Csercsa-Kincses Anita blogja az anyaságról

nem csak anyukáknak

Szolgának érzed magad egy férfi mellett? Okold az anyját, tök logikus...

2019. január 11. 11:00 - Ypszilonanyu

Volt egy párkapcsolatod, aminek vége lett. Úgy érzed, túl sokat tettél bele, míg a másik az elvárhatót sem teljesítette. A herceg mellett szolgáló voltál, mint a hivatkozott cikk hősnője? És szerinted minderről az anyja tehet. 

Mint fiúgyermeket nevelő édesanya, és más fiúgyermekével házasságban élő nő kérdem én, mégis meddig tart egy anya felelőssége? Vajon mikortól várható el végre, hogy valaki önmagáért, a viselkedéséért , választásaiért és a párkapcsolatáért vállalja a felelősséget hárítás helyett?

anyos.jpg

Tudom, és tapasztalom, mennyire fontos az anya-gyermek kapcsolat. Főleg a korai tapasztalatok. Bizonyára meghatároz minket nagyon mélyen, hogy tervezett, várt babák voltunk-e, vagy sem. Az is fontos, milyen hatások értek édesanyánk pocakjában minket, mit evett, szedett-e vitamint, sztressz és veszekedések vettek körül, amíg a pocakban fejlődtünk, vagy kedves hangok, simogatás és örömteli várakozás. Hatással van fejlődésünkre világrajöttünk mikéntje is. Az első év korai tapasztalatai, a korai kötődés milyensége bizonyítottan kihatással vannak a kapcsolatainkra.

Fontos tapasztalatokat szerzünk gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként is az otthon töltött évek alatt. Megismerjük, és gyakran elsajátítjuk szüleink konfliktus kezelési technikáit, háztartásvezetési szokásait, világnézetét. Ez eddig rendben is van. De vajon mikor jön el az a pont, amikor mindezt értékeljük, majd szelektáljuk, és ennek fényében elkezdünk dolgozni önmagunkon és felelősséget vállalunk saját magunkért? Mikor húzzuk meg a saját határainkat, vívjuk meg a saját harcainkat? 

Ha megtetszik valaki, az sosem véletlen, hogy pont ő tetszett meg. Ha pedig életed szerelme egy herceg, jó, ha tudod, hercegnek szolgáló nem lehet a társa. Ha annak érzed magad mellette, lehet, nem az anyját kéne hibáztatni, hanem a kapcsolat dinamikáján változtatni. Vajon miért érzed azt egy friss kapcsolatban, hogy meg kell csinálnod helyette dolgokat, hogy ki kell szolgálnod őt? 

Végül egy elgondolkodtató beszélgetés a múltból: 

Egyik este Churchill és felesége elhatározta, hogy tesznek egy sétát Londonban. Ahogyan haladtak az utcákon, egyszer egy utcaseprő odalépett hozzájuk, de nem a miniszterelnököt szólította meg, hanem annak feleségét. Clementine és az utcaseprő pár percig, jókedvűen beszélgetett. Azután Churchill kíváncsian érdeklődött, hogy miről esett szó kettejük között. A nő azt felelte, hogy ebbe a férfiba volt szerelmes fiatal lány korába.

– Látod, drágám! Milyen jól tetted, hogy nem hozzá mentél feleségül, hiszen most egy utcaseprő lenne a férjed.

Clementine szigorúan Churchillre nézett, majd így válaszolt.

– Nem, édesem. Ha hozzá mentem volna feleségül, akkor belőle lett volna miniszterelnök!

Azért, ahogy egy felnőtt férfi viselkedik veled, kérlek ne az anyját okold. Bűnbakot mindig sokkal könnyebb találni, mint magunkba nézni és felelősséget vállani. Ahogyan egy édesanya hat a gyermekére, legalább annyira hathat egy párkapcsolat is a másik félre. Kihozhatjuk egymásból a maximumot is, szárnyakat adhatunk, de megkeseredhetünk, mártírt csinálhatunk önmagunkból, miközben mindezért mást okolunk. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz facebook közösségemhez, szeretettel várunk!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ipszilonanyu.blog.hu/api/trackback/id/tr2814555450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.