáróház.

Ha megvannak a vevők, azután kezdődik el igazán a buli. Munka utáni, vagy hétvégi háznézések, amikor Apa is ráér, játszótér és közös családi együttlét helyett. Idegen házakban idegen bútorok között. Amikor már-már feloldódna, akkor el kell köszönni és továbbmenni. Ha a szülők nem is veszekszenek, érződik a hangulaton a feszültség. Persze, hogy feszültek, hiszen meg kell találniuk a családi fészket, ügyintézni, minden papírt beszerezni, hitel miatt izgulni, később pedig dobozolni, esetleg felújítást intézni...

Mindeközben a gyerek érzi a bizonytalanságot, fél a változástól, nem tetszik neki, hogy más a rutin, kevesebb figyelmet kap, és változni kezd. Provokálni kezd, hogy figyelj rá.

Mindegy, mi az ára, de figyelmet szeretne. 

Neked pedig nem elég a költözés miatti leterheltség, egyre gyakrabban érzed azt, hogy rossz anya vagy. A gyermek, akivel eddig jó volt megjelenni, akinek elég volt elmondani, aki szívesen segített most "elromlott". Akárhova mentek, hisztizni kezd. Hol azért, mert nem azt a bizonyos cipőt adtad rá, hol azért, mert nem jól nyitottad ki a banánt, de ha bárhonnan haza kell jönni, abban biztos lehetsz, hogy ő lesz az, akit a végén visítva vonszolsz haza.

"Elfelejt" köszönni, kérni. Az utca népe, akik addig olyan szeretettel néztek rátok már nem ezt teszik. Te lettél az anya, aki nem bír a gyermekével. Mindegy, mit teszel, ha erélyes vagy, azért, ha engedsz neki, azért fognak megszólni. Bármikor kiléptek az utcára, vagy közösségbe mentek azt kell tapasztalnod, hogy újra és újra megaláznak, csatát nyernek ellened. Megaláz gyermeked a viselkedésével nap, mint nap, újra és újra, és beléd rúg az arctalan tömeg, aki megsemmisülésed szemtanúja.

174425_p.jpg

Otthon sem jobb a helyzet. Manócskád kisajátít, rád mászik, tépi a füled, hajad, rángat, türelmetlenkedik, duzzog, folyamatosan elégedetlen. Ha leülnél, az öledbe ül, ha telefonálsz, vigyorogva beleordít a beszélgetésbe. Ha rászólsz, megsértődik, bevágja az ajtót, tör-zúz, kiabál, sírva fakad. Altatásnál mesélhetsz neki akár három mesét is, végül összevesztek, úgy alszik el, mert nem tud megnyugodni. Látod rajta, hogy szenved, de nem tudod, hogyan segíthetnél.

Csalódott vagy, fáradt, leterhelt. Nem is a fáradság a legnagyobb gondod, hiszen fáradt voltál akkor is, amikor még pici volt és éjszakáztál miatta. Fáradt voltál, de mégis más volt, hiszen hittél magadban. Tudtad, hogy jó anya vagy, jól csinálod. Öröm volt az utcára menni, mindenki mosolygott rátok, a kisbabád nyugodt volt, mosolygós és nagyon szépen fejlődött. Minden nap kaptad a pozitív megerősítést, így sokkal könnyebben vetted az akadályokat. 

Amikor Anya kiegyensúlyozott és van elég önbizalma, az meglátszik a gyerekkel való viszonyában is. Ha boldogok vagyunk, sokkal nyugodtabbak, türelmesebbek vagyunk. A szavaink hatásosabbak. 

Egy bizonytalan anya felemeli a hangját. Keveset dicsér, kevesebbet mosolyog. Ha mesél, ha játszik, azt kötelességből teszi, nem önfeledten. Könnyebben kapcsolja be a tv-t egy kis nyugalomért, és édességből is többet enged. Bizonytalanságát hamar megérzi a gyerek, ezért nem hatékony, amikor felállítja a korlátokat, vagy kér valamit, főleg egy változó élethelyzetben, amikor már a napi rutin és a környezet sem állandó. 

Nagyon könnyű egy kisgyereket kizökkenteni és jó anyából "szaranyává" válni. A jó hír viszont az, hogy nem nehéz visszafordítani! Először is tudatosítsd magadban, hogy milyen változások történtek a családi életetekben. Tudatosítsd magadban, hogy gyermekednek kapaszkodók kellenek és egy nyúzható, magabiztos édesanya, ha pedig eddig megvolt a biztonságos kötődés és harmonikus anya-gyerek kapcsolat, ezt újra megélhetitek. 

Néhány jó tanács, ha hasonló helyzetben vagy:

  • Szerezz magadnak egy kis nyugalmat, énidőt, boldogságot.
  • Csinálj olyan dolgokat, amik sikerélményhez vezetnek és megerősítik benned újra és újra, hogy értékes, kompetens nő vagy, aki épp nehezebb időszakon megy át.
  • Bár ilyen helyzetben tíz körömmel kapaszkodik beléd gyermeked, szerezz segítséget, aki vigyáz rá néhány órára, vagy időközönként, hiszen a megoldás kulcsa az, ha te jól vagy.
  • Ha sikerült picit kipihenned magad, menjetek ki a szabadba! Lehet, hogy a vége hiszti lesz, amikor haza kell indulni, de addig a jó levegő, napfény, és a közös élmények újra közelebb fog hozni benneteket egymáshoz.
  • Tartsatok egy olyan napot, amikor csak vele foglalkozol, és csak azt veszed észre benne, ami jó! Figyeld meg, mennyi változást érsz el vele!
  • Csikizd, birkózzatok,simogasd, ölelgesd sokat! Szagolgasd a fejecskéjét, mint kisbaba korában. Jót fog tenni nagyon.

Hidd el, minden visszafordítható, bízz magatokban!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!

 

komment

Hol rontjuk el biztonságosan kötődő gyermekeink nevelését?

2019. július 24. 16:01 - Ypszilonanyu

A legnagyobb ajándék, amit gyermekednek adhatsz te magad vagy. Születhet akármilyen rossz körülmények közé, ha megkapja a teljes figyelmedet és szeretetedet, mindent megadtál neki a kezdetekre. Egyre több szülőnek válik fontosabbá gyermeke biztonságos kötődése, mint az, hogy jól aludjon és időre egyen, sőt! Hisszük és valljuk, hogy a kisbabánknak azzal tesszük a legjobbat, ha mindent megteszünk, hogy biztonságosan kötődjön hozzánk.  Ez pedig az első két életévben valóban a legfontosabb. Sokan azonban leragadnak a biztonságos kötődés kialakításánál, és ugyan olyan módszerekkel ugrálnak körül egy 2-3-4-5 éves gyereket is. Pedig neki már másra van szüksége.

Képtalálat a következőre: „kötődő nevelés”

Mire gondolok? Az újszülött kisbabánk még nem tud hisztizni, nem próbálgatja a határainkat, és nem is szükséges a klasszikus értelemben nevelni. Arra van szüksége, hogy érezze az illatunkat, szívverésünket, tápláljuk, gondoskodjunk róla, becézzük, figyeljük a jelzéseit, és amilyen gyorsan csak lehet reagáljunk rá. Sok anyuka ezt nagyon jól csinálja. A modern pszichológia meg is erősíti benne, hogy a minta a legfontosabb, amit a gyermek megtanul. Ha érzelmi biztonságban van, jól fog fejlődni, kiegyensúlyozott lesz, ha látja, hogyan kommunikálunk, viselkedünk a családban, az lesz a természetes, oda fog figyelni és visszatükrözi, amit tőlünk lát.

Vekerdy szerint: Nevelés voltaképpen nem létezik. Önmagammal azonos, hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem pedig azt, amit prédikálok neki.

Na de mit vesz le belőlem?

Mert ha körülnéz, és azt látja, hogy anya minden léptét követi, minden kívánságát teljesíti nem csak kisbabaként, hanem még 2-3-4 évesként is. Azt látja, hogy semmi nem fontos igazán, csakis az ő óhaja, úgy mindenkori tapasztalatai szerint csakis ő a fontos, senki más.

Nem csoda hát, hogy szinte megtorolja, hogyha valami miatt váratlanul hátrébb kerül a rangsorban. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a négyszemközti helyzetekben segítőkész, kommunikatív, tündéri gyermekünk igazi kis vademberré változik, amikor is nem kapja meg a teljes figyelmünket, vagy olyankor, amikor annak ellenére, hogy kért valamit, nem kapja meg. Csíp, harap, rángat, megbotlik a saját lábában is akár, csak, hogy újra ő lehessen a középpontban. Ha elmondja, hogy nem szeretne fürödni, unalmas az unokaöcsi keresztelője, és inkább futkározna, jelzi, hogy szeretne egy fagyit, játékot, akármit és mi mégsem válaszkészen reagálunk, tehát nem teszünk eleget kérésének, az az addigi tapasztalatait felülírja és összezavarja teljesen jogosan.

Képtalálat a következőre: „princess child parenting”

Elvárhatjuk-e egy négy évestől, hogy csendben végigüljön egy banki ügyintézést, esküvőt, keresztelőt, vagy bármilyen számára unalmas és kényelmetlen ceremóniát, ha addig csak olyat kellett csinálnia, amihez kedve volt, és játék volt számára az egész világ?

Elvárhatjuk-e egy négyévestől, hogy üljön végig egy ebédet az óvodában, ha ő már befejezte az evést, aki addig ott és akkor evett, amikor akart? Elvárhatjuk-e tőle, hogy maradjon csendben, amíg másvalakivel beszélgetünk akár fél órán keresztül és foglalja el magát, ha addig minden lépését követtük, mi voltunk a legjobb játszópajtásai, és saját énidőnk soha nem volt, amikor ő is ott volt. Ha pedig eddig más volt  a tapasztalat, úgy teljesen jogos, ha árulásként értelmezi.

Mi lehet akkor a megoldás?

A megoldás korunk egyetlen biztos pontja lehet, mégpedig a változás és az ahhoz való alkalmazkodás. Amikor megszületik egy pici baba, akkor jó, ha ő az első. Tényleg arra van szüksége, hogy azonnal segítsünk neki és vele legyünk annyit, amennyit igényli. Nem itt rontjuk el, és nem itt kényeztetjük el. Itt azzal alapozzuk meg a jövőjét, ha önmagunkat alárendelve egy darabig csakis rá koncentrálunk. 

De aztán ahogy növekszik és fejlődik, úgy nekünk is változnunk kell. A saját életkorának megfelelően várjuk el tőle, amit megtehet, biztassuk, álljunk mellette, töltsünk időt vele, de tapasztalja meg fokozatosan azt is, hogy van, amikor várni kell, van, amikor valami máshogy lesz, van, hogy anyának más dolga van, van, hogy olyat is csinálunk, amihez nincs kedvünk.

Képtalálat a következőre: „házimunka kisgyerek”

Ha megvan közöttünk a jó kapcsolat, akkor szeretne megfelelni nekünk, ő is szeretné a harmonikus együttélést, csak mutassuk meg neki, hogyan kell. Ne csak mintát adjunk, hanem építsünk egy kerítést (határt), amit idővel kitolunk, és ezen a kerítésen belül engedjük őt tevékenykedni. Lehessen saját döntése, belátása, választása, ne autoriter módon utasítsuk, de legyenek konkrét, kiszámítható elvárásaink is felé. Ami pedig nagyon nehéz számunkra, de hasznos, lépjünk néha hátrébb, hagyjuk unatkozni, legyen más dolgunk is, mint vele játszani és az ő kedvét keresni, így lehetőséget adunk neki arra, hogy saját megoldásokat találjon, elmélyülten játszhasson, barátkozhasson és fejlődhessen. 

Nem csak az lehet nevelés, hogy nagy igazságokat mondok a gyereknek, vagy, hogy állandóan jutalmazom és büntetem. Az tényleg nem túl hatásos módszer.  Nevelés az, hogy odahívom segíteni, feladatokat adok neki, elvárom, amire képes, segítem, amire még nem. Odaülök mellé, meghallgatom, játszok vele, de nevelem azzal is, amikor nem így teszek. Amikor apával, kistesóval, munkával, háztartással, magammal foglalkozok. Ha azt mondom valamire, hogy nem, most nem, vagy várj még. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, keress rám instán, vagy nézz szét a websoppomon, szeretettel várunk!

komment

Anyatest projekt-tapasztalatok

2019. május 11. 12:23 - Ypszilonanyu

Akik olvastok, tudjátok, hogy az utóbbi hetekben teszteltem az Anyatest projekt szülés utáni regenerációs programját, sokan biztattatok a kezdeteknél, ezért szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. Támogatott tartalom.

Amikor még csak vártam az indulásra, sokat olvasgattam az oldalon, és szíven ütött, hogy bár eltelt több, mint 3 év a szülés óta, mégis milyen messze vagyok a regenerációtól. A felismerés után már nem is csak a szülés után rajtam maradt néhány kiló zavart, hanem az, hogy még mindig nem jöttem igazán helyre. Ezért is választottam a Hurrá szültem! csomagot, mert rájöttem, hogy szükségem van még a gátizomtornára, erősödésre, és nagyon szívesen megszabadulnék a hátfájástól. 

Ahogy elindult a program, elhatároztam, hogy történjen bármi is, minden nap tornázni fogok. Sajnos ezt nem sikerült teljesítenem, picit túlvállaltam magam munka és magánéleti síkon is, de még úgy is rengeteget segített, hogy ritkábban tudtam rá időt szánni, mint azt eredetileg terveztem. 

mentett.jpg

Az egész program felépítése nagyon tetszett. Alapoktól kezdtünk, gátizomra, szétnyílt hasizomra koncentráltunk először, sok nyújtással. Már az első torna után éreztem, hogy jó lesz ez nagyon. Hétről hétről haladtunk a könnyűtől az egyre nehezebb felé. Közben egy zárt facebook csoportban erősíthettük egymást a résztvevőkkel, kérdezhettünk Enikőtől, aki végig jelen volt, megközelíthető volt, és azonnal reflektált a kérdéseinkre. Látszott, hogy ez az egész neki valóban szívügye, ami mindenkire nagyon motiválóan hatott. 

mentett2.jpg

Természetesen néhány hét alatt nem lettem szupermodell, viszont az állandó hát és derékfájásom elmúlt, a hasam erősödött, izmosodott, és a gátizom torna is hatásos volt. Saját tempómban, otthonról, a gyerkőccel együtt tornáztam, nem kellett elmennem, idegenek között öltöznöm, babysittert szerveznem, ami lássuk be, nagy segítség, miközben végig fogták a kezemet és érezhettem a "csapatnyomást", ami épp olyan motiváló volt, mintha edzőterembe jártam volna. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne szülés után jól lenni a testében. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

 

 

komment

Az iskolai szünetek és a dolgozó szülő- mi a megoldás?

2019. május 09. 16:12 - Ypszilonanyu

Emlékszem, milyen izgatottan vártam diákként a nyári szüneteket. Végre nem volt házi feladat, dolgozatírás. Volt helyette viszont strandolás, barátokkal lógás, családi nyaralások, nagymamázás, táborozás. Gyerekként valóban nagyszerű dolog a vakáció, azonban a szülőkre a hosszú óvodai és iskolai szünetekkel hatalmas szervezési és anyagi terhet rónak az intézmények. 

vakacio-01-1024x576-1-800x450.jpg

Beszélhetnénk arról, hogy miért szükséges a nyári szünet, hogy a pedagógusoknak is, és a diákoknak is jár a pihenés a nagy melegben. Hogy év végére a kisdiákok elfáradnak, kimerülnek, szükségük van a feltöltődésre, családdal töltött időre.

Ez mind igaz is, azonban könnyebben megérthetjük a családok terheit, ha elvégzünk egy gyors számítást.

A 2018-2019-es tanévben szeptember 3-án kezdődött el az oktatás, és június 14-ig tart. Összesen 181 tanítási nap van. Őszi, téli és tavaszi tanítási szünetekkel együtt évközben átlagosan 9-10 munkanapon nincs tanítás. A felsorolásban nem szerepelnek a rövidített napok, amikor korábban kell a gyerekekért menni, a közös barkácsdélutánok, iskolai családi napok, vásárok, versenyek, meccsek, előadások, szülői értekezletek, fogadóórák, amit a szülőknek attól függetlenül meg kell oldaniuk, hogy mindezeket munkaidőbe szervezik.

Tehát már tanév közben is több, mint 10 olyan nap van, amikor is vagy meg kell oldani a gyerekek felügyeletét, vagy részt kell venni egy iskolai programon.

A nyári szünet 55 munkanapig tart. Így Egy évben kijelenthetjük, hogy egy évben közel 70 olyan nap van, amikor nincs iskola, vagy iskolai program miatt a szülőknek szabadságot kell kivenniük.

Egy átlag dolgozó alap szabadsága 20 nap, ami az életkorral emelkedik, illetve a gyerekekre is jár 2 nap szabadság, így egy két gyermekes, 35 éves munkavállalónak 29 szabadnapja van összesen.

Könnyen kiszámolhatjuk, hogy a 29 szabadnap nem elég az iskolai szünetekre és elfoglaltságokra, ráadásul a szabadságoknál tekintettel kell lennünk a kollégákra is, nem mehet mindenki ugyan akkor szabadságra, vagy néhány hétnél hosszabb időre.

A mai nagyszülő generáció még javában dolgozik, gyakran kötöttebb munkarendben, mint gyermekeik, ráadásul gyakran távol élnek és ők már egy olyan generáció, akik a személyes töltődést, saját programokat is legalább olyan fontosnak tartják, mint az unokákkal töltött időt. így manapság már nem megoldás hetekre a nagyszülőkre bízni a gyerekeket, sem az, hogy iskola után a nagymamánál várják meg a gyerekek, amíg szüleik hazaérkeznek.

Néhány iskola szervez 1-2 hetes napközis tábort jutányos áron, de a nyár nagy részében ha szeretnénk gyermekeinknek biztonságos felügyeletet és változatos programokat, úgy mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Interneten keresgélve rengeteg hasznos és érdekes napközis és ottalvós tábor közül válogathatunk gyermekeinknek, azonban ez hetente 35-70.000 ft költséggel jár egy családnak.

Érthető tehát, hogy egyre nő az igény a munkahelyi napközikre. Komoly terheket vesz le családos dolgozói válláról az a munkáltató, aki óvodai-iskolai szünetekben irodai napközit szervez. Milyen nagyszerű is az gyermeknek és felnőttnek egyaránt, amikor a reggeli készülődés után együtt indulhatnak Anya vagy Apa munkahelyére, nem kell útközben kitérőt tenni. Milyen jó is úgy dolgozni, hogy közben tudom, gyermekem ugyan abban az épületben, karnyújtásnyira jól szórakozik, majd a munkaidő végén azonnal magamhoz ölelhetem és kezdődhet a délutáni élménybeszámoló egy fagyi mellett. Jó látni, hogy egyre több cég kedveskedik ily módon is dolgozóinak. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

komment

10 egyszerűen bűbájos locsolóvers kicsiknek

2019. április 16. 10:53 - Ypszilonanyu

Kisgyerekkel az ünnepek olyan csodálatosak! Már készítettünk Húsvéti kopogtatót, festünk majd együtt tojást, kézműveskedünk valamit, amivel díszíthetjük együtt a lakást. Húsvét reggelén lesz majd kincskeresés, a kincsek egy része már a szekrényembe bújva várja a Nyuszit, hétfőn pedig meglátogatjuk a mamákat és nagynéniket, hogy el ne hervadjanak. Neten keresgélve összegyűjtöttem néhány egyszerűen megtanulható aranyos versikét a legkisebbeknek, mi is ebből válogatunk, remélem, nektek is hasznos lesz. 

cute-little-boy-enjoying-his-easter-eggs-outside-in-park1.jpg

 

1.Tapsifüles nyuszikának
nagyon sok a dolga,
piros tojást, hímes tojást
szerteszéjjel hordja.
Hordjad, hordjad kis nyuszikám,
kéket is, tarkát is,
locsolásért kosaramba
belefér még száz is!

2.Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adtok, lányok,
Estig is itt állok!

3.Ide figyelj nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,
nyújtsd ide a tapsi füled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem, hogy
a piros csokitojást nagyon,
nagyon szeretem.

4.Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

5.Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.

6.Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.

7.Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

8.Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, 
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, 
drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, 
meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

9.Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. 
Nesze hát a rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom!

10.Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam.

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

komment