Csercsa-Kincses Anita blogja az anyaságról

nem csak anyukáknak

Miről álmodhat egy anya nőnapon?

2019. március 08. 11:29 - Ypszilonanyu

Nőnap alkalmából elgondolkodtam picit, mit is ünneplünk pontosan. Mi az, amire büszkék lehetünk nőként, anyaként, és vajon mire vágyunk valójában ezen a napon.

womes_day.jpg

Mostanában sokszor elgondolkodom azon, vajon kellett-e nekünk ez az emancipáció? Nem is olyan régen egy nőnek egy dolga és vágya lehetett, mégpedig az, hogy családanya lehessen. A háztartás vezetése, gyereknevelés és férje boldoggá tétele volt az ő feladata. Erre készült kislány kora óta. Társadalmilag elismert státusz volt csak anyának és háztartásbelinek lenni. Az, hogy életet adott, gondoskodott, terített asztallal vált már önmagában megbecsülésre adott okott. Senki nem kérdezte, mikor adja le a felszedett kilókat, vagy, hogy mikor akar visszamenni dolgozni? Vajon jobb lehetett akkoriban nőnek, anyának lenni? 

Bizonyos szempontból lehet, hogy egyszerűbb volt, viszont én hálás vagyok azoknak, akik lehetővé tették, hogy ma már felelősen dönthessünk saját életünkről, lehessenek valódi választásaink. Látok olyan családokat, ahol a nők érdemi támogatást párjuktól nem kapnak, szinte egymaguk viszik hátukon a háztartás minden terhét, emellett dolgoznak, gyereket nevelnek. Nekik talán tényleg sokkal nehezebb ma, mint régen lehetett, de látok egyre több jó példát is. Hálás vagyok azért, hogy már nem kötelező a férfi és női szerepbe beleállni, hogy minden család kialakíthatja a saját szokásait. Hogy egy nő nemcsak tanulhat, de kibontakoztathatja a munkahelyén is, és anyaként is mindazt, ami benne van.

Mire vágyunk igazán nőnapon? Arra, hogy önmagunk lehessünk és ebben támogassanak minket. Arra, hogy aki mellettünk van, ismerjen és szeressen minket. Szeresse azt, amilyenek vagyunk. Becsülje az erősségeinket, és segítsen a hiányosságainkban. Legyen jó az elég jó , és ne csak a tökéletes. Mire vágyunk még? Arra, hogy igazán nőnek érezhessük magunkat. Hogy olykor szabadságra mehessünk, akár a tavaszi Anyatöltő napra, feltöltődhessünk, hogy aztán boldogan és kipihenten térhessünk vissza a családunkhoz. És persze egy kiadós alvásra, amire sajnos még várnunk kell :)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipszilonanyu.blog.hu/api/trackback/id/tr5414676852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.